Deuteronômio 2

Pusztai vándorlás a Szihonon vett diadalig

1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. 2 De szóla az Úr nékem, mondván: 3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. 4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! 5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. 6 Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, 7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben. 8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára. 9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül. 10 (Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok. 11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket. 12 Szeirben pedig Horeusok laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.) 13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán. 14 Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik. 15 E felett az Úrnak keze is vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig. 16 És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül. 17 Így szóla az Úr nékem, mondván: 18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, 19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; 22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.) 24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene. 25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted. 26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén: 27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át: 29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk! 30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon. 31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen. 32 És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál. 33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét. 34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit. 35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt. 36 Aróertől fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe. 37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

A jornada desde Cades até Zerede

1 Então, *Nm 21.4voltamos e partimos para o deserto pelo caminho do mar Vermelho, como Jeová me falou; e muitos dias rodeamos o *Dt 1.2monte Seir. 2 Jeová disse: 3 Assaz tendes andado em roda deste monte; voltai-vos para o norte. 4 *Nm 20.14-21Ordena ao povo, dizendo: Vós ides passar pelo território de vossos irmãos, filhos de Esaú, que habitam em Seir. *Êx 15.15Terão medo de vós; portanto, guardai-vos bem. 5 Não os provoqueis, porque não vos darei da sua terra nem sequer o que pisar a planta dum pé; pois a Esaú dei o monte Seir por possessão. 6 Comprareis deles por dinheiro comida para comerdes e também deles comprareis água para beberdes. 7 Pois Jeová, teu Deus, te há abençoado em toda a obra das tuas mãos; conheceu o teu caminho por *Dt 1.19este grande deserto; *Dt 2.14;Nm 14.33-34;32.13estes quarenta anos Jeová, teu Deus, tem estado contigo; nada te há faltado. 8 Assim passamos de nossos irmãos, filhos de Esaú, que habitam em Seir, do caminho da *Dt 1.1Arabá, de Elate e de Eziom-Geber.

Tendo voltado, passamos pelo caminho do deserto de Moabe. 9 Então, Jeová me disse: Não molestes a Moabe, nem lhe faças guerra, porque não te darei da sua terra por possessão; pois dei *Dt 2.18,29;Nm 21.15,28Ar em possessão *Gn 19.36-37aos filhos de Ló 10 (Os emins dantes habitavam nela, povo grande, numeroso e alto, como os anaquins. 11 Também eles são considerados *Dt 2.20;Gn 14.5refains, como os anaquins; porém os moabitas lhes chamam emins. 12 Os *Dt 2.22horeus também habitavam dantes em Seir, mas os filhos de Esaú os desapossaram; e, tendo-os destruído diante de si, habitavam no lugar deles, *Nm 21.25,35assim como Israel fez à terra da sua possessão que Jeová lhes deu.). 13 Levantai-vos, agora, e passai a torrente de Zerede. Passamos, pois, a torrente de Zerede. 14 Os dias em que caminhamos de Cades-Barneia até termos passado a torrente de Zerede foram *Dt 2.7trinta e oito anos; até que se extinguiu do meio do arraial *Nm 14.29-35;26.64-65;Sl 106.26;1Co 10.5toda a geração dos homens de guerra, como Jeová lhes havia jurado. 15 *Jd 5Também a mão de Jeová foi contra eles, para os fazer perecer do meio do arraial, até serem extintos.

A travessia de Ar e Arnom

16 Quando *Dt 2.14todos os homens de guerra foram extintos pela morte dentre o povo, 17 disse-me Jeová: 18 Tu vais passar, hoje, o território de Moabe, a saber, *Dt 2.9Ar. 19 Quando chegares defronte dos filhos de Amom, não os molestes, nem lhes faças guerra; porque não te darei da terra dos filhos de Amom por possessão, pois a dei em possessão aos *Dt 2.9filhos de Ló 20 (Esta também é considerada terra de *Dt 2.11refains. Nela habitavam dantes refains, mas os amonitas lhes chamam zanzumins, 21 povo grande, e numeroso, e alto, como os anaquins; Jeová os destruiu diante dos amonitas; e estes, tendo-os desapossado, habitavam no lugar deles; 22 assim como fez pelos filhos de Esaú, que habitam em Seir, quando de diante deles destruiu os *Dt 2.12horeus. Os filhos de Esaú, tendo-os desapossado, habitaram no lugar deles até este dia; 23 e os *Js 13.3avins, que habitavam em vilas até Gaza, foram destruídos pelos *Gn 10.14;1Cr 1.12caftorins que saíram de *Jr 47.4;Am 9.7Caftor e habitaram no lugar deles.). 24 Levantai-vos, parti e passai a torrente de Arnom; eis que entreguei nas tuas mãos a Seom, o amorreu, rei de Hesbom, e a sua terra; entra a desapossá-lo e faze-lhe a guerra. 25 Hoje, começarei a meter o *Dt 11.25;Êx 23.27;Js 2.9terror e o medo de ti aos povos que estão debaixo de todo o céu, de sorte que, ao ouvirdes a tua fama, *Êx 15.14-16tremam e se angustiem por causa de ti.

Conquista de Hesbom e de Basã

26 *Nm 21.21-32Então, do deserto de Quedemote, enviei mensageiros a Seom, rei de Hesbom, com palavras de paz, dizendo: 27 Deixa-me passar pela tua terra; apenas pela estrada real irei; não me desviarei nem para a direita nem para a esquerda. 28 Vender-me-ás por dinheiro a comida, para que eu coma; e dar-me-ás por dinheiro a água, para que eu beba. Tão somente deixa-me passar a pé; 29 assim como me fizeram os filhos de Esaú, que habitam em Seir, e os moabitas, que habitam em *Dt 2.9Ar; até que eu passe o Jordão e entre na terra que Jeová, nosso Deus, nos está dando. 30 Mas Seom, rei de Hesbom, não nos quis deixar passar por sua terra, porque Jeová, teu Deus, lhe endureceu o espírito e lhe fez obstinado o coração, para to entregar nas mãos, como hoje se vê. 31 Disse-me, pois, Jeová: Eis que comecei a entregar-te Seom e a sua terra; entra a desapossá-lo, para que recebas por herança a sua terra. 32 Então, Seom nos saiu ao encontro, ele e todo o seu povo, para nos dar batalha em Jaza. 33 Jeová, nosso Deus, no-lo entregou, e ferimo-lo, a ele, e a seus filhos, e a todo o seu povo. 34 Tomamos-lhes, nesse tempo, todas as cidades, e fizemos *Dt 3.6perecer totalmente os homens de cada cidade com as mulheres e os pequeninos, e não deixamos sobrevivente algum; 35 *Dt 3.7somente o gado, guardamo-lo por presa para nós, juntamente com o despojo das cidades que havíamos tomado. 36 *Dt 3.12;4.48Desde Aroer, que está à beira da torrente de Arnom, e, desde a cidade que está no vale da torrente até Gileade, não houve cidade tão alta que não pudéssemos tomá-la; tudo no-lo entregou Jeová, nosso Deus; 37 *Dt 2.19somente à terra dos filhos de Amom, a ela não chegaste, a saber, a toda a banda da torrente de Jaboque, e às cidades da região montanhosa, e a tudo o que Jeová, nosso Deus, nos proibiu.