Atos 22

Pál elmondja a zsidóknak megtérése történetét

1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem. 2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda: 3 Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: 4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. 5 Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. 6 Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. 7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? 8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz. 9 A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották. 10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed. 11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba. 12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, 13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. 14 Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. 15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál. 16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét. 17 Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, 18 És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem. 19 És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned: 20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték. 21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. 22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni. 23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe, 24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá. 25 A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? 26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római. 27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az. 28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem. 29 Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. 30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.

Paulo apresenta a sua defesa

1 *At 7.2Irmãos e pais, ouvi a minha defesa, que agora vos faço.

2 (Quando ouviram que ele lhes falava em *At 21.40hebraico, guardaram ainda maior silêncio. E continuou:)

3 *At 2.3-16; cp.At 9.1-22;26.9-18Eu sou *At 21.39judeu, nasci em *At 21.39;At 9.11Tarso da *At 21.39;At 6.9Cilícia, mas criei-me nesta cidade e instruí-me *Dt 33.3;2Rs 4.38; cp.Lc 10.39aos pés de *At 5.34Gamaliel, conforme *At 26.5;Fp 3.6; cp.At 23.6o rigor da Lei de nossos pais, sendo zeloso para com Deus, assim como *At 21.20todos vós o sois no dia de hoje; 4 *At 8.3;At 22.19s.e persegui este *At 9.2Caminho até a morte, acorrentando e entregando à prisão não só homens, mas também mulheres, 5 como são testemunhas *At 9.1o sumo sacerdote e todo o *Lc 22.66(Gr.);1Tm 4.14(Gr.); cp.At 5.21(Gr.)conselho dos anciãos, dos quais *At 9.2recebi cartas para *At 2.29;3.17;13.26;23.1;28.17,21;Rm 9.3os irmãos e segui para *At 9.2Damasco com o fim de trazer algemados a Jerusalém os que também ali se achassem, para que fossem punidos. 6 *At 22.6-11;At 9.3-8;26.12-18Quando eu ia no caminho, e me aproximava de Damasco, pelo meio-dia, brilhou do céu repentinamente em volta de mim uma grande luz, 7 e caí por terra, e ouvi uma voz que me dizia: Saulo, Saulo, por que me persegues? 8 Eu perguntei: Quem és tu, Senhor? Respondeu-me ele: Eu sou *At 26.9Jesus o Nazareno, a quem tu persegues. 9 Os que estavam comigo *cp.At 26.13viram, na verdade, a luz, mas *cp.At 9.7não ouviram as palavras de quem falava comigo. 10 Eu perguntei: *cp.At 16.30Que farei, Senhor? O Senhor respondeu-me: Levanta-te e vai a Damasco, e ali se te dirá tudo o que te é ordenado fazer. 11 Como eu *At 9.8não pudesse ver, por causa da intensidade daquela luz, guiado pela mão daqueles que me acompanhavam, cheguei a Damasco. 12 Um homem chamado *At 9.10Ananias, temente a Deus segundo a Lei *cp.At 6.3;10.22e que tinha bom testemunho de todos os judeus que ali habitavam, 13 vindo ter comigo e pondo-se ao meu lado, disse-me: Saulo, *At 9.17irmão, recebe a vista. *At 9.18Nessa mesma hora, recebendo a vista, olhei para ele. 14 Ele disse: *At 3.13O Deus de nossos pais *At 9.15;26.16te designou de antemão para conhecer a sua vontade, *At 9.17;26.16;1Co 9.1;15.8ver *At 7.52o Justo e ouvires uma voz da sua boca, 15 por que hás de ser sua *At 23.11;26.16testemunha para com todos os homens das *At 22.14coisas que tens visto e ouvido. 16 Agora, por que te demoras? *At 9.18Levanta-te, recebe o batismo e *1Co 6.11;Hb 10.22;At 2.38; cp.Ef 5.26lava os teus pecados, *At 7.59invocando o seu nome. 17 Tendo eu *At 9.26;26.20voltado para Jerusalém, enquanto estava orando no templo, *At 10.10veio-me um êxtase, 18 e vi aquele que me dizia: *cp.At 9.29Apressa-te e sai logo de Jerusalém, porque não receberão o teu testemunho a meu respeito. 19 Eu disse: Senhor, eles sabem que *At 8.3;At 22.4eu encarcerava e *At 26.11;Mt 10.17açoitava pelas sinagogas os que criam em ti; 20 *At 7.58s.;8.1;26.10quando se derramou o sangue de Estêvão, tua testemunha, eu também estava presente, consentia nisso e guardei as capas daqueles que o matavam. 21 Disse-me ele: Vai, porque eu te enviarei para longe, *cp.At 9.15aos gentios.

Paulo não é açoitado, por ser cidadão romano

22 Escutaram-no até esta palavra, e levantaram a voz, e disseram: *At 21.36; cp.1Ts 2.16Tira do mundo semelhante homem; pois *At 25.24não convém que ele viva. 23 Clamando eles e *cp.At 7.58arrojando de si as capas e *2Sm 16.13lançando pó para o ar, 24 o tribuno mandou recolher a Paulo *At 21.34à cidadela, ordenando que fosse *At 22.29interrogado debaixo de açoites, para se saber por que motivo clamavam assim contra ele. 25 Depois de estendido para receber os açoites, perguntou Paulo ao centurião que estava presente: É permitido açoitardes um *At 16.37romano e que não foi condenado? 26 O centurião, tendo ouvido isso, foi ter com o tribuno e disse-lhe: Que vais fazer? Pois este homem é romano. 27 Vindo o tribuno, perguntou a Paulo: Dize-me, és tu romano? Respondeu ele: Sou. 28 O tribuno disse: Eu adquiri esse direito de cidadão por grande soma de dinheiro. Paulo declarou então: Pois eu o sou de nascimento. 29 Aqueles, pois, que o *At 22.24iam interrogar apartaram-se logo dele; o tribuno também ficou *At 16.38receoso, quando soube que Paulo era romano e porque o mandara *At 22.24s.acorrentar.

A reunião do Sinédrio

30 No dia seguinte, *At 23.28querendo saber com certeza a causa por que ele era acusado pelos judeus, *cp.At 21.33soltou-o, e ordenou que se reunissem os principais sacerdotes e todo o *Mt 5.22Sinédrio, e, mandando trazer Paulo, apresentou-o diante deles.