Atos 17

Pál Thessalonikában tanít

1 Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. 2 Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, 3 Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek. 4 És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 5 De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. 6 Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek; 7 Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. 8 Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket. 9 De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket.

Pál Béreában tanít

10 Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. 11 Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. 12 Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. 13 Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. 14 De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának. 15 A kik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő hozzá, elmenének.

Pál Athénben tanít

16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. 17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált. 18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. 19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? 20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. 21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. 22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. 23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. 24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. 25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; 26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; 27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: 28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. 29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. 30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: 31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból. 32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől. 33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül. 34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.

Paulo e Silas em Tessalônica

1 Tendo passado por Anfípolis e Apolônia, chegaram a At 17.11,13;At 27.2;Fp 4.16;2Tm 4.10; cp.At 20.4;1Ts 1.1;2Ts 1.1Tessalônica, onde havia uma sinagoga de judeus. 2 Paulo, At 9.20;At 17.10,17segundo o seu costume, ali entrou e, por três At 13.14sábados, discutiu com eles, tirando argumentos das At 8.35Escrituras, 3 expondo e demonstrando At 3.18ser necessário que o Cristo padecesse Jo 20.9e ressurgisse dentre os mortos. At 9.22;18.5,28Este Jesus, que eu vos anuncio, dizia ele, é o Cristo. 4 At 14.4Alguns deles ficaram persuadidos e se associaram com At 17.10;At 15.40;At 15.22;At 17.14s.Paulo e Silas, bem como uma grande multidão de Jo 7.35gregos At 17.17;At 13.43devotos e não poucas At 13.50mulheres de qualidade. 5 Porém At 17.13;1Ts 2.16os judeus, movidos de inveja, tomando consigo alguns homens maus dentre o vulgacho e ajuntando a turba, amotinaram a cidade e, assaltando a casa de At 17.6-7,9;Rm 16.21(?)Jasom, procuravam-nos para os entregar ao povo. 6 Porém, não os achando, cp.At 16.19s.levaram a Jasom e alguns irmãos à presença das autoridades da cidade, clamando: Estes que têm transtornado At 17.31;Mt 24.14o mundo chegaram também aqui, 7 aos quais Jasom cp.Lc 10.38;Tg 2.25recolheu. Todos eles vão Lc 23.2de encontro aos decretos de César, dizendo haver outro rei, que é Jesus. 8 Ao ouvirem isso, ficaram perturbadas a multidão e as autoridades da cidade; 9 e, tendo At 17.5Jasom e os mais prestado fiança, foram soltos.

Paulo e Silas em Bereia

10 Logo pela noite, At 17.6,14s.;At 1.15os irmãos enviaram a At 17.4Paulo e Silas para At 17.13;At 20.4Bereia; e, tendo eles aí chegado, foram At 17.2à sinagoga dos judeus. 11 Ora, estes eram mais nobres do que os de At 17.1Tessalônica, porque receberam a palavra com toda a avidez, indagando diariamente nas Escrituras se essas coisas eram assim. 12 At 2.47Muitos deles creram, bem como não poucas At 13.50mulheres gregas Mc 15.43de boa posição e homens. 13 Quando os judeus de Tessalônica souberam que também em At 17.10;At 20.4Bereia era anunciada por Paulo a palavra de Deus, foram lá excitar e perturbar o povo. 14 Então, At 17.6,10;At 1.15os irmãos fizeram logo sair a Paulo para que fosse até o mar. Porém At 17.4,10;At 15.22Silas e At 16.1Timóteo ficaram ali. 15 cp.At 15.3Os que conduziam a Paulo levaram-no até At 17.16,21s.;At 18.1;1Ts 3.1Atenas e, tendo eles recebido ordem para comunicar a At 17.14Silas e Timóteo que At 18.5fossem ter com ele o mais depressa possível, partiram.

O discurso de Paulo em Atenas

16 Enquanto Paulo os esperava em Atenas, o seu espírito revoltava-se dentro de si mesmo, vendo a cidade cheia de ídolos. 17 Assim, At 9.20; cp.At 17.2na sinagoga, discutia ele com os judeus e At 17.4com os que temiam a Deus e, na praça, todos os dias, discutia com os que ali se achavam. 18 Mas alguns filósofos epicureus e estoicos contendiam com ele, e uns diziam: Que quererá dizer cp.1Co 4.10;1.20este paroleiro? E outros: Parece ser proclamador de deuses estranhos; pois pregava a At 4.2;At 17.31s.Jesus e a ressurreição. 19 cp.At 23.19Segurando-o, levaram-no ao At 17.22Areópago, dizendo: Podemos saber que cp.Mc 1.27nova doutrina é esta que anuncias? 20 Pois tu nos trazes aos ouvidos coisas estranhas; queremos saber que vem a ser isso. 21 Ora, todos os atenienses e os At 17.15estrangeiros que ali moravam não se ocupavam em outra coisa senão em contar ou em ouvir alguma novidade. 22 Paulo, posto em pé no meio do Areópago, disse:

At 17.15Atenienses, em tudo vos vejo muitíssimo tementes aos deuses. 23 Pois, passando e observando os 2Ts 2.4objetos do vosso culto, achei um altar em que estava escrito: AO DEUS DESCONHECIDO. O que, pois, cp.Jo 4.22adorais sem o conhecer é o que eu vos anuncio. 24 Is 42.5;At 14.15O Deus que fez o mundo e tudo o que nele há, sendo ele Mt 11.25; cp.Dt 10.14;Sl 115.16o Senhor do céu e da terra, At 7.48não habita em santuários feitos por mãos dos homens, 25 nem é servido por mãos humanas, Sl 50.10-12; cp.Jó 22.2como se necessitasse de alguma coisa, visto ele mesmo dar a todos vida, respiração e todas as coisas; 26 Ml 2.10e de um só fez todo o gênero humano para habitar sobre toda a face da terra, havendo Dt 32.8;Jó 12.23fixado os seus tempos determinados e os limites da sua habitação; 27 para buscarem a Deus, se, porventura, apalpando, o achassem, Dt 4.7;Jr 23.23s.; cp.14.17ainda que não esteja longe de cada um de nós. 28 Pois Jó 12.10;Dn 5.23nele vivemos, e nos movemos, e existimos, como até alguns dos vossos poetas o têm dito:

Porque dele também somos geração.

29 Sendo, pois, geração de Deus, Is 40.18s.; cp.Rm 1.23não devemos pensar que a divindade é semelhante ao ouro, ou à prata, ou à pedra lavrada por arte e gênio do homem. 30 cp.At 14.16;Rm 3.25Dissimulando, pois, os tempos da cp.At 17.23ignorância, Lc 24.47;At 26.20;Tt 2.11s.Deus manda agora que todos os homens, em todo lugar, se arrependam, 31 porquanto tem fixado Mt 10.15um dia em que Jo 5.22,27;At 10.42; cp.Sl 9.8;96.13;98.9há de julgar Mt 24.14;At 17.6o mundo com justiça, pelo varão que para isso cp.Lc 22.22destinou, do que tem dado certeza a todos, At 2.24ressuscitando-o dentre os mortos.

Uns zombam, outros creem

32 Mas, quando ouviram falar At 17.18,31da ressurreição dos mortos, uns zombavam, e outros diziam: Sobre isso te ouviremos ainda outra vez. 33 Assim, Paulo saiu do meio deles. 34 Porém alguns homens agregaram-se a ele e creram; entre os quais, Dionísio, o cp.At 17.19,22areopagita, e uma mulher chamada Dâmaris, e, com eles, outros.