Mózes búcsúzik, Józsuét rendeli utódául
1 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek; 2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon. 3 Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr. 4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala. 5 Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek. 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged. 7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül. 8 Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj! 9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. 10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén; 11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. 12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. 13 És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt. 14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában. 15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett, 16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem. 17 De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem? 18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult. 19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen. 20 Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet. 21 Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala. 22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait. 23 Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.
A törvénykönyv átadatik a lévitáknak
24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe: 25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván: 26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul; 27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után? 28 Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet. 29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával. 30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
Moisés nomeia Josué seu sucessor
1 Foi Moisés e falou estas palavras a todo o Israel. 2 Disse-lhes: Hoje, completo Dt 34.7cento e vinte anos de idade. Já não poderei mais sair e entrar; e Jeová me disse: Dt 1.37Não passarás este Jordão. 3 É Jeová, teu Deus, que está passando diante de ti. Ele destruirá estas nações de diante de ti, e tu as desapossarás. Nm 27.18Josué vai passar diante de ti, como Jeová disse. 4 Jeová lhes fará a eles como fez a Seom e a Ogue, reis dos amorreus, aos quais destruiu, bem como a sua terra. 5 Jeová vô-los entregará, e lhes fareis segundo todo o mandamento que vos tenho ordenado. 6 Sede corajosos e fortes; Dt 20.1não temais, nem vos atemorizeis diante deles, porque Jeová, teu Deus, é quem vai contigo. Hb 13.5Ele não te deixará, nem te desamparará. 7 Chamou Moisés a Josué e disse-lhe à vista de todo o Israel: Dt 1.38;3.28Sê corajoso e forte, porque tu entrarás com este povo na terra que Jeová prometeu, com juramento, a seus pais que lhes havia de dar. Tu os farás herdá-la. 8 Jeová é quem vai adiante de ti. Ele estará contigo; Dt 31.6não te deixará, nem te desamparará. Não temerás, nem te espantarás.
A lei deve ser lida ao povo de sete em sete anos
9 Moisés escreveu esta lei e a entregou aos sacerdotes, filhos de Levi, Dt 31.25-26;10.8;Nm 4.5-6,15que levavam a arca da Aliança de Jeová, e a todos os anciãos de Israel. 10 Ordenou-lhes Moisés, dizendo: Ao fim de cada sete anos, no tempo determinado Dt 15.1-2do ano da remissão, na Festa dos Tabernáculos, 11 quando todo o Israel vier a comparecer perante Jeová, teu Deus, Dt 12.5no lugar que escolher, lerás esta lei diante de todo o Israel aos seus ouvidos. 12 Congrega o povo, os homens, as mulheres, os pequeninos e o peregrino que está das tuas portas para dentro, para que ouçam e Dt 4.10para que aprendam, e temam a Jeová, teu Deus, e cuidem de cumprir todas as palavras desta lei; 13 para que seus filhos que não a tinham conhecido, ouçam e aprendam a temer a Jeová, vosso Deus, todo o tempo que viverdes na terra, para possuir a qual estais passando o Jordão.
Deus dá a Josué o encargo do povo
14 Jeová disse a Moisés: Dt 4.22;32.50;Nm 27.12-13Eis que vêm chegando os dias em que hás de morrer. Chama a Josué, e apresentai-vos na tenda da revelação, para que eu lhe dê ordens. Êx 33.9-11Foram Moisés e Josué e apresentaram-se na tenda da revelação. 15 Êx 33.9Então, apareceu Jeová na tenda na coluna de nuvem; e a coluna de nuvem estacionou sobre a porta da Tenda. 16 Disse Jeová a Moisés: Eis Gn 15.15que tu estás para dormir com teus pais. Dt 4.25-28;Jz 2.11-12Este povo se levantará, e no meio de si mesmo idolatrará os deuses estranhos da terra na qual está entrando, e Jz 10.6abandonar-me-á, e violará a minha aliança que fiz com ele. 17 Jz 2.14;6.13Acender-se-á a minha ira contra ele naquele dia, e o abandonarei. Esconderei dele o meu rosto, e ele será devorado. Sobre ele virão muitos males e aflições, de sorte que dirá naquele dia: Não é, porventura, por não estar Deus no meio de mim, que estes males me sobrevieram? 18 Eu, certamente, esconderei o meu rosto naquele dia, por causa de todos os males que ele tiver feito, por se haver tornado para outros deuses. 19 Agora, Dt 31.22escrevei para vós este cântico, e tu ensina-o aos filhos de Israel. Põe-no nas suas bocas, para que este cântico me sirva de testemunho contra os filhos de Israel, 20 Dt 6.10-12;8.10,19;11.16-17porque o introduzirei na terra que prometi, com juramento, a seus pais, terra que mana leite e mel. Comerá, e fartar-se-á, e Dt 32.15-17engordará e se voltará para outros deuses; servi-los-á, desprezar-me-á e violará a minha aliança. 21 Dt 4.30;Lv 26.41Quando lhe sobrevierem muitos males e aflições, falará em testemunho diante dele este cântico; pois a sua semente o trará na boca sem jamais o esquecer; porque sei as cogitações que há nele mesmo agora, antes de o ter eu introduzido na terra que prometi com juramento. 22 Dt 31.19Escreveu Moisés este cântico no mesmo dia e o ensinou aos filhos de Israel. 23 Dt 31.7Ordenou Jeová a Josué, filho de Num, e disse: Sê corajoso e forte, porque tu introduzirás os filhos de Israel na terra que lhes prometi com juramento. Êx 3.12Eu estarei contigo.
O livro da lei posto ao lado da arca
24 Tendo Moisés acabado de escrever as palavras desta lei num livro, 25 ordenou aos levitas que Dt 31.9levavam a arca da Aliança de Jeová, dizendo: 26 Tomai este livro da lei e ponde-o ao lado da arca da Aliança de Jeová, vosso Deus, para que ali esteja por testemunha contra ti. 27 Porque eu sei a Dt 9.7tua teimosia e a tua dura Dt 9.6,13cerviz; ainda vivendo eu hoje convosco, tendes sido teimosos contra Jeová; quanto mais depois que eu morrer? 28 Congregai diante de mim todos os anciãos das vossas tribos e os vossos oficiais, para que eu fale estas palavras aos seus ouvidos e Dt 4.26chame por testemunhas contra eles o céu e a terra. 29 Porque sei que, depois da minha morte, procedereis corruptamente e vos desviareis do caminho que vos tenho ordenado. A calamidade vos sobrevirá nos últimos dias, porque fareis o mal à vista de Jeová, para o irritardes pelas obras das vossas mãos.
O cântico de Moisés
30 Então, Moisés proferiu aos ouvidos de toda a assembleia de Israel as palavras deste cântico.