Daniel 10

Új kijelentés mennyei jelenés által

1 Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást. 2 Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. 3 Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. 4 És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék. 5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. 7 És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. 8 És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm. 9 És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre. 10 És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; 11 És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. 12 És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál; 14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. 15 És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. 16 És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. 17 És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem. 18 És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem. 19 És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet. 20 És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jő elő! 21 De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.

Daniel é aterrorizado pela visão dum homem

1 No terceiro ano de *Dn 1.21;6.28Ciro, rei da Pérsia, uma coisa foi revelada a Daniel, que se chamava *Dn 1.7Beltessazar, e a coisa era *Dn 8.26verdadeira, a saber, uma grande guerra; ele entendeu a coisa e teve *Dn 1.17;2.21entendimento da visão. 2 Naqueles dias, eu, Daniel, *Ed 9.4-5;Ne 1.4pranteava três semanas inteiras. 3 Não comi *Dn 6.18pão algum agradável, nem entrou na minha boca carne nem vinho, nem me untei de óleo algum, até que se cumpriram as três semanas inteiras. 4 No dia vinte e quatro do primeiro mês, estando eu ao lado do grande *Dn 8.2;Ez 1.3rio, que é *Gn 2.14Tigre, 5 levantei os meus olhos e olhei, e eis um homem *Dn 12.6-7;Ez 9.2vestido de linho *Ap 1.13;15.6e cingido pelos lombos com um cinto de *Jr 10.9ouro puro de Ufaz; 6 também o seu corpo era como *Êx 28.20;Ez 1.16o berilo, e o seu *Mt 17.2;Ap 1.16rosto, como a aparência de relâmpago, e os *Ap 1.14;19.12seus olhos, como lâmpadas de fogo, e os seus braços e os seus pés, de cor semelhante ao *Ez 1.7;Ap 1.15;2.18cobre polido, e o som das suas palavras, como o *Ez 1.24som duma multidão. 7 Só *2Rs 6.17eu, Daniel, vi a visão. Pois os *At 9.7homens que estavam comigo não a viram; mas sobre eles caiu um grande *Ez 12.18temor, e fugiram para se esconder. 8 Fui, pois, *Gn 32.24deixado sozinho, e vi essa grande visão, *Dn 7.28;8.27;Hc 3.16e não ficou força em mim; porque se mudou em mim a minha formosura em corrupção, *Dn 10.16e não retive força alguma. 9 Contudo, ouvi o som das suas palavras; quando ouvi o som das suas palavras, já tinha *Dn 8.18;Gn 15.12;Jó 4.13caído com o rosto em terra num profundo sono.

O homem consola a Daniel

10 Eis que uma mão *Dn 10.16,18;Dn 8.18;9.21;Jr 1.9me tocou e fez-me levantar até ficar sobre os meus joelhos e sobre as palmas das minhas mãos. 11 Ele me disse: Daniel, homem *Dn 10.19;Dn 9.23muito amado, *Dn 8.16-17entende as palavras que vou te dizer *Ez 2.1e levanta-te em pé, pois a ti sou enviado. Tendo ele proferido essa palavra a mim, pus-me em pé, *Jó 4.14-15tremendo. 12 Então, me disse: *Dn 10.19;Is 41.10,14Não tenhas medo, Daniel; porque, desde o primeiro dia em que *Dn 9.3aplicaste o teu coração a entender *Dn 10.2-3;Dn 9.20-23e a humilhar-te diante de teu Deus, foram ouvidas as tuas palavras, e sou vindo *At 10.30-31por causa das tuas palavras. 13 Mas *Dn 10.20o príncipe do reino da Pérsia me resistiu por vinte e um dias; porém eis que *Dn 10.21;Dn 12.1;Jd 9;Ap 12.7Miguel, um dos primeiros príncipes, veio para me ajudar; e eu fiquei ali com os reis da Pérsia. 14 Agora, sou vindo para te fazer *Dn 8.16;9.22entender o que há de suceder ao teu povo *Dn 2.28;Dt 31.29nos últimos dias; pois a visão ainda está para *Dn 8.26;12.4,9muitos dias. 15 Tendo ele falado comigo segundo estas palavras, abaixei o meu rosto para a terra e fiquei *Ez 24.27;Lc 1.20calado. 16 Eis que um que tinha *Dn 10.18;Dn 8.15a semelhança dos filhos dos homens *Is 6.7;Jr 1.9me tocou os lábios; então, abri a minha boca, e falei, e disse ao que estava em pé diante de mim: Meu senhor, por causa da visão, *Dn 10.8-9;Dn 7.15,28;8.17,27apoderam-se de mim as minhas dores, e não retenho força alguma. 17 Pois *Êx 24.10-11;Is 6.1-5como pode o servo do meu senhor falar com o meu senhor? Porque, quanto a mim, logo não ficou em mim *Dn 10.8força alguma, e não me foi deixado fôlego.

Conflitos entre a Pérsia e a Grécia

18 Então, tornou a me tocar um que tinha a *Dn 10.16aparência dum homem *Is 35.3-4e me confortou. 19 Disse: *Dn 10.12;Jz 6.23;Is 43.1Não tenhas medo, homem *Dn 10.11muito amado; paz seja contigo, esforça-te, sim, *Js 1.6-7,9;Is 35.4esforça-te. Quando ele me falou, fiquei fortalecido e disse: Fala, meu senhor, porque *Sl 138.3;2Co 12.9me confortaste. 20 Então, ele disse: Sabes porque eu vim a ti? Agora voltarei a pelejar contra *Dn 10.13o príncipe da Pérsia; e, saindo eu, eis que virá o *Dn 8.21;11.2príncipe da Grécia. 21 Mas eu *Dn 11.2te anunciarei o que está expresso na escritura da *Dn 12.1,4verdade; e ninguém há que esteja ao meu lado contra estes, senão *Dn 10.13Miguel, vosso príncipe.