1 Reis 3

Salamon házassága

1 Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül. 2 De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig. 3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett. 4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:

Salamon könyörgése

5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked. 6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik. 7 És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. 8 És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. 9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. 11 Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre: 12 Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. 13 Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. 14 És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét. 15 És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.

Salamon ítélete

16 Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte. 17 És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban. 18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban. 19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt. 20 És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette. 21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem. 22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt. 23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. 24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé, 25 Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. 26 Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté. 27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja. 28 És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.

Salomão casa com a filha de Faraó

1 *1Rs 7.8;9.16,24;2Cr 8.11Salomão aparentou-se com Faraó, rei do Egito, pois tomou por mulher a filha de Faraó *1Rs 9.24e a levou para a Cidade de Davi, *1Rs 7.1;9.10até que acabasse de edificar a sua casa, e a Casa de Jeová, e *1Rs 9.15o muro à roda de Jerusalém. 2 Entretanto, o *Lv 17.3-5;Dt 12.13-14povo oferecia sacrifícios sobre os altos, porque, até aqueles dias, não se tinha edificado casa ao nome de Jeová. 3 *Dt 6.5;Sl 31.23Salomão amava a Jeová, *1Rs 2.3;9.4;11.4,6,38andando nos estatutos de seu pai Davi, exceto que ele oferecia sacrifícios e queimava incenso nos altos.

4 *2Cr 1.3Foi o rei a *Js 18.21-25Gibeão, para oferecer sacrifícios, *1Cr 16.39;21.29porque aquele era o grande alto. Ofereceu Salomão mil holocaustos sobre aquele altar. 5 *1Rs 9.2;11.9Em Gibeão, apareceu Jeová a Salomão, *Nm 12.6;Mt 1.20em sonho de noite. Disse-lhe Deus: Pede-me o que queres que eu te dê. 6 Respondeu Salomão: Tu *2Sm 7.8-17usaste de grande misericórdia com meu pai Davi, teu servo, *1Rs 9.4segundo ele andou diante de ti em verdade, e justiça, e em retidão de coração para contigo; *1Rs 1.48guardaste-lhe esta grande misericórdia deste-lhe um filho que se assentasse no seu trono, como hoje está. 7 Agora, ó Jeová, meu Deus, *1Cr 22.9-13tu me fizeste reinar a mim em lugar de Davi, meu pai. *1Cr 29.1;Jr 1.6-7Eu sou um menino pequenino; *Nm 27.17não sei sair, nem entrar. 8 *Êx 19.6;Dt 7.6Teu servo está no meio de teu povo que escolheste, *Gn 15.5;22.17dum povo grande que nem se pode contar, nem reduzir a número pela multidão. 9 *Pv 2.3-9;Sl 72.1-2;Tg 1.5Dá, pois, ao teu servo um coração dócil para poder julgar ao teu povo *2Sm 14.17e para poder discernir entre o bem e o mal. Por que quem poderá julgar a este teu povo tão grande?

10 Agradou ao Senhor essa oração, por ter Salomão pedido uma tal coisa. 11 Disse-lhe Deus: Porquanto pediste essa coisa e não pediste muitos dias, nem riquezas, nem a vida dos teus inimigos, porém pediste entendimento para discernires o que é justo, 12 eis *1Jo 5.14-15que faço segundo as tuas palavras. Eis *1Rs 4.29-31;5.12que te dou um coração sábio e entendido, de modo que, antes de ti, não houve quem te fosse semelhante, nem depois de ti se levantará teu igual. 13 *1Rs 4.21-24;10.23,27Também te dei o que me não pediste, a saber, riquezas e glória, de modo que não haverá nenhum dentre os reis semelhante a ti, por todos os teus dias. 14 *1Rs 3.6Se tu andares nos meus caminhos, guardando os meus estatutos e os meus mandamentos, como andou teu pai Davi, prolongarei os teus dias. 15 Então, *Gn 41.7despertou Salomão, e eis que era sonho. Tendo vindo a Jerusalém, pôs-se diante da arca da Aliança do Senhor, ofereceu holocaustos e ofertas pacíficas *1Rs 8.65e deu um banquete a todos os seus servos.

Salomão julga a causa de duas mulheres

16 Vieram ter com o rei duas mulheres prostitutas e *Nm 27.2puseram-se diante dele. 17 Disse-lhe uma das mulheres: Ah! Meu senhor! Eu e esta mulher moramos na mesma casa. Dei à luz um filho, estando ela comigo. 18 Três dias depois de ter eu dado à luz, também esta mulher deu à luz um filho. Nós estávamos juntas; nenhuma outra pessoa estava conosco na casa, somente nós estávamos ali. 19 Durante a noite, morreu o filho desta mulher, porque se deitara sobre ele. 20 Levantando-se ela à meia noite, enquanto dormia a tua escrava, tirou-me do lado a meu filho, e deitou-o no seu seio, e a seu filho morto deitou-o no meu seio. 21 Levantando-me eu pela manhã, para dar de mamar a meu filho, eis que estava ele morto; mas, depois de eu o ter examinado de dia, eis que não era ele o filho que me nascera. 22 A outra mulher respondeu: Não é assim; mas o vivo é meu filho, e o morto é o teu. A primeira replicou: Não; mas o morto é teu filho, e o vivo é o meu. Assim falavam diante do rei.

23 Disse o rei: Esta diz: O que está vivo é meu filho, e o teu é o morto; e a outra responde: Não, mas teu filho é o morto, e o meu é o vivo. 24 Disse, pois, o rei: Trazei-me uma espada. Trouxeram uma espada diante do rei. 25 Dividi, disse o rei, em duas partes o menino que está vivo e dai metade a uma e metade a outra. 26 Então, a mulher de quem era o filho que estava vivo falou ao rei *Gn 43.30;Jr 31.20(porque as suas entranhas se lhe enterneceram por seu filho.): Ah! Meu senhor! Dai-lhe a ela o menino que está vivo e de modo nenhum o mateis. A outra, porém, disse: Não será ele nem meu nem teu; dividi-o. 27 Respondeu o rei: Dai a esta o menino vivo e de modo nenhum o mateis; esta é sua mãe. 28 Todo o Israel ouviu a sentença que o rei havia proferido; tiveram medo do rei, porque *1Rs 3.9,11-12viram que estava nele a sabedoria de Deus, para fazer justiça.