Neemias 9

A nép nyilvános bűnvallása

1 Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izráel fiai és bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre. 2 És elválának az Izráel magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól. 3 És megállának helyökön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenöknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenök előtt. 4 És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az ő Istenökhöz. 5 És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél! 6 Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le. 7 Te vagy az Úr, az Isten, a ki választottad Ábrámot és kihozád őt a Káldeusoknak Úr nevű városából, és nevezéd őt Ábrahámnak. 8 És találád az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! 9 Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Veres tengernél, 10 És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság is van. 11 És a tengert kétfelé választád ő előttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe. 12 És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek. 13 És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égből, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. 14 A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által. 15 És kenyeret az égből adál nékik éhségökben, és vizet a kősziklából hozál ki nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod. 16 Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat; 17 És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket. 18 Sőt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged; 19 És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének. 20 És a te jó lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban. 21 És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának. 22 Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ők elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét. 23 Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt. 24 És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, s kezökbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint. 25 És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban. 26 Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tőnek ellenök, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. 27 Annakokáért adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből. 28 És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor. 29 És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd őket törvényedhez; de ők felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének. 30 És mégis meghosszabbítád felettök kegyelmedet sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád őket a föld népeinek kezébe. 31 De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy. 32 Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, a ki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. 33 Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk! 34 Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ő ellenök; 35 És ők az ő országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. 36 És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon; 37 És termését bőven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk! 38 És mindemellett mi erős kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink.

Oração dos levitas reconhecendo a bondade de Jeová

1 Ora, no dia vinte e quatro *Ne 8.2deste mês, se ajuntaram os filhos de Israel em *Ed 8.23jejum, vestidos de saco e tendo as cabeças *1Sm 4.12cobertas de terra. 2 Os da linhagem de Israel separaram-se de todos os estrangeiros, puseram-se em pé e confessaram os seus pecados e as iniquidades de seus pais. 3 *Ne 8.4Tendo-se levantado no seu lugar, leram no livro da lei de Jeová, seu Deus, uma quarta parte do dia; e, numa outra quarta parte, fizeram confissão e adoraram a Jeová, seu Deus. 4 *Ne 8.7Puseram-se em pé sobre os degraus dos levitas: Jesua, Bani, Cadmiel, Sebanias, Buni, Serebias, Bani e Quenani e clamaram em alta voz a Jeová, seu Deus.

5 Os levitas Jesua, Cadmiel, Bani, Hasabneias, Serebias, Hodias, Sebanias e Petaías disseram: Levantai-vos e bendizei a Jeová, vosso Deus, de eternidade em eternidade; e bendito seja o teu nome glorioso, que está exaltado acima de toda bênção e louvor! 6 *Dt 6.4;2Rs 19.15Tu, só tu, és Jeová; *Gn 1.1tu fizeste o céu, o céu dos céus e todo o seu exército, a terra e tudo quanto nela há, o mar e tudo quanto nele há e *Cl 1.17tu os conservas a todos; e o exército do céu te adora. 7 Tu és Deus Jeová, *Gn 12.1que escolheste a Abrão, e o tiraste de *Gn 11.31Ur dos caldeus, e *Gn 17.5lhe deste o nome de Abraão; 8 achaste *Gn 15.6,18-21o seu coração fiel diante de ti, e com ele fizeste aliança para dares à sua semente a terra dos cananeus, dos heteus, dos amorreus, dos ferezeus, dos jebuseus e dos girgaseus, *Js 21.43-45e cumpriste as tuas palavras, pois és justo.

9 *Êx 3.7Viste a aflição de nossos pais no Egito e *Êx 14.10-12; 7.8—14.31ouviste o seu clamor junto ao mar Vermelho; 10 e obraste milagres e prodígios sobre Faraó, sobre todos os seus servos e sobre todo o povo da sua terra, pois sabias que *Êx 5.2eles os trataram com soberba; e *Êx 9.16alcançaste para ti nome, como hoje se vê. 11 *Êx 14.21Dividiste o mar diante deles, de maneira que passaram em seco pelo meio do mar, e *Êx 15.1,5,10lançaste os seus perseguidores nas profundezas, como uma pedra nas grandes águas. 12 Também *Êx 13.21-22os guiaste, de dia, numa coluna de nuvem e, de noite, numa nuvem de fogo, para lhes dares luz no caminho por que haviam de ir. 13 *Êx 19.11,18-20Desceste sobre o monte Sinai, *Êx 20.1do céu falaste com eles e deste-lhes *Sl 19.7-9juízos retos e leis verdadeiras, bons estatutos e mandamentos; 14 fizeste-lhes saber o *Êx 16.23;20.8teu santo sábado e lhes ordenaste mandamentos e estatutos e uma lei por intermédio de teu servo Moisés; 15 *Êx 16.4,14-15do céu lhes deste pão quando tiveram fome, e da penha lhes *Êx 17.6;Nm 20.7-13fizeste arrebentar água, quando tiveram sede, e lhes *Dt 1.8ordenaste que entrassem para possuírem a terra que, com juramento, lhes tinhas prometido dar.

