Daniel 6

Dániel az oroszlánok vermében

1 Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek; 2 És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen. 3 Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé. 4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne. 5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében! 6 Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj! 7 Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe. 8 Most azért, oh király, erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. 9 Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat. 10 Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala. 11 Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az ő Istene előtt. 12 Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint. 13 Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését. 14 Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék őt megmenteni. 15 Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék. 16 Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged! 17 És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve. 18 Erre eltávozék a király az ő palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozata eléje; kerülte őt az álom. 19 Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne. 20 És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól? 21 Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj! 22 Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket. 23 Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében. 24 És parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták. 25 Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakozának: Békességtek bőséges legyen! 26 Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart;27 A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából. 28 És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga a Dárius országában és a persa Czírus országában.

Os presidentes e os sátrapas conspiram contra Daniel

1 Foi do agrado de *Dn 5.31Dario constituir sobre o reino *Et 1.1cento e vinte *Dn 3.2sátrapas, que estivessem por todo o reino; 2 e, sobre eles, três presidentes, dos quais *Dn 2.48-49;5.16,29Daniel era um, a fim de que esses sátrapas lhes dessem conta e que o rei *Ed 4.22;Et 7.4não sofresse dano. 3 Então, o mesmo Daniel *Dn 1.20sobrepujava a esses presidentes e aos sátrapas, porque nele havia *Dn 5.12,14;9.23um espírito excelente; e o rei pensava em o constituir *Gn 41.40;Et 10.3sobre o reino todo.

4 Nisto os presidentes e os sátrapas *Dn 3.8;Gn 43.18;Jz 14.4;Jr 20.10;Lc 20.20procuravam ocasião contra Daniel quanto ao reino; porém *Lc 20.26;23.14-15não puderam achar ocasião ou culpa, porquanto ele era *Dn 6.22fiel, e não se achava nele nenhum erro nem culpa. 5 Disseram, pois, esses homens: Não acharemos alguma ocasião contra este Daniel, se não o acharmos contra ele pelo que diz respeito *At 24.13-16,20-21à lei do seu Deus. 6 Então, os presidentes e sátrapas foram juntos ao rei e lhe disseram assim: Ó rei Dario, *Dn 6.21;Dn 5.10vive eternamente. 7 Todos os *Dn 3.2,27presidentes do rei, os deputados, os sátrapas, os conselheiros e os governadores, juntamente, *Sl 59.3;62.4;64.2-6;83.1-3tomaram conselho para estabelecer um estatuto real e fazer um interdito forte, que todo homem que, por espaço de trinta dias, fizer uma petição a qualquer deus ou a qualquer homem, exceto a ti, ó rei, será *Dn 6.16;Dn 3.6;Sl 10.9lançado na cova dos leões. 8 Agora, pois, ó rei, *Et 3.12;8.10;Is 10.1estabelece o interdito e assina a escritura, para que não se mude, *Dn 6.12,15;Et 1.19;8.8conforme a lei dos medos e dos persas, que não se pode revogar. 9 Por isso, o rei Dario *Sl 118.9;146.3assinou a escritura e o interdito.

10 Quando Daniel soube que a escritura estava assinada, entrou em sua casa (ora, na sua câmara estavam abertas as janelas que olhavam *1Rs 8.48-49;Sl 5.7;Jn 2.4para Jerusalém); três vezes no dia, *Sl 95.6punha-se de joelhos, *Dn 9.4-19;Lc 14.26;At 4.17,19e orava, e *Sl 34.1;Fp 4.6;1Ts 5.17-18rendia ações de graças diante de seu Deus, como antes costumava fazer. 11 Então, esses homens *Dn 6.6;Sl 37.32-33foram juntos e acharam a Daniel fazendo petições e súplicas diante de seu Deus. 12 Depois, chegando-se eles, *Dn 3.8-12;At 16.19-21falaram na presença do rei a respeito do interdito real: Não assinaste um interdito que, durante o espaço de trinta dias, todo homem que fizesse uma petição a qualquer deus ou a qualquer homem, exceto a ti, ó rei, fosse lançado na cova dos leões? Respondeu o rei e disse: Isso é a verdade, conforme *Dn 6.8;Et 1.19a lei dos medos e dos persas, que não se pode revogar. 13 Então, responderam e disseram diante do rei: Esse Daniel, que é um dos *Dn 2.25;5.13filhos do cativeiro de Judá, *Dn 3.12;Et 3.8;At 5.29não faz caso de ti, ó rei, nem *Dn 6.9do interdito que assinaste, porém três vezes no dia *Dn 6.10faz as suas petições. 14 Tendo, pois, o rei ouvido essas palavras, ficou muito *Mc 6.26contrariado e pensou em Daniel para o livrar; e até o pôr do sol trabalhou para o salvar. 15 Então, esses homens foram juntos ao rei e lhe disseram: Sabe, ó rei, que é uma *Dn 6.8,12;Et 8.8;Sl 94.20-21lei dos medos e dos persas que nenhum interdito nem estatuto, que o rei estabelecer, pode ser mudado.

