1 Reis 2

Dávid végakarata és halála

1 Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván: 2 Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú. 3 És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz; 4 Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből. 5 Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira. 6 Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. 7 De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem. 8 És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel; 9 Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. 10 Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában. 11 Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.

Salamon trónra lépte, keménysége uralkodásának kezdetén

12 Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen. 13 De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes. 14 És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj. 15 Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki. 16 Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj! 17 És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül. 18 Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak. 19 És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől. 20 És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat. 21 Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül. 22 Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia. 23 És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet! 24 Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia! 25 Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá őt, és meghala. 26 Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál. 27 És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felől Silóban. 28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. 29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt. 30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem. 31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról. 32 És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét. 33 Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké. 34 És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában. 35 Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett. 36 És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova. 37 Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden. 38 És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben. 39 Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vannak. 40 Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból. 41 Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gáthba, és haza jött. 42 Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem. 43 Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam? 44 Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyről a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította. 45 Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké. 46 És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá Sémeit, és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.

Davi dá conselhos a Salomão e morre

1 *Gn 47.29;Dt 31.14Aproximaram-se os dias em que Davi havia de morrer, e deu ele ordem a seu filho Salomão, dizendo: 2 *Js 23.14Eu vou indo pelo caminho de toda a terra. *Dt 31.7,23;Js 1.6-7Esforça-te, porta-te varonilmente 3 e cumpre o serviço que é devido a Jeová, teu Deus, andando pelos seus caminhos, guardando os seus estatutos, os seus mandamentos, os seus juízos e os seus testemunhos, *Dt 17.18-20conforme está escrito na lei de Moisés, *1Cr 22.12-13para que prosperes em tudo o que fizeres e por onde quer que fores, 4 *2Sm 7.25a fim de que Jeová confirme a sua palavra que falou acerca de mim, dizendo: *Sl 132.12Se teus filhos vigiarem sobre os seus caminhos, *2Rs 20.3andando diante de mim em verdade, de todo o seu coração e de toda a sua alma, *1Rs 8.25;9.5;2Sm 7.12-13não te faltará, disse ele, sucessor ao trono de Israel. 5 Tu sabes também o que me fez Joabe, *2Sm 2.13,18filho de Zeruia, a saber, o que fez aos dois generais do exército, a *1Rs 2.32;2Sm 3.27Abner, filho de Ner, e a *2Sm 20.10Amasa, filho de Jéter, aos quais ele matou e, em tempo de paz, derramou o sangue de guerra, tingindo o cinto que trazia sobre os rins e os sapatos que tinha nos pés. 6 *1Rs 2.9Faze conforme a tua sabedoria e não permitas que as suas cãs desçam em paz à sepultura. 7 *2Sm 19.31-38Porém usa de misericórdia com os filhos de Barzilai, gileadita, e *2Sm 9.7,10sejam eles do número dos que comem à tua mesa, *2Sm 17.27-29porque assim se houveram comigo, quando eu fugia de diante de Absalão, teu irmão. 8 *2Sm 16.5-8Eis que também contigo está Simei, filho de Gera, homem benjamita, de Baurim, que me amaldiçoou com uma cruel maldição no dia em que eu ia a Maanaim. *2Sm 19.18-23Mas ele desceu a encontrar-se comigo junto ao Jordão, e eu lhe jurei por Jeová, dizendo: Não te matarei à espada. 9 Agora, não o tenhas por inocente, *1Rs 2.6porque és homem sábio; saberás o que lhe hás de fazer e farás que as suas cãs não desçam sem sangue à sepultura.

10 *At 2.29;13.36Davi dormiu com seus pais e foi sepultado *1Rs 3.1;2Sm 5.7na Cidade de Davi. 11 *2Sm 5.4-5;1Cr 29.26-27Os dias que Davi reinou sobre Israel foram quarenta anos: em Hebrom *2Sm 5.5reinou sete anos e em Jerusalém reinou trinta e três anos. 12 *1Cr 29.23;2Cr 1.1Salomão sentou-se no trono de seu pai Davi, e o seu reino fortificou-se sobremaneira.