16 Porém eles e nossos pais *Ne 9.10se houveram com soberba, *Ne 9.29;Dt 31.27endureceram a cerviz e não deram ouvidos aos teus mandamentos; 17 recusaram obedecer e *Sl 78.11,42-55não se lembraram das maravilhas que fizeste no meio deles; mas endureceram a cerviz e, na sua rebeldia, *Nm 14.4apontaram um capitão com o fim de voltarem para a sua servidão. Mas tu és um Deus *Êx 34.6-7pronto para perdoar, clemente e misericordioso, tardio em irar-te e grande em beneficência e não os abandonaste. 18 Ainda mesmo quando *Êx 32.4-8,31tinham feito para si um bezerro fundido, e disseram: Este é o teu Deus que te tirou do Egito, e tinham cometido grandes provocações; 19 todavia, *Ne 9.27,31tu, na multidão de tuas misericórdias, não os abandonaste no deserto. *Ne 9.12A coluna de nuvem não se apartou deles de dia, para os guiar pelo caminho, nem a coluna de fogo de noite, para lhes dar luz e lhes mostrar o caminho por que haviam de ir. 20 Também *Ne 9.30;Nm 11.17;Is 63.11-14lhes deste o teu bom Espírito que os instruísse, não retiraste o teu maná da sua boca e lhes deste água quando tiveram sede. 21 Por *Dt 2.7quarenta anos, os sustentaste no deserto, e não lhes faltou nada; os seus vestidos não se envelheceram, e os seus pés não se incharam. 22 Além disso, lhes deste reinos e povos, que lhes repartiste em porções. *Nm 21.21-35Assim, possuíram a terra de Seom, rei de Hesbom, e a terra de Ogue, rei de Basã. 23 Também multiplicaste seus filhos *Gn 15.5como as estrelas do céu e os introduziste na terra de que disseste a seus pais que nela entrariam para a possuírem. 24 *Js 21.43Entraram os filhos e possuíram a terra, *Js 18.1e diante deles humilhaste os cananeus, habitantes da terra, e lhos entregaste nas mãos, juntamente com os seus reis e os povos da terra, para fazerem deles como quisessem. 25 *Dt 3.5Tomaram cidades fortificadas e *Nm 13.20uma terra fértil e possuíram *Dt 6.11casas cheias de todas as coisas boas, cisternas cavadas, vinhas e olivais e árvores frutíferas em abundância. Comeram, fartaram-se, *Dt 32.15engordaram e *1Rs 8.66abundaram em delícias pela tua grande bondade.

Os levitas confessam os pecados da nação

26 *Jz 2.11Não obstante, foram desobedientes e se rebelaram contra ti; *1Rs 14.9lançaram a tua lei para trás das suas costas, *2Cr 36.16mataram os teus profetas, *Ne 9.30que protestaram contra eles, para os fazerem voltar a ti e *Ne 9.18cometeram grandes provocações. 27 Portanto, *Jz 2.14os entregaste nas mãos dos seus inimigos, que os afligiram. *Dt 4.29No tempo da sua angústia, quando clamaram a ti, tu os ouviste do céu; e, segundo a multidão das tuas misericórdias, *Jz 2.16lhes deste libertadores, que os salvaram das mãos dos seus adversários. 28 Mas, *Jz 3.11depois que tiveram descanso, tornaram a fazer o mal diante de ti; portanto, os deixaste nas mãos dos seus inimigos, de sorte que dominaram sobre eles. Todavia, quando eles voltaram e clamaram a ti, tu os ouviste do céu, *Sl 106.43muitas vezes os livraste segundo a tua misericórdia 29 e *Ne 9.26,30testificaste contra eles, para que os fizesse tornar para a tua lei. *Ne 9.10,16Contudo, eles se houveram com soberba e não deram ouvidos aos teus mandamentos, mas pecaram contra os teus juízos *Lv 18.5(os quais, se alguém os observar, neles terá vida), *Zc 7.11retiraram o ombro, endureceram a cerviz e não quiseram ouvir. 30 Todavia, *Sl 95.10;At 13.18muitos anos os aturaste e contra eles *Ne 9.26,29testificaste *Ne 9.20pelo teu Espírito mediante os teus profetas. Contudo, não quiseram dar ouvidos; por isso, os entregaste nas mãos dos povos de outras terras. 31 Não obstante, na multidão das tuas misericórdias, *Jr 4.27não os consumiste de todo, nem os abandonaste, pois és *Ne 9.17um Deus clemente e misericordioso.

32 Agora, Deus nosso, *Ne 1.5Deus grande, poderoso e terrível, que conservas aliança e misericórdia, não te pareça de pouca monta todo o trabalho que nos tem sobrevindo a nós, aos nossos reis, aos nossos príncipes, aos nossos sacerdotes, aos nossos profetas, a nossos pais e a todo o teu povo, *2Rs 15.19desde os dias dos reis da Assíria até o dia de hoje. 33 Contudo, *Gn 18.25;Jr 12.1tu és justo em tudo quanto tem vindo sobre nós, pois tu tens procedido segundo a verdade, mas nós temos cometido o mal. 34 Os nossos reis, os nossos príncipes, os nossos sacerdotes e nossos pais não têm guardado a tua lei, nem têm dado ouvidos aos teus mandamentos e aos teus testemunhos, pelos quais testificaste contra eles. 35 Pois eles, no seu reino, *Ne 9.25e na muita abundância de bens que lhes deste, e na terra espaçosa e fértil que lhes entregaste, não *Dt 28.47te serviram, nem se converteram de suas más obras. 36 Eis que *Dt 28.48nós hoje somos servos e, quanto à terra que deste a nossos pais para lhe comerem os frutos e os bens, eis que nela somos servos. 37 *Dt 28.33Ela dá muito lucro aos reis que puseste sobre nós por causa dos nossos pecados. Também eles dominam sobre nós e sobre o nosso gado, como bem lhes apraz, e nós estamos em grande angústia. 38 Todavia, por causa de tudo isso, *Ne 10.29nós fazemos uma firme aliança e a escrevemos; e *Ne 10.1selam-na os nossos príncipes, os nossos levitas e os nossos sacerdotes.