Atos 4

Péter és János fogsága, vallástétele a főtanács előtt és szabadon bocsáttatása

1 Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok, 2 Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást; 3 És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala. 4 Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer. 5 Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe. 6 És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának. 7 És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? 8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei! 9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: 10 Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. 11 Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. 12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. 13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala. 14 Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni. 15 Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván: 16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk. 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben. 18 Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. 19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 20 Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. 21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt. 22 Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

A hívők imája

23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik. 24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. 25 Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? 26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, 28 Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. 29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, 30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. 31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

A hívők benső közössége

32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. 33 És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. 34 Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, 35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala. 36 József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi. 37 Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.

Pedro e João presos

1 Enquanto Pedro e João falavam ao povo, *Lc 20.1;At 6.12sobrevieram-lhes *Lc 22.4os sacerdotes, o capitão do templo e *Mt 3.7os saduceus, 2 enfadados por ensinarem eles o povo e anunciarem *cp.At 17.18;3.15em Jesus a ressurreição dentre os mortos; 3 deitaram mão neles e *At 5.18os detiveram até o dia seguinte, pois já tinha chegado a tarde. 4 Muitos, porém, dos que ouviram a palavra creram; e elevou-se *cp.At 2.41o número dos homens a quase cinco mil.

Pedro e João perante o Sinédrio

5 No dia seguinte, reuniram-se em Jerusalém as *Lc 23.13;At 4.8autoridades, os anciãos, os escribas, 6 *Lc 3.2Anás, que era o sumo sacerdote, *Mt 26.3Caifás, João, Alexandre e todos os que eram da linhagem do sumo sacerdote; 7 e, pondo-os no meio deles, perguntavam: Com que poder ou em que nome fizestes vós isso? 8 Então, Pedro, *At 13.9; vd.2.4cheio do Espírito Santo, lhes disse: *Lc 23.13;At 4.5Autoridades do povo e anciãos, 9 se nós hoje somos inquiridos sobre *At 3.7s.o benefício feito a um enfermo, como foi ele curado, 10 seja notório a todos vós e a todo o povo de Israel que em *At 3.6; cp.2.22o nome de Jesus Cristo, o Nazareno, a quem vós crucificastes e a quem *At 2.24Deus ressuscitou dentre os mortos, nesse nome está este enfermo aqui são diante de vós. 11 *Mt 21.42;Sl 118.22Ele é a pedra *Mc 9.12desprezada por vós, edificadores, a qual foi posta como a pedra angular. 12 *cp.1Tm 2.5;Mt 1.21;At 10.43Não há salvação em nenhum outro; porque abaixo do céu não há outro nome dado entre os homens, em que devamos ser salvos.

Pedro e João soltos

13 Ao verem *At 4.31a intrepidez de *Lc 22.8;At 4.19Pedro e João e tendo notado que eram iletrados e indoutos, maravilhavam-se; *cp.Jo 7.15e reconheciam que haviam eles estado com Jesus; 14 e, vendo com eles o homem que fora curado, nada tinham que dizer em contrário. 15 Mandaram-nos sair do *Mt 5.22Sinédrio e consultavam entre si, 16 dizendo: *cp.Jo 11.47Que faremos a estes homens? Pois, na verdade, é manifesto a todos os que habitam em Jerusalém que um *At 3.7-10milagre notório foi por eles feito, e não o podemos negar; 17 mas, para que não se divulgue mais entre o povo, ameacemo-los que, de ora em diante, não falem *cp.Jo 15.21nesse nome a homem algum. 18 Chamando-os, *cp.At 5.28s.ordenaram-lhes que absolutamente não falassem, nem ensinassem em o nome de Jesus. 19 Mas *At 4.13Pedro e João responderam-lhes: Se é justo diante de Deus ouvir-vos a vós antes do que a Deus, julgai-o vós, 20 pois *cp.1Co 9.16nós não podemos deixar de falar das coisas que vimos e ouvimos. 21 Depois de os ameaçarem ainda mais, soltaram-nos, não achando motivo para os castigar *At 5.26por causa do povo, porque todos *Mt 9.8glorificavam a Deus pelo que acontecera. 22 Ora, tinha mais de quarenta anos o homem em que se operara essa cura milagrosa.

A igreja em oração

23 Depois de soltos, foram aos seus e relataram tudo quanto lhes haviam dito os principais sacerdotes e os anciãos. 24 Eles, ouvindo isso, levantaram unanimemente a voz a Deus e disseram: Senhor, tu que fizeste o céu, a terra, o mar e tudo o que neles há; 25 tu que, *cp.At 1.16;Sl 2.1-2pelo Espírito Santo, por boca de nosso pai Davi, teu servo, disseste:

Por que se enfureceram os gentios,

e os povos imaginaram coisas vãs?

26 Levantaram-se os reis da terra,

e as autoridades ajuntaram-se à uma

contra o Senhor e contra o seu *cp.Dn 9.24s.;Lc 4.18;At 10.38;Hb 1.9Ungido;

27 pois verdadeiramente se ajuntaram nesta cidade contra o teu Santo *At 4.30;At 3.13Servo Jesus, ao qual ungiste, não só *Mt 14.1Herodes, mas também *Lc 23.12;Mt 27.2Pôncio Pilatos, com *Mt 20.19os gentios e com o povo de Israel, 28 para fazerem tudo o que a tua mão e o *At 2.23teu conselho predeterminaram que se fizesse. 29 Agora, Senhor, olha para as suas ameaças e concede aos teus servos que, com *Fp 1.14toda a liberdade, *At 4.13,31; cp.At 14.3falem a tua palavra, 30 enquanto tu estendes a mão para curar e para que se façam *Jo 4.48milagres e prodígios pelo nome de teu Santo Servo Jesus. 31 Tendo eles orado, *cp.At 2.1tremeu o lugar onde estavam reunidos; todos ficaram *At 2.4cheios do Espírito Santo e falavam com liberdade a palavra de Deus.

A comunidade cristã

32 Da comunidade dos que creram o coração era um, e a alma, uma, e nenhum deles dizia que coisa alguma das que possuía era sua própria, mas tudo *At 2.44entre eles era comum. 33 Com *At 1.8grande poder, os apóstolos davam o seu *cp.Lc 24.48testemunho da ressurreição do Senhor Jesus, e em todos eles havia abundante graça. 34 Pois nenhum necessitado havia entre eles, porque todos os que possuíam terras ou casas, *cp.Mt 19.21;At 2.45vendendo-as, traziam o preço do que vendiam 35 *At 4.37;At 5.2e depositavam-no aos pés dos apóstolos; *cp.At 6.1;2.45e repartia-se a cada um conforme a sua necessidade.

A oferta de Barnabé

36 José, a quem os apóstolos deram o sobrenome de *At 9.27;11.22,30;12.25; 13—15;1Co 9.6;Gl 2.1,9,13;Cl 4.10Barnabé (que quer dizer filho de *At 13.15;1Co 14.3;1Ts 2.3; cp.At 2.40;11.23exortação*ou, consolação.), levita, natural de *cp.At 11.19s.;13.4;15.39;21.3,16;27.4Chipre, 37 como tivesse um campo, vendeu-o, trouxe o preço e *At 4.35;At 5.2depositou-o aos pés dos apóstolos.