1 Samuel 22

Dávid tovább bújdosik

1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá. 2 És hozzá gyűlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele. 3 És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának: Hadd jőjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten. 4 És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt. 5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.

Saul az áruló Doéggel nyolczvanöt papot megölet

6 És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, a kik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának). 7 Monda azért Saul az ő szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlőhegyeket, és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni, 8 Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik? 9 Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz. 10 A ki ő érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sőt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá. 11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész házanépét, a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz. 12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram. 13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és ő érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik? 14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hűségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt ember a te házadban? 15 Vajjon csak ma kezdém-e az Istent ő érette megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész házanépének, mert erről a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot. 16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész házanépének! 17 És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak. 18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének. 19 És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével. 20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott. 21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait. 22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt már aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész házanépének halálára. 23 Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.

Davi esconde-se na caverna de Adulão

1 Davi retirou-se dali e *Sl 57, título;142, títuloescapou para a *Js 12.15;15.35;2Sm 23.13cova de Adulão. O que tendo ouvido seus irmãos e toda a casa de seu pai, desceram para lá a ter com ele. 2 Ajuntaram-se a ele todos os que se viam oprimidos, todos os que se achavam endividados e todos os amargurados de espírito; e ele se fez chefe sobre eles. Eram com ele *1Sm 23.13;25.13cerca de quatrocentos homens.

3 Dali, passou Davi para Mispa de Moabe e disse ao rei de Moabe: Peço-te que meu pai e minha mãe fiquem convosco, até que eu saiba o que Deus há de fazer a meu respeito. 4 Trouxe-os perante o rei de Moabe; e com este ficaram por todo o tempo que Davi esteve no lugar seguro. 5 *2Sm 24.11;1Cr 29.29;2Cr 29.25Disse o profeta Gade a Davi: Não fiques no lugar seguro; sai e entra na terra de Judá. Saiu Davi e foi para o bosque de Herete.

Saul manda matar todos os sacerdotes de Nobe

6 Ouviu Saul que já se sabia de Davi e dos homens que estavam com ele. Ora, *1Sm 14.2;Jz 4.5Saul estava sentado em Gibeá, debaixo da tamargueira em Ramá, tendo na mão a sua lança, e todos os seus servos o rodeavam. 7 Disse aos seus servos que o rodeavam: Ouvi, agora, benjamitas! Acaso, o filho de Jessé vos dará a todos vós campos e vinhas e *1Sm 8.14;1Cr 12.16-18far-vos-á a todos capitães de milhares e capitães de centenas, 8 para que todos vós tenhais conspirado contra mim e não haja ninguém que me dê aviso, *1Sm 18.3;20.16ao entrar meu filho numa aliança com o filho de Jessé, e não haja ninguém que *1Sm 23.21tenha pena de mim e me avise de ter meu filho sublevado contra mim ao meu servo, para que me arme ciladas, como hoje se vê? 9 Respondeu *Sl 52, títuloDoegue, idumeu, que estava ao lado dos servos de Saul: *1Sm 21.1Eu vi o filho de Jessé vir a Nobe, a *1Sm 14.3;21.1Aimeleque, filho de Aitube. 10 *1Sm 10.22Este consultou a Jeová a pedido dele, *1Sm 21.6,9e lhe deu mantimento, *1Sm 21.9e lhe deu também a espada de Golias, filisteu.

11 Mandou o rei chamar ao sacerdote Aimeleque, filho de Aitube, e a toda a casa de seu pai, a saber, os sacerdotes que estavam em Nobe. Todos eles vieram à presença do rei. 12 Disse Saul: Ouve, filho de Aitube! Este respondeu: Eis-me aqui, meu senhor! 13 Perguntou-lhe Saul: Por que conspirastes contra mim, tu e o filho de Jessé, em lhe dares tu pão e uma espada e em seu favor consultares a Deus, para que ele se sublevasse contra mim, *1Sm 22.8armando-me ciladas, como hoje se vê? 14 *1Sm 19.4-5;20.32Aimeleque respondeu ao rei: Quem, entre todos os teus servos, é como Davi, fiel, genro do rei, chefe da tua guarda e honrado na tua casa? 15 Porventura, é de hoje que comecei *2Sm 5.19,23a consultar a Deus em seu favor? Longe de mim tal. Não impute o rei coisa alguma ao seu servo, nem a toda a casa de meu pai, pois o teu servo nada sabe de tudo isso, nem pouco nem muito. 16 Respondeu o rei: Vais morrer, Aimeleque, tu e toda a casa de teu pai. 17 Disse *2Rs 10.25;2Cr 12.10o rei aos da guarda que o rodeavam: Voltai-vos contra os sacerdotes de Jeová e matai-os, porque estão de mãos dadas com Davi, e porque sabiam que fugiu, e não me avisaram disso. Porém os servos do rei não quiseram estender as suas mãos para arremeter contra os sacerdotes de Jeová. 18 Disse o rei a Doegue: Vai tu e arremete contra os sacerdotes. Doegue, idumeu, voltou-se, arremeteu contra os sacerdotes e *1Sm 2.31matou naquele dia oitenta e cinco homens *1Sm 2.18que vestiam o éfode de linho. 19 A Nobe, cidade dos sacerdotes, *1Sm 15.3passou ao fio da espada; passou ao fio da espada homens e mulheres, meninos e crianças de mama, e bois, jumentos e ovelhas,

Abiatar, um dos sacerdotes, escapa e vem ter com Davi

20 *1Sm 23.9;30.7;2Sm 2.1;1Rs 2.26-27Um dos filhos de Aimeleque, filho de Aitube, que se chamava Abiatar, *1Sm 2.33escapou e fugiu para Davi. 21 Abiatar disse a Davi que Saul tinha feito morrer os sacerdotes de Jeová. 22 Disse Davi a Abiatar: Naquele dia em que *1Sm 21.7Doegue, idumeu, se achou ali, eu bem sabia que ele o havia de dizer a Saul. Eu fui a causa da morte de todas as pessoas da casa de teu pai. 23 Fica comigo, não temas, porque *1Rs 2.26quem procura a minha vida procura também a tua; comigo estarás em segurança.