Atos 16

Pál Timótheust magához veszi, az evangéliumot Ázsiából Európába hozza

1 Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia; 2 Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. 3 Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt. 4 És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének. 5 A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként. 6 Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék, 7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek. 8 Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba. 9 És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk! 10 Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot. 11 Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba; 12 Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.

Pál élményei Filippiben: Lídia és a börtönőr megtér

13 És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal. 14 És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala. 15 Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket. 16 Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. 17 Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. 18 Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában. 19 Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé. 20 És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, 21 És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. 22 És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket. 23 És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket. 24 Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá. 25 Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. 26 És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak. 27 Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. 28 Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! 29 Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, 30 És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? 31 Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! 32 És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának. 33 És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan. 34 És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek. 35 Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket. 36 A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel! 37 Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket. 38 A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak, 39 És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból. 40 Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.

Paulo leva consigo a Timóteo

1 Chegou também a *At 14.6Derbe e a Listra. Achava-se ali um discípulo chamado *At 17.14s.;18.5;19.22;20.4;Rm 16.21;1Co 4.17;16.10;2Co 1.1,19;Fp 1.1;2.19;Cl 1.1;1Ts 1.1;3.2,6;2Ts 1.1;1Tm 1.2,18;6.20;2Tm 1.2;Fp 1;Hb 13.23Timóteo, filho de *2Tm 1.5;3.15uma judia crente, mas de pai grego; 2 dele davam bom testemunho *At 16.40os irmãos em Listra e *At 13.51Icônio. 3 Paulo quis que ele fosse em sua companhia e, *cp.Gl 2.3tomando-o, circuncidou-o por causa dos judeus daqueles lugares; pois todos sabiam que seu pai era grego. 4 Quando iam passando pelas cidades, entregavam-lhes para serem observadas *At 15.28s.as decisões que haviam sido tomadas *At 15.2pelos apóstolos e *At 11.30presbíteros em Jerusalém. 5 Assim *cp.At 9.31as igrejas eram fortalecidas na fé e *At 2.47aumentavam em número cada dia.

A visão em Trôade

6 Atravessaram a região *At 2.10;18.23frígio-*At 18.23;1Co 16.1;Gl 1.2;3.1;2Tm 4.10;1Pe 1.1gálata, tendo sido impedidos pelo Espírito Santo de anunciar a palavra na *At 2.9Ásia. 7 Tendo viajado na direção de *At 16.8Mísia, tentavam seguir para *1Pe 1.1Bitínia, mas o *Lc 24.49;Rm 8.9;Gl 4.6;Fp 1.19;1Pe 1.11; cp.At 8.29Espírito de Jesus não o permitiu; 8 e, tendo passado ao lado de Mísia, desceram a *At 16.11;At 20.5s.;2Co 2.12;2Tm 4.13Trôade. 9 De noite, apareceu a Paulo esta *At 9.10visão: um homem da *At 16.10,12;At 18.5;19.21-22,29;20.1,3;27.2;Rm 15.26Macedônia achava-se em pé, rogando-lhe: Passa à Macedônia e ajuda-nos. 10 Depois dessa *At 9.10visão, *At 16.10-17;20.5-15;21.1-18; 27.1—28.16procuramos logo partir para a Macedônia, concluindo que Deus nos havia chamado para aí *At 14.7pregarmos o evangelho.

Paulo em Filipos. Lídia convertida

11 Tendo, pois, navegado de *At 16.8;At 20.5s.;2Co 2.12;2Tm 4.13Trôade, fomos *At 21.1em direitura a Samotrácia, no dia seguinte, a Neápolis 12 e dali, a *At 20.6;Fp 1.1;1Ts 2.2Filipos, cidade *At 16.9-10;At 18.5;19.21-22,29;20.1,3;27.2;Rm 15.26da Macedônia, primeira do distrito *cp.At 16.21e colônia. Nessa cidade, ficamos alguns dias. 13 No *At 13.14sábado, saímos fora da porta para junto de um rio, onde julgávamos haver um lugar de oração, e, sentados, falávamos às mulheres que ali haviam concorrido. 14 Uma mulher chamada Lídia, vendedora de púrpura, da cidade de *Ap 1.11;2.18,24Tiatira *At 18.7; cp.13.43e que temia a Deus, nos escutava; *cp.Lc 24.45e o Senhor abriu-lhe o coração para atender às coisas que Paulo dizia. 15 Depois de serem batizadas, *At 11.14ela e sua casa, fez-nos este pedido: Se julgais que sou crente no Senhor, entrai em minha casa e ficai nela; e constrangeu-nos a isso.

