1 Reis 18

Illés és Abdiás

1 És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére. 2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában. 3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat; 4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel). 5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni. 6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton. 7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés? 8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés. 9 Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem? 10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg. 11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés. 12 Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva. 13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel. 14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet. 15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki. 16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek. 17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója? 18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok. 19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek. 20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.

Istenítélet a Kármelen

21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem. 22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; 23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. 24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! 25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. 26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek. 27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. 28 És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök. 29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. 30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt. 31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; 32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne. 33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; 34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; 35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. 36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. 37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! 38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt. 39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten! 40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket. 41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik. 42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé; 43 És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer. 44 És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső. 45 És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe. 46 És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.

Elias encontra-se com Obadias

1 *1Rs 17.1Passados muitos dias, veio a palavra de Jeová a Elias, no terceiro ano, dizendo: Vai mostrar-te a Acabe; e farei cair chuva sobre a terra. 2 Partiu Elias a se mostrar a Acabe. A fome era extrema em Samaria. 3 Acabe chamou a Obadias, *1Rs 16.9que estava sobre a sua casa (Ora, Obadias temia muito a Jeová, 4 porque, *1Rs 18.13quando Jezabel exterminava os profetas de Jeová, tomou Obadias cem profetas, e os escondeu cinquenta numa caverna e cinquenta na outra, e os sustentou de pão e água.). 5 Disse Acabe a Obadias: Vai, pela terra, a todas as fontes de água e a todas as torrentes; talvez possamos achar erva e salvar a vida aos cavalos e machos, de maneira que não percamos todos os animais. 6 Repartiram entre si a terra, para a percorrerem; Acabe foi sozinho por um caminho, e Obadias foi sozinho por outro caminho.

7 Quando Obadias estava em caminho, eis que Elias se encontrou com ele. Obadias, *2Rs 1.6-8reconhecendo-o, prostrou-se com o rosto em terra e disse: És tu, meu senhor Elias? 8 Ele respondeu: Sou eu; vai e dize ao teu senhor: Eis aqui está Elias. 9 Ele disse: Em que pequei, para que tu entregues o teu servo nas mãos de Acabe, para ele me matar? 10 *1Rs 17.1Pela vida de Jeová, teu Deus, que não há nação nem reino, aonde o meu senhor não tenha enviado em busca de ti, e, dizendo eles: Não está aqui, fazia ele jurar a nação e o reino que não te haviam achado. 11 Agora, tu dizes: Vai e dize ao teu senhor: Eis aqui está Elias. 12 Logo que eu me apartar de ti, levar-te-á *2Rs 2.16;Ez 3.12,14;At 8.39o Espírito de Jeová para um lugar que ignoro; quando eu vier e o disser a Acabe, e ele não te puder achar, tirar-me-á a vida. Porém eu, teu servo, temo a Jeová desde a minha mocidade. 13 *1Rs 18.4Acaso, não se te disse o que fiz quando Jezabel matava os profetas de Jeová, a saber, como escondi cem dos profetas de Jeová, cinquenta numa caverna e cinquenta na outra, e os sustentei de pão e água? 14 Agora, dizes tu: Vai e dize ao teu senhor: Eis aqui está Elias. Ele me matará. 15 Elias disse: *1Rs 17.1Pela vida de Jeová, em cuja presença estou, hoje mesmo, me hei de mostrar a ele.

Acabe encontra-se com Elias

16 Foi Obadias encontrar-se com Acabe e avisou-o; e foi Acabe ter com Elias. 17 Vendo-o, *1Rs 21.20;Js 7.25disse-lhe: És tu, ó perturbador de Israel? 18 Respondeu Elias: Eu não tenho perturbado a Israel; mas tu e a casa de teu pai, por *1Rs 9.9;2Cr 15.2terdes deixado os mandamentos de Jeová e *1Rs 16.31;21.25-26por teres tu seguido os Baalins. 19 Agora, envia e ajunta a mim todo o Israel no *Js 19.26;2Rs 2.25monte Carmelo e os quatrocentos e cinquenta *1Rs 18.22profetas de Baal, e os quatrocentos profetas da *1Rs 16.33Aserá, que comem da mesa de Jezabel.

Elias e os profetas de Baal

20 Acabe enviou a todos os filhos de Israel e ajuntou os profetas no monte Carmelo. 21 Elias, chegando-se a todo o povo, disse: Até *Dt 4.35;2Rs 17.41quando claudicareis para duas partes? *Js 24.15Se Jeová é Deus, segui-o; se, porém, Baal o é, segui-o. O povo não lhe respondeu palavra. 22 Então, disse Elias ao povo: *1Rs 19.10,14Eu sou o único que fiquei dos profetas de Jeová, mas os profetas de Baal são *1Rs 18.19quatrocentos e cinquenta homens. 23 Deem-se-nos, portanto, dois novilhos; escolham eles para si um novilho e, dividindo-o em pedaços, o ponham sobre a lenha, porém não metam fogo por baixo; eu prepararei o outro novilho e pô-lo-ei sobre a lenha, porém não meterei fogo por baixo. 24 Invocai vós o nome do vosso deus, e eu invocarei o nome de Jeová; o *1Rs 18.38Deus que responder por meio do fogo, seja esse o Deus. Todo o povo, respondendo, disse: É boa a proposta.

