Pál első térítői útja. Cziprusban prédikálja az evangéliumot
1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. 2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. 3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. 4 Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba. 5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs. 6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus; 7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét. 8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. 9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, 10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? 11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. 12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
Pál a pisidiai Antiókiában prédikál
13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. 14 Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. 15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok. 16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. 17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. 18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában. 19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik. 20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig; 21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. 22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. 23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; 24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. 25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. 26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. 27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. 28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. 29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. 30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból: 31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt. 32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: 33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. 34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait. 35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. 36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. 37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. 38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: 39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul. 40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak: 41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. 42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. 43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, 45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. 46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. 48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. 49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban. 50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. 51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba. 52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
Barnabé e Saulo. A primeira viagem missionária
1 Havia na At 11.26igreja de At 11.19Antioquia At 11.27;15.32;1Co 14.29,32,37; cp.At 19.6;21.9;1Co 11.4s.;13.2,8s.profetas e 1Co 12.28s.;Ef 4.11; cp.Rm 12.6s.;Tg 3.1doutores: At 12.25; vd.4.36Barnabé, Simão, que tinha por sobrenome Níger, Lúcio de Mt 27.32;At 11.20Cirene, Manaém, colaço de Mt 14.1Herodes, o tetrarca, e Saulo. 2 Enquanto eles ministravam perante o Senhor e jejuavam, disse-lhes At 8.29;At 13.4o Espírito Santo: Separai-me a Barnabé e a Saulo cp.At 9.15para a obra a que os tenho chamado. 3 Então, depois que jejuaram, At 1.24oraram, e At 6.6lhes impuseram as mãos, cp.At 14.26;At 13.4os despediram.
Elimas, o mago
4 Eles, pois, At 13.2s.enviados pelo Espírito Santo, desceram a Selêucia, e dali navegaram para At 4.36Chipre, 5 e, chegados a Salamina, anunciavam a palavra de Deus nas At 9.20;At 13.14sinagogas dos judeus; e também tinham At 12.12João como ajudante. 6 Havendo atravessado toda a ilha até Pafos, acharam um judeu chamado Barjesus, cp.At 8.9mago, Mt 7.15falso profeta, 7 que estava com At 13.8,12;At 18.12;19.38o procônsul Sérgio Paulo, varão sensato. Este, tendo chamado a Barnabé e a Saulo, mostrou desejo de ouvir a palavra de Deus. 8 Mas Elimas, o mago (porque assim se interpreta o seu nome), opunha-se-lhes, procurando desviar At 6.7da fé o procônsul. 9 Mas Saulo, também chamado Paulo, At 4.8; vd.2.4cheio do Espírito de Deus, fixando nele os olhos, 10 disse: Ó Mt 13.38; cp.Jo 8.44filho do Diabo, cheio de todo o engano e de toda a malícia, inimigo de toda a justiça, não cessarás tu de perverter Os 14.9; cp.2Pe 2.15os caminhos retos do Senhor? 11 Agora, eis Êx 9.3;1Sm 5.6s.;Sl 32.4; cp.Jó 19.21;Hb 10.31a mão do Senhor sobre ti, e ficarás cego, não vendo o sol por algum tempo. No mesmo instante, caiu sobre ele uma névoa e trevas, e, andando à roda, procurava quem o guiasse pela mão. 12 Então, o procônsul, vendo o que havia acontecido, creu, maravilhando-se cp.At 13.49;At 8.25;15.35s.;19.10,20da doutrina do Senhor.
João volta a Jerusalém
13 Tendo Paulo e seus companheiros navegado de At 13.6Pafos, foram a At 14.25Perge na At 2.10;14.24;15.38;27.5Panfília; João, porém, apartando-se deles, voltou a Jerusalém. 14 Mas eles, passando de Perge, foram a At 14.19,21;2Tm 3.11Antioquia da At 14.24Pisídia e, entrando na At 9.20;At 13.5sinagoga At 13.42,44;At 16.13;18.4; cp.17.2no dia de sábado, sentaram-se. 15 Depois da At 15.21; cp.2Co 3.14s.leitura da lei e At 13.27dos profetas, Mc 5.22os chefes da sinagoga mandaram-lhes dizer: Irmãos, se tendes alguma palavra de exortação ao povo, dizei-a. 16 Paulo, levantando-se e At 12.17acenando com a mão, disse:
