1 Reis 17

Izráel országa. Illés szárazságot jövendöl, hollók etetik, a sareptai özvegyet csoda által táplálja, fiát pedig feltámasztja

1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint. 2 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: 3 Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik. 4 És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott. 5 Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik. 6 És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott. 7 És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre. 8 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: 9 Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10 És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. 11 De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. 12 Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. 13 Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; 14 Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. 15 És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. 16 A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által. 17 És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott. 18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat? 19 És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté. 20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd? 21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé! 22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede. 23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad! 24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.

Elias prediz uma grande seca e é sustentado pelos corvos

1 Elias, tisbita, que era dos que *Jz 12.4peregrinavam em Gileade, disse a Acabe: *1Rs 18.10;22.14;2Rs 5.20Pela vida de Jeová, Deus de Israel, em cuja presença estou, *1Rs 18.1;Lc 4.25;Tg 5.17não haverá neste ano nem orvalho nem chuva, senão conforme a minha palavra. 2 Veio a ele a palavra de Jeová, dizendo: 3 Retira-te daqui, vai para a banda do oriente e esconde-te junto da torrente de Querite, que está defronte do Jordão. 4 Beberás da torrente; eu *1Rs 17.9ordenei aos corvos que te sustentem ali mesmo. 5 Partiu e fez conforme a ordem de Jeová, porque foi e habitou junto da torrente de Querite, que está defronte do Jordão. 6 Os corvos traziam-lhe pela manhã pão e carne, também, de tarde, pão e carne; e ele bebia da torrente. 7 Mas passados dias, secou a torrente, porque não chovia sobre a terra.

Elias ressuscita ao filho da viúva de Sarepta

8 Veio-lhe a palavra de Jeová, dizendo: 9 Levanta-te, vai para *Ob 20;Lc 4.26Sarepta, que pertence a Sidom, e ali habita. Eis que *1Rs 17.4ordenei ali a uma mulher viúva que te sustente. 10 Levantou-se e foi para Sarepta. Quando chegou à porta da cidade, estava ali uma mulher viúva apanhando lenha; *Gn 24.17;Jo 4.7ele a chamou e lhe disse: Traze-me, num vaso, um pouco de água para eu beber. 11 Indo ela a trazê-la, ele a chamou e lhe disse: Traze-me também um bocado de pão na tua mão. 12 Ela respondeu: *1Rs 17.1Pela vida de Jeová, teu Deus, *2Rs 4.2-7não tenho pão, senão somente um punhado de farinha no vaso e um pouco de azeite na almotolia. Eis que ando apanhando uns gravetos para ir prepará-lo para mim e para meu filho, a fim de que o comamos e morramos. 13 Elias disse-lhe: Não temas, vai e faze como disseste; mas primeiro faze dele para mim um pãozinho e traze-mo cá fora; para ti e para teu filho o farás depois. 14 Porque assim diz Jeová, Deus de Israel: A farinha que está no vaso não se acabará, nem o azeite da almotolia faltará, até o dia em que Jeová faça cair chuva sobre a terra. 15 Ela foi e fez conforme a palavra de Elias; comeram ele, e ela, e sua casa muitos dias. 16 A farinha não se acabou no vaso, nem o azeite faltou na almotolia, conforme a palavra que Jeová falou por meio de Elias.

17 Depois dessas coisas, adoeceu o filho da mulher, dona da casa, e a sua doença foi tão grave, que não lhe ficou mais fôlego. 18 Então, disse ela a Elias: *2Sm 16.10;2Rs 3.13;Jo 2.4Que tenho eu contigo, *1Rs 12.22ó homem de Deus? Vieste a mim para trazeres à memória o meu pecado e para matares a meu filho! 19 Ele lhe disse: Dá-me teu filho. Tomou-o do seu regaço, e levou-o para cima, à câmara, onde ele mesmo assistia, e pô-lo em cima do seu leito. 20 Clamou a Jeová e disse: Ó Jeová, meu Deus, trouxeste também o mal sobre a viúva em cuja casa assisto, matando-lhe o filho? 21 *2Rs 4.34-35;At 20.10Estendeu-se sobre o menino três vezes, e clamou a Jeová, e disse: Ó Jeová, meu Deus, faze que a alma deste menino torne a entrar nele. 22 Jeová ouviu a voz de Elias, e *Hb 11.35a alma do menino tornou a entrar nele, e reviveu. 23 Elias tomou o menino, e desceu-o da sua câmara à casa, e entregou-o à sua mãe, e disse: Vê! Teu filho vive! 24 Então, disse a mulher a Elias: *Jo 2.11;3.2Agora, sei que tu és um homem de Deus e que a palavra de Jeová na tua boca é verdade.