1 Samuel 30

Az amálekiták Siklágot kifosztották, Dávid a zsákmányt visszaveszi tőlük

1 És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, ímé az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel. 2 És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ő útjokra. 3 Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak. 4 Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra. 5 Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége. 6 És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében. 7 És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz. 8 És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz. 9 Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a népnek egy része megállott. 10 Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé az ellenséget; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna. 11 És találának a mezőn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel. 12 És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. 13 És monda néki Dávid: Ki embere vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem immár ma harmadnapja. 14 Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel. 15 És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez. 16 Elvezeté azért őket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának. 17 És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának. 18 És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid. 19 És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott. 20 És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, melyeket tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya! 21 Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta őket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté őket békességgel. 22 Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el, és menjenek el. 23 Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala. 24 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlőképen osztozzanak. 25 És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig. 26 Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra. 27 Azoknak tudniillik, a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban laknak;28 A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;29 A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban laknak;30 A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban laknak;31 A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.

Ziclague é saqueada pelos amalequitas

1 Quando, ao terceiro dia, chegou Davi com seus homens a *1Sm 29.4,11Ziclague, *1Sm 15.7;27.8-10os amalequitas tinham feito uma invasão no Neguebe e em *1Sm 27.6,8Ziclague, e tinham ferido Ziclague, e a tinham queimado a fogo; 2 tinham levado cativas as mulheres e todos os que ali se achavam, tanto pequenos como grandes; *1Sm 27.11não mataram a ninguém, porém os levaram consigo e foram seu caminho. 3 Quando Davi e seus homens chegaram à cidade, eis que estava queimada a fogo, e suas mulheres, e seus filhos, e filhas, levados cativos. 4 Davi e o povo que se achava com ele levantaram a sua voz e choraram, até não terem mais forças para chorar. 5 Foram também levadas cativas *1Sm 25.42-43as duas mulheres de Davi, Ainoã, a jezreelita, e Abigail, que fora mulher de Nabal, o carmelita. 6 Davi estava muito angustiado, pois *Êx 17.4o povo, tendo a alma amargurada por causa de seus filhos e de suas filhas, falava em apedrejá-lo. Porém *1Sm 23.16;Sl 18.2;27.14ele se confortou em Jeová, seu Deus.

Davi persegue os amalequitas e livra os cativos

7 Disse *1Sm 23.9Davi ao sacerdote Abiatar, filho de Aimeleque: Traze-me cá o éfode. Abiatar trouxe o éfode a Davi. 8 *1Sm 23.2,4Davi consultou a Jeová, dizendo: *Êx 15.9Perseguirei eu a esta tropa? Alcançá-la-ei? Respondeu-lhe Jeová: Persegue-a, *1Sm 30.18pois, sem falta, a alcançarás e tudo libertarás. 9 Partiu Davi, *1Sm 27.2com os seiscentos homens que com ele se achavam, e foram à torrente de Besor, onde os retardatários ficaram. 10 Porém perseguiu Davi com quatrocentos homens, porque ficaram atrás *1Sm 30.9,21duzentos, que, de cansados, não puderam passar a torrente de Besor.

11 Achando no campo a um egípcio, trouxeram-no a Davi. Fizeram-lhe comer pão e beber água; 12 deram-lhe também um pedaço de pasta de figos secos e dois cachos de passas. Depois de os ter comido, *Jz 15.19recobrou alento, pois havia três dias e três noites que não tinha comido pão, nem bebido água. 13 Então, lhe perguntou Davi: De quem és tu? donde vens? Respondeu ele: Eu sou um moço egípcio, servo dum amalequita; o meu senhor me abandonou, porque adoeci há três dias. 14 Nós fizemos uma correria para o *1Sm 30.1,16;2Sm 8.18;Ez 25.16Neguebe dos quereteus, para o de Judá e para o *Js 14.13;21.11-12de Calebe e *1Sm 30.1pusemos fogo a Ziclague. 15 Disse-lhe Davi: Poderás descer e guiar-me a essa tropa? Ele respondeu: Jura-me tu por Deus que não me hás de matar e que me não hás de entregar nas mãos do meu senhor, e descerei e guiar-te-ei a essa tropa.

16 Desceu e o guiou. Eis que eles estavam espalhados sobre a face de toda a terra, comendo, bebendo e dançando, por causa de *1Sm 30.14todo o grande despojo que haviam tomado da terra dos filisteus e da terra de Judá. 17 Feriu-os Davi desde o *1Sm 11.11crepúsculo até a tarde do dia seguinte, e nenhum deles escapou, senão quatrocentos mancebos que, montados nos *1Sm 15.3;Jz 7.12camelos, fugiram. 18 Recobrou Davi tudo o que os amalequitas tinham tomado e livrou as suas duas mulheres. 19 Não lhes faltou coisa alguma, nem pequena, nem grande, nem filhos, nem filhas, nem despojo, nem qualquer coisa que eles tinham tomado para si. *1Sm 30.8Davi tornou a trazer tudo. 20 Davi tomou todos os rebanhos e manadas; aqueles que os fizeram caminhar diante do outro gado diziam: *1Sm 30.26-31Este é o despojo de Davi.

Davi estabelece a lei da divisão da presa

21 *1Sm 30.10Chegou Davi aos duzentos homens que, de cansados, não puderam segui-lo, os quais também foram obrigados a ficar à torrente de Besor. Estes saíram ao encontro de Davi e dos que vinham com ele. Davi, aproximando-se deles, saudou-os. 22 Então, todos os malvados e filhos de Belial, dentre os que foram com Davi, disseram: Visto que não foram conosco, nada lhes daremos do despojo que recobramos, senão que a cada um daremos suas mulheres e seus filhos, para que os levem e se retirem. 23 Disse Davi: Não fareis assim, meus irmãos, com o que nos deu Jeová, que nos conservou e entregou em nossas mãos a tropa que vinha contra nós. 24 Quem vos ouvirá neste negócio? Pois *Nm 31.27;Js 22.8qual é a porção do que desce para a batalha, tal será a porção do que fica com a bagagem; receberão partes iguais. 25 Daquele dia em diante até hoje, foi estabelecido por estatuto e preceito em Israel.

26 Chegando Davi a Ziclague, enviou dos despojos aos anciãos de Judá, seus amigos, dizendo: Eis *1Sm 25.27um presente para vós dos despojos dos *1Sm 18.17;25.28inimigos de Jeová. 27 Dos despojos enviou aos de *Js 15.30;19.4Betel, aos de *Js 19.8Ramote do Neguebe, aos de *Js 15.48;21.14Jatir, 28 aos de *1Cr 11.44Aroer, aos de *1Cr 27.27Sifmote, aos de *Js 15.50Estemoa, 29 aos de Racal aos das cidades dos *1Sm 27.10jerameelitas, aos das cidades dos *1Sm 15.6quenitas, 30 aos de *Js 12.14;15.30;19.4Hormá, aos de *Js 15.42;19.7Borasã, aos de Atace, 31 aos de *Js 14.13-15;21.11-13;Nm 13.22Hebrom e a todos os lugares que Davi e seus homens costumavam *1Sm 23.22frequentar.