Deuteronômio 1

Isten jótettei és a nép hálátlansága

1 Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között. 2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig. 3 Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől. 4 Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban: 5 A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: 6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; 7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig. 8 Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak. 9 És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; 10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. 11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek! 12 Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket? 13 Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem. 14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt. 15 Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint. 16 És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. 17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. 18 És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek. 19 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. 20 És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 21 Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! 22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk. 23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. 24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. 25 És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. 27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. 28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! 29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; 30 Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; 31 És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre. 32 Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. 33 A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal. 34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: 35 E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; 36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. 37 Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! 38 Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. 39 És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. 40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. 41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. 42 Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. 43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. 44 De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. 45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. 46 És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.

Moisés reconta a partida de Horebe

1 Estas são as palavras que Moisés falou a todo o Israel *Dt 4.46além do Jordão, no deserto, na *Dt 2.8Arabá, defronte de Sufe, entre Parã, Tofel, Labã, Hazerote e Di-Zaabe. 2 É viagem de onze dias desde *Êx 3.1;17.6Horebe, pelo caminho do monte *Gn 32.3Seir, até *Nm 32.8Cades-Barneia. 3 No ano *Nm 33.38quadragésimo, no undécimo mês, no primeiro dia do mês, falou Moisés aos filhos de Israel *Dt 4.1-2conforme tudo o que Jeová lhe havia ordenado com relação a eles, 4 depois de ter *Nm 21.24-25derrotado a Seom, rei dos amorreus, que habitava em Hesbom, e a Ogue, rei de Basã, que habitava em Astarote, em Edrei. 5 Além do Jordão, na terra de Moabe, resolveu Moisés explicar esta lei, dizendo: 6 Jeová, nosso Deus, *Nm 10.11-13falou-nos em Horebe: Assaz vos tendes demorado neste monte. 7 Voltai, ponde-vos a caminho e ide *Dt 11.24;Gn 15.18;Js 10.40à região montanhosa dos amorreus e a todos os lugares vizinhos da Arabá, da região montanhosa, da Sefelá, do *Gn 12.9Neguebe, da costa marítima, terra dos cananeus e do Líbano, até o grande rio, o rio Eufrates. 8 Eis que vos entreguei esta terra; entrai e possuí a terra que Jeová *Gn 26.3;Êx 33.1;Nm 14.23;32.11prometeu com juramento a vossos pais, a Abraão, a Isaque e a Jacó, a eles e à sua semente depois deles.

A nomeação de auxiliares

9 Eu vos disse nesse tempo: *Êx 18.18,24Não posso sozinho levar-vos; 10 Jeová, vosso Deus, vos *Dt 10.22;26.5;Gn 15.5;22.17tem multiplicado, e em multidão sois hoje como as estrelas do céu. 11 Jeová, Deus de vossos pais, vos faça mil vezes mais numerosos do que sois e vos abençoe, como vos prometeu. 12 Como posso sozinho levar o vosso peso, a vossa carga e a vossa contenda? 13 *Êx 18.21Tomai-vos homens sábios, e entendidos, e experimentados, segundo as vossas tribos, e pô-los-ei por cabeças sobre vós. 14 Respondestes-me: É bom fazer o que disseste. 15 Tomei, pois, os cabeças das vossas tribos, homens sábios e entendidos e fi-los cabeças sobre vós, capitães de mil, capitães de cem, e capitães de cinquenta, e capitães de dez, e oficiais, segundo as vossas tribos. 16 Mandei aos vossos juízes nesse tempo, dizendo: Ouvi as causas entre vossos irmãos e julgai com justiça entre um homem e seu irmão ou o estrangeiro que está com ele. 17 *Dt 10.17;16.19;24.17Ao julgardes, não vos deixareis levar de respeitos humanos. Do mesmo modo, ouvireis o pequeno como o grande; não temereis o rosto de homem algum, porque o juízo é de Deus. A *Êx 18.19,23causa que for demasiado difícil para vós, a trareis para mim, e ouvi-la-ei. 18 *Êx 18.20Ordenei-vos nesse tempo tudo o que deveis fazer.

