Atos 2

A Szentlélek kitöltetése. Nyelvadományok

1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. 2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. 3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. 4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. 5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. 7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? 8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? 9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, 10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, 11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? 13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Péter prédikácziója Jézusról, a Messiásról

14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! 15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; 16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: 17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. 19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. 21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. 22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. 23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: 24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. 25 Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. 26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. 27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. 29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, 31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. 32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, 35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. 37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? 38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. 39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! 41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

Jeruzsálemi gyülekezet

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. 43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. 44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; 45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. 46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.

A descida do Espírito Santo

1 Ao cumprir-se *At 20.16;1Co 16.8; cp.Lv 23.15s.o dia de Pentecostes, estavam todos reunidos no mesmo lugar; 2 de repente veio do céu um ruído, como de um vento impetuoso, que encheu *cp.At 4.31toda a casa onde estavam sentados 3 e lhes apareceram umas como línguas de fogo, as quais se distribuíram, para repousar sobre cada um deles. 4 Todos ficaram *At 4.8,31;9.17;13.9,52; cp.1.5,8;6.3,5;7.55;8.17;11.15, etc.; cp.Mt 10.20cheios do Espírito Santo e começaram *cp.Mc 16.17;1Co 12.10s.;14.21a falar em outras línguas, conforme o Espírito lhes concedia que falassem.

O dom de línguas

5 Habitavam em Jerusalém judeus, *At 8.2;Lc 2.25homens religiosos, de todas as nações debaixo do céu; 6 quando *At 2.2se ouviu este ruído, ajuntou-se ali a multidão e ficou pasmada, porque cada um os ouvia falar na sua própria língua. 7 *At 2.12Estavam atônitos e maravilhavam-se, perguntando: Não são *At 1.11; cp.Mt 26.73galileus todos estes que estão falando? 8 Como os ouvimos falar cada um na língua de nosso nascimento, 9 partos, medas e elamitas, e os que habitam a Mesopotâmia, a Judeia e a *1Pe 1.1Capadócia, *1Pe 1.1; cp.At 18.2o Ponto e a *At 6.9;16.6;19.10, etc.;20.4, etc.;21.27;24.18;27.2;Rm 16.5;1Co 16.19;2Co 1.8;2Tm 1.15;Ap 1.4Ásia, 10 *At 16.6;18.23a Frígia, a *At 13.13;14.24;15.38;27.5Panfília, o Egito e as partes da Líbia próximas a *Mt 27.32Cirene, *cp.At 17.21e forasteiros romanos, sendo uns judeus e outros *Mt 23.15prosélitos, 11 cretenses e árabes; como é que os ouvimos falar em nossas línguas as grandezas de Deus? 12 *At 2.7Ficaram todos atônitos e perplexos, e perguntavam uns aos outros: Que quer isto dizer? 13 Outros, porém, zombando, diziam: *cp.1Co 14.23Estão cheios de mosto.

O discurso de Pedro

14 Mas Pedro, estando em pé com os *At 1.26onze, levantou a voz e disse-lhes: Homens da Judeia e todos os que habitais em Jerusalém, seja-vos isto notório, e prestai ouvido às minhas palavras. 15 Pois estes homens não estão embriagados, como vós supondes, *1Ts 5.7visto que é ainda a hora terceira do dia; 16 mas cumpre-se o que dissera o profeta Joel:

17 *Jl 2.28ss.E acontecerá nos últimos dias, diz o Senhor,

Que derramarei do meu espírito sobre toda a carne;

Vossos filhos e vossas filhas profetizarão,

Vossos mancebos terão visões,

E sonharão vossos anciãos;

18 e sobre os meus servos e sobre as minhas servas

derramarei do meu Espírito naqueles dias, e profetizarão.

19 Mostrarei prodígios em cima no céu

e sinais embaixo na terra;

sangue, fogo e vapor de fumo.

20 O Sol se converterá em trevas,

e a lua, em sangue,

antes que venha o grande e glorioso Dia do Senhor.

21 E acontecerá que *Rm 10.13todo aquele que invocar o nome do Senhor será salvo.

22 Israelitas, ouvi estas palavras: *At 10.38; cp.At 3.6;4.10Jesus, o Nazareno, *cp.Jo 3.2varão a quem Deus acreditou junto a vós com poderes, *At 2.19,43;Jo 4.48prodígios e sinais, que Deus fez por meio dele entre vós, como vós mesmos sabeis; 23 sendo este entregue *At 3.18;4.28, etc.;Lc 22.22;1Pe 1.20pelo determinado conselho e presciência de Deus, *At 3.13;Lc 24.20vós o matastes, crucificando-o por mãos de iníquos; 24 ao qual Deus *At 2.32;At 3.15,26;4.10;5.30;10.40;13.30,33-34,37;17.31;Rm 4.24;6.4;8.11;10.9;1Co 6.14;15.15;2Co 4.14;Gl 1.1;Ef 1.20;Cl 2.12;1Ts 1.10;Hb 13.20;1Pe 1.21ressuscitou, desatando os laços da morte; porque *cp.Jo 20.9não era possível que fosse por ela retido. 25 Pois dele fala Davi:

*Sl 16.8ss.Diante de mim, via sempre o Senhor,

porque está à minha direita, para que eu não seja abalado.

