1 Samuel 27

Dávid siklági tartózkodása Filiszteus földön

1 És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből. 2 Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához. 3 És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga házanépével együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége. 4 Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább őt. 5 És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban? 6 És néki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig. 7 És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakozék, egy esztendő és négy hónap. 8 És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, a melyen Súrba mégy egészen Égyiptom földéig. 9 És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz. 10 Mikor pedig Ákhis azt kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére. 11 Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamikép ellenünk ne nyilatkozzanak és azt mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodék. 12 És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izráel előtt, azért örökké az én szolgám leend.

Davi vai ter outra vez com Aquis, rei de Gate

1 Disse Davi no seu coração: Ora, perecerei ainda algum dia pela mão de Saul; *1Sm 26.19não há coisa melhor para mim do que escapar para a terra dos filisteus, a fim de que Saul perca de todo as esperanças e cesse de me buscar por todos os termos de Israel; assim, escaparei da sua mão. 2 Levantou-se Davi e passou com *1Sm 25.13os seiscentos homens que estavam com ele para *1Sm 21.10;1Rs 2.39Aquis, filho de Maoque, rei de Gate. 3 Davi habitou com Aquis, em Gate, ele e seus homens, *1Sm 30.3;2Sm 2.3cada um com a sua família, e Davi *1Sm 25.42-43com as suas duas mulheres, Ainoã, jezreelita, e Abigail, carmelita, que fora mulher de Nabal. 4 Foi Saul avisado de que Davi tinha fugido para Gate e não cuidou mais de o buscar.

5 Disse Davi a Aquis: Se achei graça aos teus olhos, dê-se-me um lugar numa das cidades do país, para que eu habite ali; pois a que fim habitará o teu servo contigo na cidade real? 6 Aquis deu-lhe, naquele dia, a Ziclague. Pelo que *Js 15.31;19.5;Ne 11.28Ziclague pertence aos reis de Judá até o dia de hoje. 7 Foi o número dos dias que Davi habitou no país dos filisteus *1Sm 29.3um ano e quatro meses.

8 Subia Davi com os seus homens, e davam sobre os *Js 13.2,13gesuritas, e os gersitas, e os *1Sm 15.7-8;Êx 17.8amalequitas, pois estas nações habitavam a terra que se estende desde Telã, na direção de *Êx 15.22Sur, até a terra do Egito. 9 Davi feria a terra, e não deixava com vida nem homem nem mulher, e *1Sm 15.3;Jó 1.3tomava as ovelhas, e os bois, e os jumentos, e os camelos, e os vestidos; voltava e vinha para Aquis. 10 Aquis perguntava-lhe: Para que parte *1Sm 23.27fizeste hoje a correria? Respondia-lhe Davi: Para o Neguebe de Judá, ou para Neguebe dos *1Sm 30.29;1Cr 2.9,25jerameelitas, ou para o Neguebe dos *Jz 1.16;4.11quenitas. 11 Davi não deixava com vida nem homem nem mulher, para os trazer a Gate, pois dizia: Para que não nos denunciem, dizendo: Assim faz Davi. Este foi o seu costume por todos os dias que habitou no país dos filisteus. 12 Aquis se confiava de Davi, dizendo: Ele fez que o seu povo de Israel de todo o aborrecesse, pelo que será meu servo para sempre.