Como foram enviados os espias

19 Tendo partido de *Dt 1.2Horebe, passamos por todo aquele *Dt 2.7;8.15;32.10grande e medonho deserto que vistes, no caminho da *Dt 1.7região montanhosa dos amorreus, como Jeová, nosso Deus, nos ordenou; e chegamos a *Dt 1.2Cades-Barneia. 20 Então, eu vos disse: Sois chegados à região montanhosa dos amorreus, a qual Jeová, nosso Deus, nos está dando. 21 Eis que Jeová, teu Deus, te entregou a terra; sobe e toma posse dela, como te prometeu Jeová, Deus de teus pais; não temas, nem te assustes. 22 Então, *Nm 13.1todos vós chegastes a mim e dissestes: Enviemos homens adiante de nós, que nos espiem a terra e nos ensinem o caminho por que devemos subir e as cidades a que devemos ir. 23 Isso me pareceu bem, e tomei doze homens dentre vós, um homem de cada tribo; 24 *Nm 13.21-25eles, tendo-se posto a caminho, subiram a região montanhosa, e chegaram ao vale de Escol, e espiaram a terra. 25 Tendo tomado do fruto da terra nas mãos, no-lo trouxeram e nos informaram, dizendo: É terra boa a que Jeová, nosso Deus, nos está dando.

A incredulidade do povo

26 Porém *Nm 14.1-4não quisestes subir e fostes rebeldes à ordem de Jeová, vosso Deus. 27 *Sl 106.25Murmurastes nas vossas tendas e dissestes: Porque Jeová nos odiou, tirou-nos da terra do Egito, para nos entregar nas mãos dos amorreus, a fim de nos destruir. 28 Para onde estamos nós subindo? Nossos irmãos fizeram que se derretesse nosso coração, dizendo: O povo é maior e mais alto do que nós, as cidades são grandes e fortificadas até o céu. Também vimos ali *Dt 9.2;Nm 13.28,33os filhos dos anaquins. 29 Então, eu vos disse: Não tremais, nem tenhais medo deles. 30 Jeová, vosso Deus, que vai adiante de vós, *Dt 3.22;20.4;Êx 14.14ele mesmo pelejará por vós, segundo tudo o que fez por vós no Egito, diante dos vossos olhos; 31 e no deserto, em que vistes como *At 13.18Jeová, vosso Deus, vos levou, como um homem leva a seu filho, em todo o caminho por que andastes, até chegardes a este lugar. 32 Apesar disso, continuastes descrendo a Jeová, vosso Deus, 33 *Nm 9.15-23que foi adiante de vós no caminho, para vos procurar o lugar em que devíeis acampar: de noite no fogo, para vos mostrar o caminho por onde devíeis andar, e de dia na nuvem.

O povo derrotado em Hormá

34 Tendo Jeová, pois, ouvido a voz das vossas palavras, indignou-se e *Nm 14.28-30jurou, dizendo: 35 Certamente, nenhum destes homens, esta geração perversa, verá a boa terra que prometi, com juramento, dar a vossos pais, 36 exceto Calebe, filho de Jefoné. Ele a verá; e a terra que pisou, *Nm 14.24;Js 14.9dá-la-ei a ele e a seus filhos, pois perseverou em seguir a Jeová. 37 *Nm 20.12Também contra mim se irou Jeová por causa de vós, dizendo: *Nm 27.13,18Igualmente tu lá não entrarás. 38 Josué, filho de Num, que te serve, *Nm 14.30entrará para ali; anima-o, porque *Dt 3.28;31.7;Nm 34.17;Js 11.23ele fará que Israel a receba por herança. 39 *Nm 14.3,31Vossos pequeninos, de quem dissestes que seriam por presa, e vossos filhos, que hoje não têm conhecimento do bem nem do mal, esses lá entrarão, e a eles darei a terra, e a possuirão. 40 Porém vós *Nm 14.25voltai e parti para o deserto pelo caminho do mar Vermelho.

41 *Nm 14.40Então, me respondestes: Pecamos contra Jeová; nós subiremos e pelejaremos, de acordo com tudo o que Jeová, nosso Deus, nos ordenou. Vós vos armastes, cada um dos seus instrumentos de guerra, e vos mostrastes temerários subindo ao monte. 42 *Nm 14.41-43Disse-me Jeová: Dize-lhes: Não subais, nem pelejeis, porque não estou no meio de vós; para que não sejais feridos diante dos vossos inimigos. 43 Assim vos falei, e não escutastes; antes, *Nm 14.44rebelastes contra a ordem de Jeová, fostes presunçosos e subistes ao monte. 44 *Nm 14.45Os amorreus, que habitavam naquele monte, saíram ao vosso encontro e vos perseguiram, como o fazem as abelhas, derrotando-vos em Seir, até Hormá. 45 Tendo voltado, chorastes diante de Jeová; porém Jeová não vos ouviu a vós, nem inclinou os ouvidos a vós. 46 Assim ficastes *Dt 2.7,14muitos dias em Cades, segundo os dias que ali ficastes.