26 Por isso, se alegrou o meu coração, e a minha língua exultou;

além disso, também a minha carne repousará em esperança,

27 porque não deixarás a minha alma *Mt 11.23;At 2.31no Hades,

*At 13.35nem permitirás que o teu Santo veja a corrupção.

28 Fizeste-me conhecer os caminhos da vida,

encher-me-ás de alegria na tua presença.

29 Irmãos, é-me permitido dizer-vos ousadamente acerca do *At 7.8s.;Hb 7.4patriarca Davi que ele *At 13.36morreu e *1Rs 2.10foi sepultado, *cp.Ne 3.16e o seu túmulo está entre nós até hoje. 30 Sendo, pois, *cp.Mt 22.43profeta e sabendo que *2Sm 7.12s.;Sl 89.3s.;132.11Deus lhe havia jurado que um dos seus descendentes seria colocado sobre o seu trono, 31 prevendo isso, Davi falou da ressurreição de Cristo, que nem foi deixado no *Mt 11.23;At 2.27Hades, nem o seu corpo viu a corrupção. 32 A esse Jesus *At 2.24Deus ressuscitou, do que todos nós somos *At 1.8testemunhas. 33 Exaltado, pois, *At 5.31; cp.Mc 16.19pela destra de Deus e, *At 1.4tendo recebido do Pai *Gl 3.14; cp.Jo 7.39a promessa do Espírito Santo, *At 2.17;At 10.45derramou o que vedes e ouvis. 34 Pois Davi não subiu aos céus, mas ele mesmo declara:

*Mt 22.44s.;Sl 110.1Disse o Senhor ao meu Senhor: Assenta-te à minha mão direita,

35 até que eu ponha os teus inimigos por escabelo de teus pés.

36 Fique, pois, certa *Ez 36.22,32,37;45.6toda a casa de Israel de que a este Jesus *At 2.23que vós crucificastes, Deus o fez *Lc 2.11Senhor e Cristo.

Três mil batizados

37 Ouvindo eles essas coisas, compungiram-se no seu coração e perguntaram a Pedro e aos demais apóstolos: *cp.Lc 3.10,12,14Que faremos, irmãos? 38 Respondeu-lhes Pedro: *At 3.19;5.31;20.21; cp.Lc 24.47;Mc 1.15Arrependei-vos, e cada um de vós seja *At 8.12,16;22.16; cp.Mc 16.16batizado em nome de Jesus Cristo para remissão de vossos pecados, e recebereis o dom do Espírito Santo. 39 Pois para vós é *Rm 9.4;Is 44.3;54.13;57.19;Jl 2.32; cp.Ef 2.12a promessa e para vossos filhos e para todos os que estão *cp.Ef 2.13,17longe, a quantos chamar o Senhor, nosso Deus. 40 Com muitas outras palavras, *Lc 16.28dava testemunho e exortava-os, dizendo: Salvai-vos desta *Dt 32.5;Fp 2.15; cp.Mt 17.17geração perversa. 41 Os que receberam a sua palavra foram batizados, e foram admitidas naquele dia quase três mil pessoas; 42 *At 1.14e perseveravam na doutrina dos apóstolos e na comunhão, *Lc 24.30;At 20.7;1Co 10.16;At 2.46no partir do pão e nas orações.

Como viviam os primeiros convertidos

43 Em cada alma havia temor, e muitos *At 2.22prodígios e milagres eram feitos pelos apóstolos. 44 Todos os que criam estavam unidos, e *At 4.32; cp.4.37;5.2tinham tudo em comum, 45 e *cp.Mt 19.21;At 4.34vendiam as suas propriedades e bens, e os repartiam por todos, conforme a necessidade de cada um. 46 *At 5.42Diariamente, perseverando unânimes no templo *Lc 24.30;At 20.7;1Co 10.16;At 2.42e partindo pão em casa, comiam com alegria e singeleza de coração, 47 louvando a Deus *At 5.13e tendo a simpatia de todo o povo. Todos os dias *At 2.41;At 5.14;6.1,7;11.24; cp.4.4;9.31,35,42;11.21;14.1-21;16.5;17.12acrescentava-lhes o Senhor *cp.1Co 1.18os que se iam salvando.