Adonias deseja casar com Abisague

13 Então, foi Adonias, filho de Hagite, ter com Bate-Seba, mãe de Salomão, que lhe perguntou: *1Sm 16.4É de paz a tua vinda? Respondeu ele: É de paz. 14 E acrescentou: Tenho alguma coisa que te dizer. Ela tornou: Dize-a. 15 Então, ele disse: Tu sabes que *1Rs 2.22;2Sm 3.3-4o reino era meu e *1Rs 1.5,25que todo o Israel me tinha escolhido com preferência para reinar; *1Rs 1.38-50contudo, o reino foi transferido e passou a ser de meu irmão, *1Cr 22.9-10;28.5-7porque Jeová lho deu. 16 Agora, uma só coisa te peço; não ma recuses. Ela lhe disse: Fala. 17 Ele disse: Fala ao rei Salomão (pois não to recusará.) *1Rs 1.3-4;2Sm 12.8que me dê por mulher a Abisague, sunamita. 18 Bate-Seba respondeu: Pois bem, eu falarei por ti ao rei.

Morte de Adonias

19 Portanto, Bate-Seba foi ter com o rei Salomão, para lhe falar por Adonias. O rei levantou-se para a receber, e fez-lhe uma reverência, e sentou-se no seu trono, e *1Rs 15.13mandou pôr um trono para a rainha-mãe, *Sl 45.9que se assentou à sua direita. 20 Disse ela: É só uma pequena coisa que eu te peço; *1Rs 2.16não ma recuses. O rei respondeu-lhe: Pede, minha mãe, pois não ta recusarei. 21 Ela disse: *1Rs 1.3-4Dê-se Abisague, sunamita, por mulher a Adonias, teu irmão. 22 Respondeu o rei Salomão à sua mãe: Por que pedes tu a Abisague, sunamita, para Adonias? *2Sm 12.8Pede também para ele o reino *1Rs 1.6;2.15;1Cr 3.2,5(pois é meu irmão mais velho.); sim, para ele, e para o sacerdote *1Rs 1.7Abiatar, e para Joabe, filho de Zeruia. 23 Jurou o rei Salomão por Jeová, dizendo: *Rt 1.17Assim me faça Deus e ainda mais, se Adonias não falou esta palavra contra a sua própria vida. 24 Agora, juro pela vida de Jeová, que me estabeleceu e me colocou no trono de Davi, meu pai, *2Sm 7.11,13;1Cr 22.10fazendo-me uma casa, como prometeu, que hoje será morto Adonias. 25 O rei Salomão *2Sm 8.18deu ordem a Benaia, filho de Joiada, o qual o agrediu de modo que morreu.

26 Disse também o rei ao sacerdote Abiatar: *Js 21.18;Jr 1.1Vai-te para Anatote, para os teus campos, *1Sm 26.16porque és digno de morte. Eu te não tirarei a vida hoje, porque *1Sm 23.6;2Sm 15.24-29levaste a arca do Senhor Jeová diante de meu pai Davi, e porque *1Sm 22.20-23;23.8-9foste afligido em todas as aflições de meu pai. 27 Expulsou Salomão a Abiatar, para que não fosse sacerdote de Jeová, a fim de se cumprir *1Sm 2.27-36a palavra que Jeová tinha proferido em Siló acerca da casa de Eli.

