1 Samuel 25

Sámuel halála. Nábál bolondsága, Abigail okossága

1 Meghala pedig Sámuel, és egybegyűle az egész Izráel, és siratták őt, és eltemették az ő házában Rámában. Dávid pedig felkelt és elment Párán pusztájába. 2 És volt egy ember Máonban, a kinek jószága Kármelben vala, és ez igen tehetős ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta. 3 (Azt az embert pedig Nábálnak, és feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetű asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsű vala, a Káleb nemzetségéből való volt.) 4 És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja. 5 Elkülde azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek őt nevemben békességesen. 6 És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házadnépe és legyen békességben mindened, a mid van! 7 Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod. A te pásztoraid pedig velünk valának, nem bántottuk őket, és semmijök sem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg Kármelben valának. 8 Kérdezd meg szolgáidat, ők meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek előtted, mert alkalmas időben jöttünk. Adj kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak. 9 Elmenének azért a Dávid szolgái, és szólának Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakozának. 10 Nábál pedig felele a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, a kik elszöknek uraiktól. 11 Vegyem azért kenyeremet és vizemet és az én levágott marhámat, a melyet nyíróimnak levágattam, hogy olyan embereknek adjam, a kikről azt sem tudom, hova valók? 12 Akkor megfordulának a Dávid szolgái az ő útjokra, és visszatérének; és mikor megérkezének, értesítették őt mind e beszédek felől. 13 És monda Dávid az ő embereinek: Kösse fel mindenki kardját! És felköté mindenki a kardját, Dávid is felköté az ő kardját; és felment Dávid után mintegy négyszáz ember; kétszáz pedig ott maradt a podgyásznál. 14 Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de ő elűzé őket. 15 Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idő alatt, míg velök jártunk, mikor a mezőn voltunk. 16 Olyanok voltak reánk nézve, mint a kőfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idő alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat őriztük. 17 Most azért értsd meg és lássad, hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen van a veszedelem a mi urunk és az ő egész háza ellen, ő pedig oly kegyetlen ember, hogy senki sem szólhat néki. 18 Akkor Abigail sietve vőn kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszőlőt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta. 19 És monda az ő szolgáinak: Menjetek el előttem, ímé én utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondá meg. 20 És történt, hogy a mint a szamáron megy vala, és leereszkedék a hegynek egyik mellékösvényén: ímé Dávid és az ő emberei lejövének eleibe, és ő összetalálkozék velök. 21 Dávid pedig azt mondotta volt: Bizony hiába őriztem ennek mindenét, a mije van a pusztában, hogy semmi híjja nem lett mindannak, a mi az övé, mert ő a jó helyett roszszal fizet nékem. 22 Úgy cselekedjék az Isten Dávid ellenségeivel most és ezután is, hogy reggelig meg nem hagyok mindabból, a mi az övé, még egy ebet sem. 23 Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, sietve leszállott a szamárról, és arczczal leborula Dávid előtt, és meghajtá magát a földig. 24 És az ő lábaihoz borula, és monda: Óh uram! én magam vagyok a bűnös, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te előtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait. 25 Kérlek, ne törődjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan ő maga is; bolond az ő neve és bolondság van benne. Én azonban, a te szolgálóleányod, nem láttam az én uramnak szolgáit, a kiket elküldöttél volt. 26 Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekesznek. 27 És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek, a kik az én uram körül forgolódnak. 28 Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét; mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harczait harczolja az én uram, és gonoszság nem találtatik te benned a te életedben. 29 És ha valaki feltámadna ellened, hogy téged üldözzön és életed ellen törjön: az én uramnak lelke az élőknek csomójába leend bekötve az Úrnál a te Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a parittyának öbléből fogja elhajítani. 30 És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, a mint megmondotta felőled, és téged fejedelmül rendel Izráel fölé: 31 Akkor, óh uram, nem leend ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról. 32 És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött! 33 És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt! 34 Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha te nem siettél és nem jöttél volna előmbe, úgy Nábálnak nem maradt volna meg reggelre csak egyetlen ebe sem. 35 És átvevé Dávid az ő kezéből, a mit hozott néki, és monda néki: Eredj el békességben a te házadhoz; lásd, hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet. 36 Mikor pedig Abigail Nábálhoz visszaérkezék, ímé olyan lakoma volt az ő házában, mint a király lakomája, és Nábál szíve vigadozék azon, mert igen megrészegedett; azért ő semmit sem mondott meg néki, sem kicsinyt, sem nagyot egészen reggelig. 37 Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék, megmondá néki felesége ezeket a dolgokat; és elhala az ő szíve ő benne, és olyanná lőn, mint a kő. 38 És mintegy tíz nap mulva megveré az Úr Nábált, és meghala. 39 És mikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, monda: Áldott legyen az Úr, ki bosszút állott Nábálon az én gyaláztatásomért, és szolgáját visszatartotta a gonosztól, a Nábál gonoszságát pedig visszafordítá az Úr az ő fejére! És elkülde Dávid, és izent Abigailnak, hogy elvenné őt feleségéül. 40 Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és beszélének vele, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy téged elvegyen feleségéül. 41 Ő pedig felálla, és meghajtotta magát arczczal a földre, és monda: Ímé a te szolgálóleányod szolgáló lesz, hogy mossa az én uram szolgáinak lábait. 42 És Abigail sietve felkele, és felült a szamárra és az ő öt szolgálóleánya, a kik körülötte valának, és elment Dávid követei után, és az ő felesége lőn. 43 Ahinoát is elvevé Dávid Jezréelből, és mind a kettő felesége lőn néki. 44 Saul pedig az ő leányát, Mikált, a Dávid feleségét Páltinak, a Láis fiának adá, a ki Gallimból való volt.