Daniel é lançado na cova dos leões e de lá é retirado ileso

16 Nisso passou o rei as ordens, e trouxeram a Daniel *Dn 6.7;2Sm 3.39;Jr 38.5e lançaram-no na cova dos leões. *Dn 6.20;Dn 3.17,28;Jó 5.19;Sl 37.39-40Ora, falou o rei e disse a Daniel: O teu Deus, a quem continuamente serves, te livrará. 17 Uma *Lm 3.53;Mt 27.66pedra foi trazida e posta sobre a boca do covil; e o rei a selou com o seu anel e com o anel dos seus grandes, para que, no tocante a Daniel, nada se mudasse. 18 Depois, o rei se foi para o seu palácio e passou a noite *2Sm 12.16-17em jejum; não foram trazidos à sua presença instrumentos de música, *Dn 2.1;Et 6.1;Sl 77.4e fugiu dele o sono.

19 Então, o rei se levantou pela manhã, muito cedo, e foi com pressa à cova dos leões. 20 Chegando-se ele à cova, a Daniel, clamou com voz triste; falou o rei e disse a Daniel: Daniel, servo do *Dn 6.26Deus vivo, porventura, *Dn 6.16,27o teu Deus, a quem continuamente serves, *Dn 3.17;Gn 18.14;Nm 11.23;Jr 32.17pode livrar-te dos leões? 21 Logo, disse Daniel ao rei: *Dn 6.6Ó rei, vive eternamente. 22 O meu Deus *Dn 3.28;Nm 20.16;Is 63.9;At 12.11enviou o seu Anjo *Sl 91.11-13;2Tm 4.17;Hb 11.33e fechou as bocas aos leões; eles não me fizeram mal algum, porque foi achada em mim *Dn 6.4;Gn 40.15;1Sm 24.10;Sl 84.11;Is 3.10inocência diante dele; também diante de ti, ó rei, não tenho cometido delito algum. 23 Nisso *Dn 6.14,18se alegrou muito o rei e ordenou que tirassem da cova a Daniel. Assim foi Daniel tirado da cova, *Dn 3.25,27e não se achou nele lesão alguma, porque ele havia *Dn 3.17,28;1Cr 5.20;2Cr 20.20;Sl 118.8-9;Is 26.3confiado em seu Deus.

24 O rei deu ordens, e foram trazidos aqueles homens que tinham acusado a Daniel. *Dt 19.18-19;Et 7.10Foram lançados na cova dos leões, eles, *Dt 24.16;2Rs 14.6;Et 9.10seus filhos e suas mulheres; e ainda não tinham chegado ao fundo da cova, quando os leões *Sl 54.5se apoderaram deles *Is 38.13e lhes esmigalharam todos os ossos.

25 Então, o rei Dario escreveu a todos *Dn 4.1;Ed 1.1-2;Et 3.12;8.9os povos, nações e línguas que habitam em toda a terra: *Ed 4.17;1Pe 1.2Paz vos seja multiplicada! 26 *Dn 3.29;Ed 6.8-12;7.13,21Faço um decreto que em todo o domínio do meu reino, *Sl 99.1-3;Is 66.2;Jr 10.10tremam os homens e temam diante do Deus de Daniel, pois ele é *Dn 6.20;Os 1.10;Rm 9.26o Deus vivo *Sl 93.1-2;Ml 3.6e que permanece para sempre; o seu reino é o que *Dn 4.3;7.14,27não será destruído, e o seu domínio durará até *Sl 145.12-13;Is 9.7o fim. 27 Ele *Dn 6.22livra, e salva, e faz milagres e *Dn 4.2-3,34maravilhas no céu e na terra; foi ele quem livrou a Daniel do poder dos leões.

28 Daniel, pois, prosperava no reinado de Dario e no reinado de *Dn 1.21;10.1;2Cr 36.22-23Ciro, o persa.