Morte de Joabe

28 Chegando essa notícia a Joabe *1Rs 1.7(pois Joabe tinha seguido o partido de Adonias, *2Sm 17.25;18.2ainda que não seguiu o de Absalão.), fugiu ele para a tenda de Jeová e *1Rs 1.50abraçou-se com os chifres do altar. 29 Foi dito ao rei Salomão: Joabe fugiu para a tenda de Jeová e eis que está junto ao altar. Salomão *1Rs 2.25mandou a Benaia, filho de Joiada, dizendo: Vai, fere-o. 30 Foi Benaia à tenda de Jeová e disse-lhe: Assim diz o rei: Sai para fora. Respondeu Joabe: Não sairei, porém hei de morrer aqui. Benaia deu parte disso ao rei, dizendo: Assim falou Joabe e assim me respondeu. 31 Disse-lhe o rei: *Êx 21.14Faze como ele te disse. Mata-o e sepulta-o, *Nm 35.33;Dt 19.13para que tires de sobre mim e de sobre a casa de meu pai o sangue que Joabe sem causa derramou. 32 *Gn 9.6;Jz 9.24,57Jeová fará recair o sangue dele sobre a sua cabeça, *2Cr 21.13-14porque deu sobre dois homens mais justos e melhores do que ele e, sem meu pai Davi o saber, matou à espada a *2Sm 3.27Abner, filho de Ner e general do exército de Israel, e a *2Sm 20.9-10Amasa, filho de Jéter e general do exército de Judá. 33 *2Sm 3.29Assim, o sangue destes recairá para sempre sobre a cabeça de Joabe e sobre a cabeça da sua descendência; mas a Davi, e à sua descendência, e à sua casa, e ao seu trono dê Jeová paz para sempre. 34 Subiu *1Rs 2.25Benaia, filho de Joiada, agrediu a Joabe e matou-o. Joabe foi sepultado em sua casa, no deserto. 35 Em lugar dele, constituiu o rei por general do exército *1Rs 4.4a Benaia, filho de Joiada, e, *1Rs 2.27em lugar de Abiatar, constituiu o rei por sacerdote a *1Cr 29.22Zadoque.

Simei é proibido de sair de Jerusalém

36 Mandou o rei também chamar a *1Rs 2.8Simei e disse-lhe: Edifica-te uma casa em Jerusalém e habita aí; daí não saias nem para uma nem para outra parte. 37 Pois fica sabendo que, no dia em que saíres e *2Sm 15.23passares a torrente de Cedrom, sem falta hás de morrer. *2Sm 1.16O teu sangue recairá sobre a tua cabeça. 38 Respondeu Simei ao rei: Boa é essa palavra. Como disse o rei, meu senhor, assim fará o teu servo. Simei habitou em Jerusalém muitos dias.

39 Ao fim de três anos, fugiram dois dos servos de Simei para *1Sm 27.2Aquis, filho de Maaca, rei de Gate. Disseram a Simei: Eis que os teus servos estão em Gate. 40 Levantou-se Simei, albardou o seu jumento e foi a Gate ter com Aquis, em busca dos seus servos; assim foi Simei e trouxe de Gate os seus servos. 41 Avisou-se a Salomão que Simei tinha ido de Jerusalém a Gate e que tinha voltado. 42 Então, mandou o rei chamar a Simei e lhe disse: Não te fiz eu jurar por Jeová e não te protestei, dizendo: Fica sabendo que, no dia em que saíres e andares onde quer que seja, sem falta hás de morrer? E tu me respondeste: Boa é essa palavra que acabo de ouvir. 43 Por que não guardaste logo o juramento de Jeová, e a ordem que te dei? 44 Disse mais o rei a Simei: *2Sm 16.5-13Tu sabes, e o teu coração reconhece toda a maldade que fizeste a Davi, meu pai; por isso, *1Sm 25.39;2Rs 11.1,12-16Jeová te fará recair sobre a cabeça a tua maldade. 45 O rei Salomão será abençoado, *2Sm 7.13e o trono de Davi será estabelecido perante Jeová, para sempre. 46 *1Rs 2.25,34O rei deu ordem a Benaia, filho de Joiada; este saiu e agrediu a Simei, de modo que morreu. *1Rs 2.12;2Cr 1.1Estabeleceu-se o reino na mão de Salomão.