A cura de uma moça que tinha um espírito adivinhador

16 Enquanto íamos *At 16.13ao lugar de oração, veio-nos ao encontro uma moça que tinha um *cp.Lv 19.31;20.6,27;Dt 18.11;1Sm 28.3,7;2Rs 21.6;1Cr 10.13;Is 8.19espírito adivinhador, a qual, com as suas adivinhações, dava muito lucro aos amos. 17 Ela, seguindo a Paulo e a nós, clamava: Estes homens que vos anunciam o caminho da salvação são servos *Mc 5.7do Deus Altíssimo. 18 E fazia isso por muitos dias. Mas Paulo, enfadado, virou-se para ela e disse ao espírito: Eu te ordeno *cp.Mc 16.17em nome de Jesus Cristo que saias dela; e, na mesma hora, saiu.

Paulo e Silas açoitados e presos. A conversão do carcereiro

19 Vendo os seus amos que se lhes havia acabado a esperança do *At 16.16; cp.At 19.25s.lucro, pegaram *At 15.40;At 16.25,29; cp.At 15.22em Paulo e Silas, e *cp.At 17.6s.;21.30;Tg 2.6;At 8.3arrastaram-nos para a praça à presença das autoridades, 20 e, apresentando-os aos pretores, disseram: Estes judeus estão perturbando muito a nossa cidade 21 e *cp.Et 3.8anunciam costumes que não nos é lícito receber nem praticar, sendo nós *At 16.12romanos. 22 A multidão levantou-se à uma contra eles, e os pretores, rasgando-lhes os vestidos, mandaram *2Co 11.25; cp.1Ts 2.2açoitá-los com varas, 23 e, depois de lhes darem muitos açoites, lançaram-nos numa prisão, mandando ao *At 16.27,36carcereiro que os guardasse com segurança. 24 Ele, tendo recebido tal ordem, lançou-os na prisão interior e apertou-lhes os pés no *Jó 13.27;33.11;Jr 20.2s.;29.26tronco. 25 Mas, pela meia-noite, *At 16.19Paulo e Silas oravam e *Ef 5.19cantavam hinos a Deus, e os presos escutavam-nos. 26 Subitamente, *cp.At 4.31houve um grande terremoto, de modo que foram abalados os alicerces do cárcere; logo, *At 12.10se abriram todas as portas, e *cp.At 12.7foram soltas as correntes de todos. 27 Tendo acordado o carcereiro e vendo abertas as portas da prisão, tirou da espada e ia *cp.At 12.19suicidar-se, supondo que os presos haviam fugido. 28 Mas Paulo bradou em alta voz: Não te faças nenhum mal, porque todos estamos aqui. 29 O carcereiro, tendo pedido uma luz, saltou dentro da prisão, e, tremendo, lançou-se aos pés de Paulo e de Silas, 30 e, tirando-os para fora, perguntou-lhes: Senhores, *cp.At 2.37;22.10que me é necessário fazer para me salvar? 31 Responderam eles: *cp.Mc 16.16Crê no Senhor Jesus e serás salvo, tu e *At 11.14;At 16.15a tua casa. 32 Anunciaram-lhe a palavra de Deus e a todos os que estavam em sua casa. 33 Ele, *At 16.25naquela mesma hora da noite, tomando-os consigo, lavou-lhes as feridas e foi logo batizado, ele e todos os seus. 34 Fazendo-os subir para sua casa, deu-lhes de comer e alegrou-se muito com *At 11.14;At 16.15toda a sua casa, por haver crido em Deus.

Paulo e Silas soltos da prisão

35 Quando amanheceu, os pretores enviaram lictores a dizer-lhe: Solta esses homens. 36 O carcereiro referiu essas palavras a Paulo, dizendo: Os pretores mandaram soltar-vos. Agora, pois, saí e ide *At 15.33em paz. 37 Mas Paulo disse aos lictores: Açoitaram-nos publicamente sem sermos condenados, *At 22.25-29sendo romanos, e lançaram-nos na prisão; e, agora, nos lançam fora secretamente? Pois não há de ser assim, mas venham eles mesmos e tirem-nos. 38 Os lictores deram parte disso aos pretores. Estes *At 22.29temeram, ao saber que eles eram romanos, 39 e, vindo, procuraram conciliá-los; e, tirando-os para fora, pediam-lhes que *cp.Mt 8.34se retirassem da cidade. 40 Eles, saindo da prisão, entraram na casa de *At 16.14Lídia, e, vendo *At 16.2;At 1.15os irmãos, consolaram-nos, e partiram.