A morte de Samuel e a retirada de Davi para o deserto de Parã

1 *1Sm 28.3Faleceu Samuel; todo o Israel se ajuntou, e *Dt 34.8prantearam-no e *2Rs 21.18;2Cr 33.20enterraram-no na sua casa, em Ramá. Davi levantou-se e desceu *Gn 21.21;Nm 10.12;13.3ao deserto de Parã.

2 Havia um homem em *1Sm 23.24Maom que tinha o seu negócio no *Js 15.55Carmelo; era este homem *2Sm 19.32muito rico, e tinha três mil ovelhas e mil cabras, e estava ocupado em *2Sm 13.23tosquiar as suas ovelhas no Carmelo. 3 Chamava-se o homem Nabal, e sua mulher chamava-se Abigail; era esta mulher sensata e formosa, porém era o homem duro e grosseiro. Era ele *1Sm 30.14;Js 15.13da casa de Calebe. 4 Davi ouviu no deserto que Nabal tosquiava as suas ovelhas, 5 e enviou dez mancebos, e disse-lhes: Subi ao Carmelo, ide à casa de Nabal e saudai-o da minha parte. 6 Assim direis àquele próspero: *1Cr 12.18Paz seja a ti, paz seja à tua casa e paz seja a tudo o que tens! 7 Agora, ouvi que *2Sm 13.23-24tens tosquiadores. Os teus pastores acabam de estar conosco, e não mofamos deles, *1Sm 25.15,21nem perderam eles coisa alguma por todo o tempo que estiveram no Carmelo. 8 Pergunta aos teus mancebos, e eles to dirão. Portanto, que achem os moços graça aos teus olhos, porque viemos em *Ne 8.10-12tão boa ocasião. Dá aos teus servos e a Davi, teu filho, qualquer coisa que tiveres à mão.

Nabal recusa dar víveres aos servos de Davi

9 Tendo chegado os mancebos de Davi, falaram a Nabal todas essas palavras em nome de Davi e ficaram calados. 10 Nabal respondeu aos servos de Davi: *Jz 9.28Quem é Davi? Quem é o filho de Jessé? Muitos são, hoje em dia, os servos que fogem ao seu senhor. 11 Hei de pegar no meu pão, no meu vinho e na carne das minhas reses que degolei para os que tosquiam as minhas ovelhas, e dá-los a uns homens que não sei donde vêm? 12 Puseram-se a caminho os mancebos de Davi, voltaram e, tendo chegado, contaram-lhe segundo todas estas palavras. 13 Então, disse Davi aos seus homens: Cinja cada um a espada. Cada um cingiu a espada, e Davi também cingiu a sua; subiram após Davi *1Sm 23.13cerca de quatrocentos homens, e ficaram duzentos *1Sm 30.24com a bagagem.

14 Um dos mancebos, porém, contou a Abigail, mulher de Nabal, dizendo: Davi enviou do deserto mensageiros a *1Sm 13.10;15.13saudar o nosso amo, e este disparatou com eles. 15 Mas os homens nos foram muito bons e *1Sm 25.7,21não mofaram de nós, nem perdemos coisa alguma, por todo o tempo em que tivemos relações com eles, quando estávamos nos campos. 16 Eles *Êx 14.22nos serviam de muro assim de dia como de noite, por todo o tempo que andamos com eles apascentando as ovelhas. 17 Agora, considera e vê o que hás de fazer, porque o mal está determinado contra o nosso amo e contra toda a sua casa. Ele é tal filho de Belial, que ninguém lhe pode falar.

Abigail apazigua a Davi

18 Apressou-se Abigail, *2Sm 16.1;1Cr 12.40tomou duzentos pães, e dois odres de vinho, e cinco ovelhas assadas, e cinco medidas de trigo tostado, e cem cachos de passas, e duzentas pastas de figos e pô-los em cima de jumentos. 19 Disse aos seus mancebos: *Gn 32.16,20Ide adiante de mim, que vos seguirei de perto. Porém ela nada disse a seu marido Nabal. 20 Enquanto montada num jumento, descia ela pelas fraldas do monte, descia-lhe também Davi e seus homens ao encontro; e ela se encontrou com eles. 21 Ora, Davi tinha dito: Na verdade, de nada me serviu ter eu conservado no deserto tudo o que era deste homem, de maneira que nada perdeu de tudo o que lhe pertencia; ele me tornou mal por bem. 22 *1Sm 3.17;20.13Assim, faça Deus aos inimigos de Davi e mais ainda, *1Rs 14.10se eu deixar até ao amanhecer, de tudo o que lhe pertence, ainda um só menino.

