1 Reis 20

Izráel országa. Akháb kétszeres csatája és győzelme Benhadád siriai király ellen

1 És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminczkét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt. 2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba; 3 És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek. 4 És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok. 5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem; 6 Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves előtted, és elhozzák. 7 Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle. 8 És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd. 9 És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ. 10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson! 11 És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert! 12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt. 13 És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr! 14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te! 15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert. 16 És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminczkét király, a ki segítségére jött vele. 17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából! 18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen. 19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely őket követte: 20 Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt. 21 És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással. 22 És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva ismét feljő Siria királya ellened. 23 A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? 24 És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök, 25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképen cselekedék. 26 Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen. 27 De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet. 28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr. 29 És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost. 30 És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára. 31 És mondának néki az ő szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet. 32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő! 33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe, 34 És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt. 35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni. 36 Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És a mikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. 37 Talála azután más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette. 38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén. 39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz. 40 És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad. 41 És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való. 42 És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért. 43 És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.

Guerra entre Acabe e Ben-Hadade

1 *1Rs 15.18,20;2Rs 6.24Ben-Hadade, rei da Síria, ajuntou todo o seu exército; e *1Rs 22.31havia com ele trinta e dois reis, e cavalos, e carros. Subindo, *1Rs 16.24;2Rs 6.24,29sitiou a Samaria e pelejou contra ela. 2 Enviou mensageiros a Acabe, rei de Israel, na cidade, e disse-lhe: Assim diz Ben-Hadade: 3 A tua prata e o teu ouro é meu; também o melhor de tuas mulheres e filhos é meu. 4 O rei de Israel respondeu: É conforme a tua palavra, ó rei, meu senhor; eu sou teu, e tudo o que tenho. 5 Voltaram os mensageiros e disseram: Assim diz Ben-Hadade: Enviei-te, na verdade, mensageiros que dissessem: Tu me hás de entregar a tua prata, e o teu ouro, e tuas mulheres, e teus filhos. 6 Amanhã a estas horas, te enviarei os meus servos, que esquadrinharão a tua casa e as casas dos teus servos; meterão as mãos em tudo o que tens de precioso e o levarão.

7 O rei de Israel chamou todos os anciãos da terra e disse-lhes: Notai e *2Rs 5.7vede como este homem procura o mal; pois me mandou pedir minhas mulheres, meus filhos, a minha prata e o meu ouro; e não lhos neguei a ele. 8 Todos os anciãos e todo o povo lhe disseram: Não ouças, nem consintas. 9 Pelo que disse aos mensageiros de Ben-Hadade: Dizei ao rei, meu senhor: Farei tudo o que mandaste pedir no princípio ao teu servo; mas essa coisa não a posso fazer. Foram-se os mensageiros, e referiram-lhe a resposta. 10 Ben-Hadade tornou a enviar-lhe mensageiros e disse-lhe: *1Rs 19.2;2Rs 6.31Assim me façam os deuses e ainda mais, se o pó de Samaria bastar para encher as mãos de todo o povo que me segue. 11 O rei de Israel respondeu: Dizei-lhe: *Pv 27.1Não se vanglorie quem veste as armas como quem as depõe. 12 Quando Ben-Hadade ouviu essa resposta, *1Rs 16.9estando bebendo com os reis nas tendas, disse aos seus servos: Ponde-vos de prontidão. Puseram-se de prontidão contra a cidade.

13 Eis que um profeta, chegando-se a Acabe, rei de Israel, lhe disse: Assim diz Jeová: Vês toda esta grande multidão? Pois, hoje, *1Rs 20.28a entregarei nas tuas mãos, e *1Rs 18.36saberás que eu sou Jeová. 14 Perguntou Acabe: Por quem? Ele respondeu: Assim diz Jeová: Pelos servos dos príncipes das províncias. Acabe perguntou: Quem começará a batalha? Respondeu ele: Tu. 15 Então, fez revista dos servos dos príncipes das províncias, e eram duzentos e trinta e dois; depois deles, fez revista de todo o povo, a saber, dos filhos de Israel, e eram sete mil.

Os siros são derrotados

16 Saíram ao meio-dia. *1Rs 20.12Ben-Hadade, porém, estava bebendo e embriagando-se nas tendas com os trinta e dois reis que o ajudavam. 17 Saíram primeiro os servos dos príncipes das províncias; e Ben-Hadade enviou espias, que lhe vieram dizer: São homens que saíram de Samaria. 18 *2Rs 14.8-12Ele disse: Ou eles venham tratar de paz, tomai-os vivos; ou venham pelejar, tomai-os vivos. 19 Os servos dos príncipes das províncias e o exército que os seguia saíram da cidade. 20 Eles feriram, cada um ao que se lhe opunha; e os siros fugiram, e Israel os perseguiu. Ben-Hadade, rei da Síria, escapou a cavalo com cavaleiros. 21 Saiu o rei de Israel e feriu os cavalos e os carros, fazendo nos siros grande matança.

