1 Coríntios 4

Az apostolok tiszte és alacsonysága

1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. 3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. 4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. 5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. 6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. 7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? 8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. 9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. 10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. 11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, 12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; 13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. 15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. 16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. 17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. 18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. 21 Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?

Os pregadores responsáveis a Deus

1 Assim, nos tenham os homens na conta de *Lc 1.2servos de Cristo e *1Co 9.17;Tt 1.7;1Pe 4.10despenseiros dos *Rm 11.25;16.25mistérios de Deus. 2 Ora, além disso, o que se requer nos despenseiros é que eles se achem fiéis. 3 Mas, quanto a mim, bem pouco se me dá de ser julgado por vós ou por tribunal humano. Nem ainda me julgo a mim mesmo. 4 Porque *2Co 1.12; cp.At 23.1nada sei contra mim; contudo, nem por isso me dou por *Sl 143.2;Rm 2.13justificado, pois quem me julga é o Senhor. 5 Por esse motivo, *Mt 7.1;Rm 2.1nada julgueis antes de tempo, *Rm 2.16; cp.Jo 21.22até que venha o Senhor, o qual não somente *1Co 3.13trará à luz as coisas escondidas, que são das trevas, mas também manifestará os conselhos dos corações; e, então, *2Co 10.18;Rm 2.29; cp.1Co 3.8de Deus receberá cada um o seu louvor.

Uma reprovação severa

6 Essas coisas, irmãos, eu as apliquei figuradamente a mim e a Apolo, por amor de vós, para que em nós aprendais a não ultrapassar *cp.1Co 1.19,31;3.19s.o que está escrito, a fim de que ninguém *1Co 4.18s.;1Co 8.1;13.4, etc.se ensoberbeça *1Co 1.12;3.4a favor de um contra outro. 7 Pois quem te diferença? E *Jo 3.27;Rm 12.3,6;1Pe 4.10que tens tu que não recebeste? Mas, se o recebeste, porque te glorias, como se o não tiveras recebido? 8 *cp.Ap 3.17s.Já estais fartos; já estais ricos; chegastes a reinar sem nós; sim, oxalá reinásseis, para que nós também reinássemos convosco. 9 Pois penso que Deus nos tem posto a nós, os apóstolos, pelos últimos, como *1Co 15.31;2Co 11.23;Rm 8.36sentenciados à morte; somos *Hb 10.33feitos espetáculo ao mundo, tanto a anjos como a homens. 10 Nós somos *1Co 1.18; cp.At 17.18;26.24estultos por amor de Cristo, mas *2Co 11.19; cp.1Co 1.19s.;3.18vós, sábios em Cristo; *2Co 13.9; vd.1Co 2.3nós, fracos, mas vós, fortes; vós, honrados, mas nós, desprezados. 11 Até esta hora *Rm 8.35;2Co 11.23-27padecemos fome, e sede, e nudez, e somos esbofeteados, e não temos morada certa, 12 e fatigamo-nos, *At 18.3trabalhando com as nossas próprias mãos; quando *1Pe 3.9vilipendiados, bendizemos; *Jo 15.20;Rm 8.35perseguidos, sofremos; difamados, rogamos; 13 somos *Lm 3.45feitos como refugo do mundo, como escória de tudo até agora.

Paulo os admoesta como pai

14 Não vos escrevo essas coisas *cp.1Co 6.5;15.34para vos envergonhar, mas para vos admoestar, *2Co 6.13;1Ts 2.11; cp.2Co 12.14;1Jo 2.1;3Jo 4como a filhos meus muito amados. 15 Embora tenhais dez mil *Gl 3.24s.instrutores em Cristo, não tendes, contudo, muitos pais; pois eu *Fm 10; cp.Gl 4.19;1Co 3.8;Nm 11.12vos gerei *1Co 1.30em Cristo Jesus, por meio do *1Co 9.12,14,18,23;15.1evangelho. 16 Exorto-vos, portanto, a que vos torneis meus *1Co 11.1;Fp 3.17;1Ts 1.6; cp.Fp 4.9;2Ts 3.9imitadores. 17 Por essa razão *1Co 16.10vos enviei *At 16.1Timóteo, que é meu *1Tm 1.2,18;2Tm 1.2; cp.1Co 4.14filho amado e fiel no Senhor, o qual vos fará recordar os meus caminhos, que são em Cristo Jesus, *1Co 7.17; cp.11.34;14.33;16.1;Tt 1.5como eu ensino por toda parte, em cada igreja. 18 Alguns andam *1Co 4.6inchados, como se eu *1Co 4.21não houvesse de ir ter convosco; 19 mas *1Co 11.34;16.5s.; cp.8;2Co 1.15s.;At 19.21;20.2irei brevemente ter convosco, *At 18.21se o Senhor quiser; e conhecerei não as palavras dos que assim andam inchados, porém o poder; 20 porque o reino de Deus consiste *1Co 2.4não em palavras, porém em poder. 21 Que quereis? *2Co 1.23;2.1,3;12.20;13.2,10Que eu vá ter convosco com vara ou com caridade e espírito de mansidão?