23 Abigail tanto que viu a Davi, apressou-se, desceu do jumento, *1Sm 20.41prostrou-se sobre o rosto diante de Davi e inclinou-se até a terra. 24 Lançou-se-lhe aos pés e disse: Sobre mim caia, meu senhor, a culpa, e deixa falar a tua serva aos teus ouvidos e ouve as palavras da tua serva. 25 Não se importe o meu senhor com este homem de Belial, a saber, com Nabal; porque tal é ele qual é o seu nome; Nabal é o seu nome, e a loucura está com ele. Mas eu, tua serva, não vi os mancebos que tu, meu senhor, enviaste. 26 Agora, meu senhor, pela vida de Jeová e pela tua vida, visto que Jeová te impediu de derramares sangue e de *Hb 10.30te vingares pela tua própria mão, sejam agora como Nabal *2Sm 18.32os teus inimigos e os que buscam fazer o mal ao meu senhor. 27 Este é o *1Sm 30.26;Gn 33.11presente que trouxe a tua serva ao meu senhor, seja ele dado aos mancebos que seguem ao meu senhor. 28 Perdoa a *1Sm 25.24transgressão da tua serva, pois, sem dúvida, *1Sm 22.14;2Sm 7.16Jeová fará do meu senhor uma casa firme, porquanto o meu senhor *1Sm 18.17peleja as batalhas de Jeová; e não se achará em ti *1Sm 24.11;Sl 7.3o mal todos os teus dias. 29 Se alguém se levantar para te perseguir e buscar a tua vida, será a vida do meu senhor posta no feixe dos que vivem sob a proteção de Jeová, teu Deus; mas a vida dos teus inimigos, ele a *Jr 10.18arrojará como de uma funda. 30 Quando Jeová houver feito ao meu senhor todo o bem que ele falou a teu respeito e *1Sm 13.14te tiver estabelecido por príncipe sobre Israel, 31 não te será por pesar nem de remorso, meu senhor, por teres derramado sangue sem motivo ou por se ter o meu senhor vingado a si mesmo. *1Sm 25.30;Gn 40.14Quando Jeová houver feito o bem ao meu senhor, lembrar-te-ás da tua serva.

Davi é apaziguado

32 Davi respondeu a Abigail: *Êx 18.10Bendito seja Jeová, Deus de Israel, que te enviou hoje ao meu encontro! 33 Bendita seja a tua sabedoria, e bendita sejas tu, *1Sm 25.26que me tolheste de verter sangue e vingar-me, pela minha própria mão! 34 Pois, na verdade, juro pela vida de Jeová, Deus de Israel, *1Sm 25.26que me impediu de fazer o mal, que, se tu não te apresentasses e me não viesses ao encontro, não teria ficado a Nabal, até o amanhecer, ainda um só menino. 35 Aceitou Davi da mão de Abigail tudo o que lhe trouxera e disse-lhe: *1Sm 20.42;2Rs 5.19Sobe em paz para a tua casa; vê que dei ouvidos à tua voz e *Gn 19.21fiz a tua vontade.

36 Voltou Abigail para Nabal. Eis que ele fazia em casa *2Sm 13.23um banquete, como banquete de rei, e o seu coração se achava alegre, porque estava muito embriagado. Pelo que *1Sm 25.19não lhe referiu coisa alguma, nem pouco nem muito até pela manhã. 37 Pela manhã, quando Nabal já estava livre do vinho, contou-lhe sua mulher essas coisas. Teve o seu coração um choque mortal, ficando ele como uma pedra. 38 Passados dez dias, *1Sm 26.10feriu Jeová a Nabal, que morreu.

Davi casa com Abigail

39 Tendo Davi ouvido que Nabal era morto, disse: Bendito seja Jeová, que *1Sm 24.15pleiteou a minha causa a respeito da afronta que recebi de Nabal e *1Sm 25.26,34preservou ao seu servo do mal! Pois *2Sm 3.28-29Jeová fez cair a malignidade de Nabal sobre a sua cabeça. Mandou Davi *Ct 8.8falar a Abigail, para a receber por mulher. 40 Tendo vindo os servos de Davi a Abigail, ao Carmelo, disseram-lhe: Davi nos enviou a ti, para te tomarmos por sua mulher. 41 Ela se levantou, *1Sm 25.23se prostrou com o rosto em terra e disse: Eis que a tua serva é criada *Mc 1.7para lavar os pés dos servos do meu senhor. 42 *Gn 24.61-67Abigail apressou-se e, levantando-se, montou num jumento; foram com ela cinco moças que lhe assistiam, e ela seguiu os mensageiros de Davi, que a recebeu por mulher.

43 Davi também tomou a Ainoã de *Js 15.56Jezreel, e ambas foram suas mulheres. 44 Saul tinha dado *1Sm 18.27;2Sm 3.14Mical, sua filha, mulher de Davi, a Palti, filho de Laís, que era de *Is 10.30Galim.