Deuteronômio 9

Intés az Úr előtt való alázatosságra

1 Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat; 2 Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, a miképen az Úr megmondotta néked. 4 Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr; 5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te! 7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala. 8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket. 9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala. 10 Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján. 11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit; 12 Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak. 13 Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez! 14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé! 15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala. 16 És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek: 17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára. 18 És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt. 19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is. 20 Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is. 21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyről foly vala alá. 22 És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat. 23 És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára. 24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket. 25 És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket. 26 Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erős kézzel hoztál ki Égyiptomból. 27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét! 28 Hogy ne mondja a föld népe, a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig ők a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!

Moisés lembra aos israelitas as suas murmurações e infidelidades

1 Ouve, ó Israel; tu estás passando, hoje, o Jordão, para entrares e possuíres nações maiores e mais poderosas do que tu, cidades grandes e muradas até o céu, 2 um povo grande e alto, filhos dos anaquins, a quem tu conheces e de quem tu tens ouvido dizer: *Nm 13.22,28,33;Js 11.21-22Quem poderá resistir aos filhos de Anaque? 3 Sabe, hoje, que Jeová, teu Deus, é o que passa adiante de ti como *Dt 4.24um fogo devorador. Ele os destruirá e os subjugará diante de ti; assim os desapossarás, e depressa os farás perecer, como Jeová te prometeu. 4 Depois que Jeová, teu Deus, os tiver lançado fora de diante de ti, não digas no teu coração: *Dt 9.7,24;Dt 31.27Por causa da minha justiça é que Jeová me introduziu nesta terra para a possuir; porque *Dt 12.31;18.9-14;Lv 18.3,24-30por causa da maldade destas nações é que Jeová as está desapossando de diante de ti. 5 Não é pela tua justiça, nem pela retidão do teu coração que entras a possuir a sua terra; mas pela maldade destas nações é que Jeová, teu Deus, as está desapossando de diante de ti e para estabelecer o que Jeová prometeu, com juramento, a teus pais, a Abraão, a Isaque e a Jacó.

6 Sabe que não é pela tua justiça que Jeová, teu Deus, te está dando esta boa terra para a possuíres; porque tu és *Dt 9.13;Dt 10.16;31.27um povo de cerviz dura. 7 Lembra-te, não te esqueças de que modo provocaste a ira de Jeová, teu Deus, no deserto; *Nm 14.22desde o dia em que saístes da terra do Egito até chegardes a este lugar, tendes sido rebeldes contra Jeová. 8 Também *Êx 32.7-10em Horebe provocastes a ira de Jeová, e Jeová irou-se contra vós ao ponto de vos destruir. 9 Quando subi o monte para receber as tábuas da aliança que Jeová fez convosco, fiquei no monte quarenta dias e quarenta noites; *Dt 8.3;9.18;Êx 24.18não comi pão, nem bebi água. 10 Jeová deu-me as tábuas de pedra, *Dt 4.13escritas com o dedo de Deus; nelas estava escrito segundo todas as palavras que Jeová vos falou no monte, do meio do fogo, no dia da assembleia. 11 *Dt 9.9Ao fim de quarenta dias e quarenta noites, deu-me Jeová as tábuas de pedra, isto é, as tábuas da aliança. 12 *Êx 32.7-8Disse-me Jeová: Levanta-te, desce depressa daqui, porque o teu povo, que tiraste do Egito, já se corrompeu; cedo se desviaram do caminho que lhes ordenei; fizeram para si uma imagem fundida. 13 Disse-me mais Jeová: Vi este povo, e eis que é um povo de cerviz dura. 14 *Êx 32.10Deixa-me, para que eu os destrua e apague o seu nome de debaixo do céu; farei de ti uma nação mais poderosa e maior do que esta. 15 *Êx 32.15-19Então, me virei e desci do monte, e ardia o monte em fogo; as duas tábuas da aliança estavam em ambas as minhas mãos. 16 Olhei, e eis que havíeis pecado contra Jeová, vosso Deus; vós vos tínheis feito um bezerro fundido; depressa, vos tínheis desviado do caminho que Jeová vos ordenara. 17 Peguei nas duas tábuas, arrojei-as das minhas mãos e quebrei-as diante dos vossos olhos. 18 *Êx 34.28Prostrei-me perante Jeová, *Dt 10.10como dantes, quarenta dias e quarenta noites; *Dt 9.9não comi pão, nem bebi água, *Êx 34.9por causa de todo o vosso pecado que cometestes, fazendo o que era mau à vista de Jeová, para o irritardes. 19 *Hb 12.21Eu estava atemorizado pela ira e furor com os quais se irou Jeová contra vós, ao ponto de vos destruir. *Êx 34.10Mas ainda essa vez Jeová me ouviu. 20 Jeová estava muito irado contra Arão, ao ponto de o destruir; orei por Arão também ao mesmo tempo. 21 *Êx 32.20Então, tomei o vosso pecado, o bezerro que tínheis feito, e o queimei no fogo, e o pisei, moendo-o bem, até que se desfez em pó; o seu pó deitei na corrente que descia do monte.

22 Irritastes também a Jeová em *Nm 11.3Taberá, em *Êx 17.7Massá e em *Nm 11.34Quibrote-Hataavá. 23 Quando Jeová vos enviou a Cades-Barneia, dizendo: Subi e tomai posse da terra que vos dei, rebelastes contra o mandamento de Jeová, vosso Deus, e não lhe destes crédito, nem ouvistes a sua voz. 24 *Dt 9.7Tendes sido rebeldes contra Jeová desde o dia em que vos conheci.

25 *Dt 9.18Assim, me prostrei diante de Jeová; quarenta dias e quarenta noites estive prostrado, porque Jeová dissera que vos destruiria. 26 *Êx 32.11-13Orei a Jeová, dizendo: Deus Jeová, não destruas o teu povo e a tua herança que remiste com a tua grandeza e que tiraste do Egito com mão poderosa. 27 Lembra-te dos teus servos, Abraão, Isaque e Jacó; não atentes para a dureza deste povo, nem para a sua maldade, nem para o seu pecado; 28 para que não diga o povo da terra de que nos tiraste: Por não poder Jeová introduzi-los na terra que lhes prometeu e por odiá-los, tirou-os para fazer morrer no deserto. 29 Contudo, eles são o teu povo e a *Sl 106.40tua herança que tiraste com a tua *Dt 4.34grande força e com o teu braço estendido.