22 Então, o *1Rs 20.13profeta se chegou ao rei de Israel e lhe disse: Vai, fortifica-te, considera e vê o que fazes, porque, *1Rs 20.26;2Sm 11.1daqui a um ano, subirá o rei da Síria contra ti. 23 Os servos do rei da Síria disseram-lhe: *1Rs 14.23O seu deus é deus de montes; por isso, eram mais fortes do que nós; mas pelejemos contra eles em planície e, com certeza, seremos mais fortes do que eles. 24 Faze isto: tira os reis, cada um do seu lugar, e substitui-os por capitães, 25 e forma um exército igual em número ao que perdeste, cavalo por cavalo e carro por carro. Pelejaremos contra eles em planície e, com certeza, seremos mais fortes do que eles. Ele deu ouvidos ao que disseram e assim o fez.

26 Passado *1Rs 20.22um ano, fez Ben-Hadade revista dos siros e subiu a *2Rs 13.17Afeca para pelejar contra Israel. 27 Também dos filhos de Israel se fez revista, e foram providos de víveres e marcharam contra eles. Os filhos de Israel acamparam-se em frente deles, como dois pequenos rebanhos de cabritos; *Jz 6.3-5;1Sm 13.5-8os siros, porém, enchiam a terra. 28 Chegou *1Rs 17.18um homem de Deus e disse ao rei de Israel: Assim diz Jeová: Porque os Siros disseram: *1Rs 20.23Jeová é deus de montes e não é deus de vales, portanto, *1Rs 20.13entregarei toda esta grande multidão nas tuas mãos, e sabereis que eu sou Jeová. 29 Estiveram acampados sete dias uns em frente de outros. Ao sétimo dia, deu-se batalha, e os filhos de Israel, num dia, mataram dos siros cerca de cem mil homens de pé. 30 Os restantes, porém, fugiram para *1Rs 20.26Afeca e entraram na cidade; e caiu o muro sobre vinte e sete mil homens que restavam. Ben-Hadade fugiu, entrou na cidade e meteu-se *1Rs 22.25;2Cr 18.24numa câmara interior.

Acabe vence os siros e faz aliança com o seu rei

31 Disseram-lhe *1Rs 20.23-26os servos: Eis que temos ouvido dizer que os reis da casa de Israel são clementes; *Gn 37.34;2Sm 3.31ponhamos, pois, sacos sobre os lombos e cordas à roda das cabeças e saiamos a ter com o rei de Israel; talvez ele te salve a vida. 32 *1Rs 20.31Cingiram-se de sacos pelos lombos, puseram cordas à roda das cabeças e, indo ter com o rei de Israel, disseram: *1Rs 20.3-6Diz o teu servo Ben-Hadade: Concede-me a vida. O rei de Israel disse: Vive ele ainda? Ele é meu irmão. 33 Ora, os homens observavam atenciosamente, e logo se apoderaram da expressão que tinha usado, e disseram: Teu irmão Ben-Hadade! Ele disse: Ide, trazei-mo. Ben-Hadade saiu a ter com ele; e ele o fez subir ao carro. 34 Ben-Hadade disse-lhe: Restituirei a ti *1Rs 15.20as cidades que meu pai tomou a teu pai; e farás para ti ruas em Damasco, como meu pai as fez em Samaria. Eu, disse Acabe, feita esta aliança, te deixarei ir. Fez a aliança com ele e o deixou ir.

35 Ora, certo homem dentre *2Rs 2.3-7os filhos dos profetas disse, *1Rs 13.17-18por ordem de Jeová, ao seu companheiro: Fere-me, te peço. O homem recusou feri-lo. 36 Ele lhe disse: Porquanto não obedeceste a voz de Jeová, eis que, em te apartando de mim, te matará um leão. Logo que dele se apartara, *1Rs 13.24um leão o encontrou e matou. 37 Tendo ele encontrado outro homem, disse-lhe: Fere-me, te peço. O homem o bateu e feriu. 38 Partiu o profeta, ficou esperando ao rei no caminho e *1Rs 14.2disfarçou-se, cobrindo os olhos com o seu turbante. 39 Ao passar o rei, gritou e disse: O teu servo estava no meio da peleja; eis um homem, voltando-se, me trouxe outro homem e disse: Guarda-me este homem; se ele vier de qualquer maneira a faltar, *2Rs 10.24a tua vida responderá pela vida dele ou senão pagarás um talento de prata. 40 Estando o teu servo ocupado na peleja de uma e outra parte, ele desapareceu. Respondeu-lhe o rei de Israel: Esta será a tua sentença; tu mesmo a pronunciaste. 41 Ele se apressou e tirou de sobre os olhos o turbante; e o rei de Israel reconheceu que era um dos profetas. 42 Ele lhe disse: Assim diz Jeová: Porquanto deixaste escapar da tua mão o homem que eu havia votado à destruição, portanto, a *1Rs 20.39tua vida responderá pela vida dele, e o teu povo, pelo povo dele. 43 Foi-se o *1Rs 21.4rei de Israel, desgostoso e indignado, para sua casa e veio para Samaria.