O discurso de Paulo em Antioquia
Israelitas cp.At 10.2;At 13.26e vós que temeis a Deus, ouvi: 17 O Deus deste povo de Israel Dt 7.6-8;Êx 6.1,6;13.14,16;At 7.17ss.escolheu nossos pais, e exaltou a este povo no tempo em que habitou a terra do Egito, donde os tirou com braço excelso, 18 e suportou-lhes os maus costumes Dt 1.31;Dt 9.7no deserto por espaço de quase At 7.36quarenta anos; 19 At 7.45e, havendo destruído Dt 7.1sete nações na terra de Canaã, Js 19.51;Sl 78.55deu-lhes esta terra por herança cp.Jz 11.26;1Rs 6.1durante cerca de quatrocentos e cinquenta anos. 20 Depois disso, Jz 2.16deu-lhes juízes, até At 3.24o profeta Samuel. 21 Em seguida, eles 1Sm 8.5pediram rei, e Deus por quarenta anos lhes deu a 1Sm 10.1;9.1s.Saul, filho de Quis, da tribo de Benjamim; 22 e, 1Sm 15.23,26,28;16.1,13tendo deposto a este, elevou-lhes Davi como rei, ao qual também, dando testemunho, disse: cp.At 7.46;1Sm 13.14;Sl 89.20Achei a Davi, filho de Jessé, homem segundo o meu coração, e ele fará todas as minhas vontades. 23 Mt 1.1Da descendência deste, cp.At 13.32s.conforme a promessa, trouxe Deus a Israel um Lc 2.11;Jo 4.42Salvador, que é Jesus, 24 havendo Mc 1.1-4; cp.At 1.22;19.4João primeiro pregado, antes da vinda dele, o batismo de arrependimento a todo o povo de Israel. 25 Quando João At 20.24completava a sua carreira, Jo 1.20,27; cp.Mt 3.11;Mc 1.7;Lc 3.16dizia: Eu não sou o que vós supondes; mas após mim vem aquele de cujos pés não sou digno de desatar as sandálias. 26 Irmãos, descendência de Abraão, e os que entre vós temem a Deus, a nós foi enviada a palavra At 28.28; cp.5.20;4.12;At 13.46;Jo 6.68dessa salvação. 27 Pois os que habitavam em Jerusalém e os Lc 23.13seus magistrados, At 3.17não conhecendo a Jesus nem os ensinos Lc 24.27dos profetas que At 13.15se leem cada sábado, condenando-o, cumpriram as profecias; 28 e, se bem que não achassem causa alguma de morte, At 3.14pediram a Pilatos que o fizesse morrer. 29 Quando tinham cp.At 26.22cumprido tudo o que dele estava escrito, cp.Lc 23.53tirando-o do At 5.30madeiro, puseram-no em um túmulo. 30 Mas Deus At 13.33-34,37;At 2.24o ressuscitou dentre os mortos; 31 e ele foi visto muitos dias por aqueles que com ele subiram da At 1.11Galileia a Jerusalém, os quais agora são Lc 24.48as suas testemunhas para com o povo. 32 At 5.42;14.15Nós vos anunciamos as boas-novas At 26.6; cp.At 13.23;Rm 1.2;4.13;9.4da promessa feita a nossos pais, 33 como Deus a cumpriu plenamente a nossos filhos, suscitando a Jesus, como também está escrito no Salmo segundo: Sl 2.7Tu és meu Filho, eu, hoje, te gerei. 34 Que o ressuscitou dentre os mortos para nunca mais tornar à corrupção, ele o disse desta maneira: Is 55.3Dar-vos-ei as santas e firmes coisas prometidas a Davi. 35 Por isso, também diz em outro Salmo: At 2.27;Sl 16.10Não permitirás que o teu Santo experimente corrupção. 36 Na verdade, tendo At 2.29Davi no seu tempo servido ao cp.At 13.22;20.27conselho de Deus, At 8.1;1Rs 2.10adormeceu e foi reunido a seus pais e experimentou corrupção; 37 porém aquele que Deus At 13.33-34;At 2.24ressuscitou dentre os mortos não experimentou corrupção. 38 Seja-vos, pois, notório, irmãos, que Lc 24.47; cp.At 2.38por este se vos anuncia remissão de pecados; 39 e de tudo aquilo de que não pudestes ser justificados pela Lei de Moisés, por este Rm 3.28;10.4;At 10.43é justificado todo o que crê. 40 Guardai-vos, pois, de que não venha sobre vós o que foi dito Hc 1.5;Jo 6.45; cp.At 7.42;Lc 24.44nos profetas:
41 Vede, ó desprezadores, maravilhai-vos e desaparecei,
porque eu faço uma obra nos vossos dias,
obra que de modo algum crereis, ainda que alguém vo-la refira.
Rogados a pregar no próximo sábado
42 Ao saírem eles, rogaram-lhes que no At 13.14 próximo sábado se lhes repetissem essas palavras. 43 Despedida a sinagoga, muitos judeus e Mt 23.15prosélitos At 13.50;At 17.4,17; cp.16.14;18.7devotos seguiram a Paulo e Barnabé, e estes, falando-lhes, persuadiram-nos a perseverar At 11.23na graça de Deus.
Paulo e Barnabé vão para os gentios
44 No At 13.14sábado seguinte, reuniu-se quase a cidade toda para ouvir a palavra de Deus. 45 Mas At 13.50;At 14.2,4,5,19;1Ts 2.16os judeus, vendo a multidão, encheram-se de inveja e, blasfemando, contradiziam o que Paulo falava. 46 Paulo e Barnabé, falando ousadamente, disseram: Era a vós que se devia At 3.26; cp.At 13.5,14;At 9.20falar primeiramente a palavra de Deus; mas, visto que a rejeitais e vos julgais indignos da vida eterna, eis que nos At 18.6;22.21;26.20;28.28; cp.19.9;9.15viramos para os gentios. 47 Pois assim no-lo ordenou o Senhor:
Lc 2.32;Is 49.6Eu te tenho posto para luz dos gentios,
a fim de que sejas para salvação até os confins da terra.
48 Os gentios, ouvindo isso, regozijavam-se e glorificavam cp.At 13.12a palavra do Senhor, e creram todos os que estavam Rm 8.28ss.;Ef 1.4-5,11destinados para a vida eterna. 49 E divulgava-se a palavra do Senhor por toda aquela região. 50 Mas At 13.45;At 14.2,4,5,19;1Ts 2.16os judeus instigaram At 13.43;At 17.4,17; cp.16.14;18.7as mulheres devotas de Mc 15.43alta posição e os principais da cidade, e excitaram uma perseguição contra Paulo e Barnabé, e expulsaram-nos do seu território. 51 Mt 10.14; cp.At 18.6Mas, havendo estes sacudido contra aqueles o pó de seus pés, foram a At 14.1,19,21;16.2;2Tm 3.11Icônio, 52 e os discípulos estavam cp.At 2.4cheios de gozo e do Espírito Santo.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)