1 Coríntios 15

A halottak feltámadásáról

1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, 2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3 Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; 4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; 5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; 6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; 7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; 8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. 9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. 10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. 12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? 13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. 14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. 17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. 18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. 21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. 24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? 31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! 33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. 34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. 35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? 36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. 37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. 38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. 39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. 40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. 41 Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. 42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. 45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. 46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. 48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. 50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. 54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. 55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? 56 A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

A ressurreição dos mortos. A ressurreição de Cristo

1 *Gl 1.11; cp.Rm 2.16Eu vos lembro, irmãos, o *1Co 3.6;4.15; cp.Rm 2.16evangelho que vos anunciei, o qual também recebestes, *Rm 5.2; cp.Rm 11.20;2Co 1.24e no qual estais firmes, 2 e pelo qual sois salvos, *Rm 11.22se é que o conservais, como vo-lo preguei, *Gl 3.4salvo se crestes em vão. 3 Pois *1Co 11.23eu vos entreguei primeiramente o que também recebi: que Cristo morreu *Jo 1.29;Gl 1.4;Hb 5.1,3;1Pe 2.24por nossos pecados, *Is 53.5-12;Mt 26.24;Lc 24.25-27;At 8.32s.;17.2s.;26.22segundo as Escrituras, e que foi sepultado, 4 e que foi *Mt 16.21;Jo 2.21s.;At 2.24ressuscitado ao terceiro dia, segundo *Sl 16.8ss.;At 2.31;26.22s.as Escrituras, 5 e que *Lc 24.34apareceu a *1Co 1.12Cefas e então *Mc 16.14aos doze. 6 Depois, apareceu a mais de quinhentos irmãos de uma vez, dos quais a maior parte permanece até agora, mas alguns *At 7.60;1Co 15.18,20já dormiram. 7 Depois, apareceu a *At 12.17Tiago e, então, *cp.Lc 24.33,36s.;At 1.3s.a todos os apóstolos; 8 e, por último de todos, *1Co 9.1; cp.At 9.3,8;22.6-11;26.12-18apareceu também a mim, como a um abortivo. 9 Pois eu sou *Ef 3.8; cp.2Co 12.11;1Tm 1.15o mínimo dos apóstolos, que não sou digno de ser chamado apóstolo, porque *At 8.3persegui a igreja de Deus; 10 mas, *Rm 12.3pela graça de Deus, sou o que sou, e a sua graça, que me foi concedida, não se tornou vã; antes, *2Co 11.23;Cl 1.29;1Tm 4.10trabalhei mais abundantemente que todos eles; *cp.1Co 3.6;2Co 3.5;Fp 2.13não eu, contudo, mas a graça de Deus comigo. 11 Portanto, seja eu ou sejam eles, assim pregamos, e assim crestes.

12 Ora, se se prega que Cristo foi ressuscitado dentre os mortos, como dizem alguns dentre vós que *cp.At 17.32;23.8;2Tm 2.18não há ressurreição de mortos? 13 Mas, se não há ressurreição de mortos, nem Cristo foi ressuscitado; 14 e, *1Ts 4.14se Cristo não foi ressuscitado, é logo vã a nossa pregação, é também vã a vossa fé. 15 Somos conhecidos também por falsas testemunhas de Deus, porque testificamos contra Deus que ele ressuscitou a Cristo, ao qual ele não *At 2.24ressuscitou, se, com efeito, os mortos não são ressuscitados. 16 Pois, se os mortos não são ressuscitados, nem Cristo foi ressuscitado; 17 mas, se Cristo não foi ressuscitado, a vossa fé é vã, e *Rm 4.25estais ainda em vossos pecados. 18 Também, por conseguinte, *1Ts 4.16;Ap 14.13;1Co 15.6os que dormiram em Cristo pereceram. 19 Se nesta vida temos unicamente esperado em Cristo, somos *cp.1Co 4.9;2Tm 3.12de todos os homens os mais dignos de lástima.

Cristo, as primícias dos que dormem

20 Mas, agora, *1Pe 1.3;At 2.24Cristo foi ressuscitado dentre os mortos, sendo ele as *1Co 15.23;At 26.23;Ap 1.5primícias dos que dormem. 21 Pois, desde que a morte veio *Rm 5.12por um homem, também por um homem veio a ressurreição dos mortos. 22 Pois, *Rm 5.14-18assim como em Adão todos morrem, assim também em Cristo todos serão vivificados. 23 Mas cada um na sua ordem. As primícias, Cristo; depois, *1Co 15.52;1Co 6.14;1Ts 4.16os que são de Cristo, *1Ts 2.19na sua vinda. 24 Então, virá o fim, quando ele entregar *cp.Dn 2.44;7.14,27;2Pe 1.11o reino ao *Ef 5.20Deus e Pai, quando houver destruído *Rm 8.38todo domínio e toda autoridade e poder. 25 Pois é necessário que ele reine, *Sl 110.1; cp.Mt 22.44até que ponha todos os seus inimigos debaixo dos seus pés. 26 O último inimigo que será *2Tm 1.10; cp.Ap 20.14;21.4destruído é a morte. 27 Porque: *Sl 8.6Todas as coisas sujeitou debaixo dos pés dele. Mas, quando se diz que *Ef 1.22;Hb 2.8;Mt 11.27;28.18todas as coisas lhe estão sujeitas, claro é que se excetua aquele que lhe sujeitou todas as coisas. 28 Quando *Fp 3.21tudo lhe estiver sujeito, então, também o mesmo Filho estará sujeito àquele que lhe sujeitou todas as coisas, para que *1Co 12.6; cp.3.23Deus seja em todas as coisas.