25 Disse Elias aos profetas de Baal: Escolhei para vós um novilho, e preparai-o primeiro, porque sois muitos, e invocai o nome do vosso deus, e não metais fogo por baixo. 26 Tendo eles tomado o novilho que lhes fora dado, prepararam-no e invocaram o nome de Baal desde a manhã até o meio dia, dizendo: Baal, responde-nos. Porém não havia voz, nem havia quem respondesse. Rodeavam, manquejando, o altar que se tinha feito. 27 Ao meio-dia, Elias zombava deles e dizia: Gritai em altas vozes, pois ele é um deus; ou está meditando, ou está em retiro, ou está em viagem, ou, porventura, está dormindo e necessita que o acordem. 28 Clamavam em altas vozes e, segundo o seu costume, *Lv 19.28;Dt 14.1;Mq 6.7se retalhavam com facas e lancetas, até sair-lhes sangue. 29 Passado o meio-dia, profetizavam *Êx 29.39,41até o tempo de se oferecer a oblação da tarde; porém não havia voz, nem havia quem respondesse, nem atendesse.

30 Então, disse Elias a todo o povo: Chegai-vos a mim. Chegou-se a ele todo o povo. Elias *1Rs 19.10,14;2Cr 33.16consertou o altar de Jeová, que tinha sido derrubado. 31 Tomou doze pedras, conforme o número das tribos dos filhos de Jacó, a quem viera a palavra de Jeová, dizendo: *Gn 32.28;35.10;2Rs 17.34Israel será o teu nome. 32 Com as pedras, edificou um altar ao nome de Jeová e fez um sulco capaz de conter duas medidas de semente ao redor do altar. 33 *Gn 22.9;Lv 1.7-8Dispôs a lenha, dividiu o novilho em pedaços e pô-lo sobre a lenha. Ele disse: Enchei de água quatro talhas e entornai-a sobre o holocausto e sobre a lenha. 34 Disse ainda: Fazei-o segunda vez; e fizeram-no segunda vez. De novo, disse: Fazei-o terceira vez; e fizeram-no terceira vez. 35 A água corria ao redor do altar; ele encheu também de água o sulco. 36 *1Rs 18.29Sendo já o tempo de se oferecer a oblação da tarde, chegou-se Elias e disse: *Êx 3.6;4.5Ó Jeová, Deus de Abraão, de Isaque e de Israel, seja manifestado, hoje, que tu és Deus em Israel, e que eu sou teu servo, e *Nm 16.28-32que por tua ordem tenho feito todas essas coisas. 37 Responde-me, Jeová! Responde-me para que este povo conheça que tu, Jeová, és Deus, porque fizeste voltar para trás o seu coração! 38 *Gn 15.17;Lv 10.1-2;2Rs 1.12;Jó 1.16Caiu o fogo de Jeová, e consumiu o holocausto, e a lenha, e as pedras, e o pó, e sorveu a água que estava no sulco. 39 O que tendo visto todo o povo, prostraram-se com o rosto em terra e disseram: *1Rs 18.21,24Jeová é o Deus; Jeová é o Deus. 40 Disse-lhes Elias: Agarrai os profetas de Baal; que nenhum deles escape. Agarraram-nos. Elias fê-los descer *Jz 4.7;5.21à torrente de Quisom e *Dt 13.5;18.20;2Rs 10.24-25ali os matou.

Fim da seca

41 Disse Elias a Acabe: Sobe, come e bebe, porque se ouve o ruído duma grande chuva. 42 Subiu Acabe a comer e a beber. Elias subiu ao cume do *1Rs 18.19-20Carmelo e, inclinado por terra, meteu o rosto entre os joelhos. 43 Disse ao seu criado: Sobe agora e olha para a banda do mar. Subiu, olhou e disse: Não há nada. Elias disse-lhe: Torna a ir sete vezes. 44 À sétima vez, disse: Eis *Lc 12.54que se levanta do mar uma nuvem, ao tamanho da mão dum homem. Disse-lhe Elias: Sobe e dize a Acabe: Manda aprontar o teu carro e desce, para que a chuva não te impeça de o fazer. 45 Em pouco tempo, o céu enegreceu de nuvens e de vento, e caiu uma grande chuva. Acabe subiu ao carro e foi para *Js 17.16;Jz 6.33Jezreel. 46 *2Rs 3.15;Is 8.11A mão de Jeová foi sobre Elias, que *2Rs 4.29;Jr 1.17;1Pe 1.13cingiu os lombos e correu adiante de Acabe até a entrada de Jezreel.