1 Coríntios 2

Az apostolok nem akarnak mást tudni, csak Jézus Krisztust, aki megfeszíttetett

1 Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. 4 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: 5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. 6 Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; 7 Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; 8 Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: 9 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. 10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. 11 Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. 12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. 13 Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. 14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. 15 A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. 16 Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

O caráter da sua pregação

1 Eu, quando fui ter convosco, irmãos, fui *1Co 2.4,13; vd.1Co 1.17não com excelência de palavras ou de sabedoria, anunciando-vos *1Co 2.7o testemunho de Deus. 2 Pois resolvi não saber coisa alguma entre vós, senão a *Gl 6.14;1Co 1.23Jesus Cristo, e este crucificado. 3 Eu *cp.At 18.1,6,12estive entre vós em *1Co 4.10;2Co 11.30;12.5,9s.;13.9fraqueza, em *Is 19.16;Ef 6.5; cp.2Co 7.15temor e em grande tremor; 4 e o meu ensino e a minha pregação não foram em palavras persuasivas de sabedoria, mas em demonstração do *Rm 15.19; cp.1Co 4.20Espírito e do poder, 5 para que a vossa fé não se baseie na sabedoria dos homens, mas *2Co 4.7;6.7; cp.12.9no poder de Deus.

A verdadeira sabedoria. O ensino do Espírito Santo

6 Entretanto, falamos sabedoria entre os *Ef 4.13;Fp 3.15;Hb 5.14;6.1perfeitos, porém não a sabedoria *1Co 1.20;Mt 13.22deste mundo, nem a dos poderosos deste mundo, que estão *1Co 1.28sendo reduzidos a nada; 7 pelo contrário, falamos a sabedoria de Deus em *1Co 2.1;Rm 11.25;16.25s.mistério, sim, a sabedoria que esteve oculta, a qual Deus *Rm 8.29s.predeterminou *cp.Hb 1.2;11.3antes dos séculos para a nossa glória; 8 *1Co 2.6; vd.1Co 1.26a qual nenhum dos poderosos deste mundo conheceu, pois, se a tivessem conhecido, não teriam crucificado *cp.At 7.2;Tg 2.1o Senhor da glória; 9 mas como está escrito:

*Is 64.4;65.17As coisas que o olho não viu, e o ouvido não ouviu,

e não entraram no coração do homem,

tudo quanto preparou Deus para os que o amam.

10 *Mt 11.25;13.11;16.17;Gl 1.12;Ef 3.3,5Pois Deus no-las revelou a nós *Jo 14.26pelo Espírito; porque o Espírito tudo esquadrinha, até as *cp.Rm 11.33ss.coisas profundas de Deus. 11 Qual dos homens sabe as coisas do homem, senão *Pv 20.27o espírito do homem, que nele está? Assim, também as coisas de Deus, ninguém as conhece, senão o Espírito de Deus. 12 Nós não *cp.Rm 8.15recebemos o espírito do *1Co 1.27mundo, mas sim o espírito que vem de Deus, para que saibamos as coisas que por Deus nos foram dadas gratuitamente; 13 as quais também anunciamos, *1Co 1.17;2.1,4não com palavras ensinadas pela sabedoria humana, mas com palavras ensinadas pelo Espírito, combinando coisas espirituais com espirituais. 14 O *cp.1Co 15.44,46;Tg 3.15;Jd 19homem natural *Jo 14.17não aceita as coisas do Espírito de Deus, pois para ele são *1Co 1.18loucura; não as pode conhecer, porque são julgadas espiritualmente. 15 Porém o homem *1Co 3.1;14.37;Gl 6.1espiritual julga todas as coisas e ele não é julgado por ninguém. 16 Pois *Is 40.13;Rm 11.34quem conheceu a mente do Senhor, para que o possa instruir? *cp.Jo 15.15Nós, porém, temos a mente de Cristo.