O batismo pelos mortos

29 De outra maneira, que farão os que se batizam pelos mortos? Se, realmente, os mortos não são ressuscitados, por que, então, se batizam por eles? 30 Por que nos expomos também nós *2Co 11.26a perigos a toda hora? 31 Declaro, irmãos, pelo regozijo que tenho a vosso respeito em Cristo Jesus, nosso Senhor, que *Rm 8.36morro todos os dias. 32 Se eu, como homem, *2Co 1.8(?)combati com as feras em *1Co 16.8s.;At 18.19Éfeso, que me aproveita isso? Se os mortos não são ressuscitados, *Is 22.13; cp.56.12;Lc 12.19comamos e bebamos, porque amanhã morreremos. 33 *1Co 6.9Não vos deixeis enganar: más companhias corrompem bons costumes. 34 *Rm 13.11Despertai para a justiça e não pequeis; pois alguns *cp.Mt 22.29;At 26.8não têm conhecimento de Deus; *1Co 6.5digo isso para vos envergonhar.

Os mortos terão corpos apropriados

35 Mas *cp.Rm 9.19alguém dirá: Como são *cp.Ez 37.3ressuscitados os mortos? E em que qualidade de corpo veem? 36 *Lc 11.40Insensato, o que tu *Jo 12.24semeias não se vivifica sem que morra; 37 e o que semeias, não semeias o corpo que há de nascer, mas o mero grão, como, por exemplo, de trigo ou de alguma outra coisa; 38 Deus, porém, lhe dá um corpo como lhe aprouve e, *Gn 1.11a cada uma das sementes, um corpo próprio. 39 Nem toda carne é a mesma carne, mas uma é a dos homens, outra, a dos animais, outra, a das aves, e outra, a dos peixes. 40 Também há corpos celestes e corpos terrestres; mas uma é a glória dos celestes, e outra, a dos terrestres. 41 Uma é a glória do sol, outra, a glória da lua, e outra, a glória das estrelas; porque uma estrela difere de outra em glória. 42 *Dn 12.3; cp.Mt 13.43Assim também é a ressurreição dos mortos. Semeia-se em *1Co 15.50;Rm 8.21;Gl 6.8corrupção, é ressuscitado em *Rm 2.7incorrupção; semeia-se em vileza, é ressuscitado em *Fp 3.21; cp.Cl 3.4glória; 43 semeia-se em fraqueza, é ressuscitado em poder; 44 semeia-se *cp.1Co 2.14corpo animal, é ressuscitado *cp.1Co 15.50corpo espiritual. Se há corpo animal, também o há espiritual. 45 Assim está escrito: O primeiro homem, Adão, foi feito em *Gn 2.7alma vivente; o *Rm 5.14último Adão, em *Jo 5.21;6.57s.;Rm 8.2espírito vivificante. 46 Mas não é primeiro o espiritual, senão o animal; depois, o espiritual. 47 O primeiro homem é da *Jo 3.31terra, é *Gn 2.7;3.19terreno; o segundo homem é do céu. 48 Qual o terreno, tais também os terrenos; qual o celestial, tais *Fp 3.20s.também os celestiais; 49 e, *Gn 5.3como trouxemos a imagem do terreno, também *Rm 8.29traremos a imagem do celestial.

Seremos mudados

50 Ora, digo isto, irmãos, que a *Mt 16.17; cp.Jo 3.5s.carne e o sangue não podem *1Co 6.9herdar o reino dos céus, nem a corrupção herdar a *Rm 2.7incorrupção. 51 Eis que vos digo *1Co 13.2um mistério: nem todos dormiremos, mas todos *cp.2Co 5.2,4seremos mudados, 52 num momento, num abrir e fechar de olhos, ao som da última trombeta. *Mt 24.31A trombeta soará, *Jo 5.28os mortos serão ressuscitados incorruptíveis, *1Ts 4.15,17e nós seremos mudados. 53 Pois é necessário que este corpo corruptível se revista da incorruptibilidade e que *2Co 5.4este corpo mortal se revista da imortalidade. 54 Mas, quando este corpo corruptível se revestir da incorruptibilidade e este corpo mortal se revestir da imortalidade, então, se cumprirá a palavra que está escrita: *Is 25.8Tragada foi a morte na vitória. 55 *Os 13.14Onde está, ó morte, a tua vitória? Onde está, ó morte, o teu aguilhão? 56 O aguilhão *Rm 5.12da morte é o pecado, e a *Rm 3.20;4.15;7.8força do pecado é a lei; 57 mas, *2Co 2.14;Rm 7.25graças a Deus, que nos dá a *cp.Rm 8.37;Hb 2.14;1Jo 5.4;Ap 21.4vitória por nosso Senhor Jesus Cristo. 58 Portanto, *cp.2Pe 3.14meus amados irmãos, sede firmes, constantes, aplicando-vos cada vez mais *1Co 16.10à obra do Senhor, sabendo que o vosso trabalho não é vão no Senhor.