Péter igazolja pogányokkal való társalkodását
1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét. 2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók, 3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván: 5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: 6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat. 7 Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél! 8 Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba. 9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. 10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe. 11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám. 12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába: 13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; 14 Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe. 15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben. 16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? 18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
Az evangélium kiterjesztése Antiókhiára. Keresztyén-nevezet
19 Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. 20 Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. 21 És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén. 22 Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. 23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. 24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. 25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. 26 És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
Gondoskodás a júdeai keresztyénekről éhség alkalmával
27 Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. 28 Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében. 29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: 30 A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
A defesa de Pedro
1 Os apóstolos e At 1.15os irmãos que estavam na Judeia souberam que também os gentios haviam recebido a palavra de Deus. 2 Quando Pedro subiu a Jerusalém, disputavam com ele At 10.45os que eram da circuncisão, dizendo: 3 cp.Mt 9.11;Gl 2.12;At 10.28Entraste em casa de homens incircuncisos e comeste com eles. 4 Mas Pedro, começando a falar, lhes fez uma exposição Lc 1.3por ordem, dizendo: 5 At 11.5-14;At 10.9-32Eu estava na cidade de Jope orando e, em êxtase, tive At 9.10uma visão em que via descer um objeto como se fora uma grande toalha, que era baixada do céu pelas quatro pontas, e chegar até perto de mim; 6 olhando-a atentamente, eu notava e vi quadrúpedes da terra, feras, répteis e aves do céu. 7 Ouvi também uma voz que me dizia: Levanta-te, Pedro! Mata e come. 8 Mas eu respondi: De nenhum modo, Senhor, porque nunca entrou na minha boca coisa impura ou imunda. 9 Segunda vez, falou a voz do céu: At 10.15Ao que Deus purificou, não faças tu impuro. 10 Isso sucedeu por três vezes, e tudo tornou a recolher-se ao céu. 11 Logo, três homens, enviados a mim, de At 8.40Cesareia, pararam em frente à casa onde estávamos. 12 At 8.29O Espírito disse-me que eu fosse At 15.9; cp.Rm 3.22sem escrúpulo com eles. Foram comigo também At 10.23estes seis irmãos e entramos na casa daquele homem. 13 Ele nos referiu como vira o anjo em pé em sua casa e que lhe dissera: Envia a Jope e chama a Simão, que tem por sobrenome Pedro, 14 o qual te anunciará At 10.22as coisas pelas quais serás salvo, tu e At 10.2;16.15,31-34;18.8; cp.Jo 4.53;1Co 1.16toda a tua casa. 15 Começando eu a falar, desceu At 10.44o Espírito Santo sobre eles At 2.4como no princípio descera também sobre nós. 16 Lembrei-me da palavra do Senhor, como disse: At 1.5João, na verdade, batizou com água, mas vós sereis batizados com o Espírito Santo. 17 Pois, se At 10.45,47Deus lhes deu o mesmo dom que dera também a nós, quando cremos no Senhor Jesus Cristo, cp.At 5.39quem era eu para que pudesse resistir a Deus? 18 Eles, depois de ouvir essas palavras, se apaziguaram Mt 9.8e glorificaram a Deus, dizendo: Assim, pois, Deus também aos gentios deu o cp.2Co 7.10arrependimento para a vida.
Os discípulos são chamados cristãos em Antioquia
19 At 8.1,4Aqueles, pois, que foram dispersos pela tribulação que houve por causa de Estêvão passaram até At 15.3;21.2Fenícia, At 4.36Chipre e At 11.20,22,27;At 6.5;13.1;14.26;15.22-23,30,35;18.22;Gl 2.11Antioquia, não anunciando a ninguém a palavra, senão somente aos judeus. 20 Mas alguns deles, que eram de Chipre e de At 2.10;6.9;13.1;Mt 27.32Cirene, quando foram a Antioquia, falavam também aos Jo 7.35gregos, pregando-lhes At 5.42o Senhor Jesus. 21 A Lc 1.66mão do Senhor era com eles, cp.At 2.47e um grande número dos que creram converteu-se ao Senhor. 22 A igreja em Jerusalém, tendo notícia disso, enviou At 4.36Barnabé a Antioquia; 23 o qual, quando chegou e viu At 13.43;14.26;15.40; cp.20.24,32a graça de Deus, se alegrou e exortava a todos a perseverar no Senhor com firmeza de coração; 24 porque era homem bom e At 2.4cheio do Espírito Santo e de fé. At 5.14; vd.2.47; cp.At 11.21Muita gente uniu-se ao Senhor. 25 Barnabé partiu para At 9.11Tarso em busca de Saulo; 26 e, tendo-o achado, levou-o a Antioquia. Durante um ano inteiro, reuniram-se com a igreja e instruíram muita gente; e, em Antioquia, At 6.1s.;9.19,26,38;At 11.29;13.52;14.20,22,28, etc.; cp.Jo 2.2;At 9.25;1.15os discípulos pela primeira vez foram chamados At 26.28;1Pe 4.16cristãos.
Ágabo prediz uma fome
27 Naqueles dias, cp.At 18.22desceram alguns At 13.1; cp.2.17;Lc 11.49;1Co 12.10,28-29, etc.profetas de Jerusalém a Antioquia; 28 e, levantando-se um deles, chamado At 21.10Ágabo, dava a entender pelo Espírito que haveria uma grande fome por Mt 24.14todo o mundo; e ela sucedeu no reinado de At 18.2Cláudio. 29 Os discípulos, cada um conforme as suas posses, resolveram enviar socorro At 11.1aos irmãos que moravam na Judeia; 30 At 12.25o que fizeram, enviando-o aos At 14.23;15.2,4,6,22s.;16.4;20.17;21.18;1Tm 5.17,19;Tt 1.5;Tg 5.14;1Pe 5.1;2Jo 1;3Jo 1presbíteros por mão de Barnabé e de Saulo.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)