1 Reis 8

A templom felszentelése és Salamon imája

1 Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion. 2 És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap. 3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát, 4 És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták. 5 És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt. 6 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá. 7 Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről. 8 És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig. 9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből. 10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát, 11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

12 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben. 13 Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál. 14 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott. 15 És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván: 16 Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett. 17 És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének; 18 De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted; 19 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek. 20 És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének. 21 És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből. 22 És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé, 23 És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak; 24 A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik. 25 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodbólvaló férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál. 26 Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak. 27 Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem. 28 De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; 29 Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen. 30 És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes! 31 Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban: 32 Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint. 33 Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban: 34 Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak. 35 Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket: 36 Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek. 37 Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok: 38 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé: 39 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét. 40 Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak. 41 Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért; 42 (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban: 43 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem. 44 Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek: 45 Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot. 46 Ha te ellened vétkezéndenek, – mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék – és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel; 47 És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk! 48 És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: 49 Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot; 50 És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok; 51 Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből, 52 Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak. 53 Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten! 54 És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől. 55 És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván: 56 Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által. 57 Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk, 58 Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt. 59 És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben, 60 Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más. 61 És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

62 És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat áldozának az Úr előtt. 63 És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai. 64 Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére. 65 És Salamon ünnepet szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig. 66 És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.

A arca é trazida para o templo

1 *2Cr 5.2-10Então, o rei Salomão congregou junto a si, em Jerusalém, os anciãos de Israel e *Nm 1.4;7.2todos os cabeças das tribos, príncipes das casas paternas dos filhos de Israel, para *2Sm 6.17fazerem subir da *2Sm 5.7Cidade de Davi, que é Sião, a arca da Aliança de Jeová. 2 Todos os homens de Israel se congregaram junto ao rei Salomão na ocasião *1Rs 8.65;Lv 23.34;2Cr 7.8-10da festa, no mês de etanim, que é o sétimo mês. 3 Chegaram todos os anciãos de Israel, e *Nm 7.9os sacerdotes tomaram a arca. 4 Fizeram subir a arca de Jeová, e a *1Rs 3.4;2Cr 1.3tenda da revelação, e todos os santos vasos que havia na tenda; foram os sacerdotes e os levitas que os fizeram subir. 5 O rei Salomão, com toda a congregação de Israel que tinha concorrido a ele, *2Sm 6.13;2Cr 1.6estava diante da arca, sacrificando ovelhas e bois, que, de tão numerosos, se não podiam contar, nem numerar. 6 *1Rs 8.3Puseram os sacerdotes a arca *1Rs 6.19no seu lugar, no oráculo da casa, no Santo dos Santos, *1Rs 6.27debaixo das asas dos querubins. 7 Pois os querubins estendiam as suas asas sobre o lugar da arca e cobriam de cima a arca e os seus varais. 8 *Êx 25.13-15;37.4-5Os varais sobressaíam tanto, que já do santuário, diante do oráculo, eram vistas as suas pontas; porém de fora não se viam. Ali estão até o dia de hoje. 9 *Êx 25.16,21;Dt 10.2-5;Hb 9.4Na arca não havia senão as duas tábuas de pedra que Moisés nela metera em Horebe, *Êx 24.7-8;Dt 4.13quando Jeová fez aliança com os filhos de Israel, ao saírem da terra do Egito. 10 Tendo os sacerdotes saído do santuário, *Êx 40.34-35;2Cr 7.1-2uma nuvem encheu a Casa de Jeová, 11 de modo tal que os sacerdotes não podiam ter-se em pé para ministrarem por causa da nuvem. Pois a glória de Jeová encheu a Casa de Jeová.

Salomão fala ao povo

12 *2Cr 6.1Então, falou Salomão: Jeová disse *Sl 97.2que habitaria na escuridão. 13 *2Sm 7.13Na verdade, edifiquei uma casa para a tua morada, *Êx 15.17lugar de tua habitação para sempre. 14 O rei voltou o rosto e *1Rs 8.55;2Sm 6.18abençoou toda a congregação de Israel, que estava de pé. 15 Salomão disse: *1Cr 29.10,20;Ne 9.5Bendito seja Jeová, Deus de Israel, *2Sm 7.12-13;1Cr 22.10que falou pela sua boca a Davi, meu pai, e pela sua mão cumpriu o que disse: 16 *2Sm 7.4-5Desde o dia em que tirei do Egito o meu povo de Israel, não escolhi cidade alguma de todas as tribos de Israel para edificar uma casa, a fim de que *Dt 12.5,11estivesse ali o meu nome; *1Sm 16.1;2Sm 7.8mas escolhi a Davi para ser o chefe sobre o meu povo de Israel. 17 *2Sm 7.2-3;1Cr 17.1-2Ora, meu pai Davi desejava edificar uma casa ao nome de Jeová, Deus de Israel. 18 Mas Jeová disse a Davi, meu pai: Já que desejaste edificar uma casa ao meu nome, fizeste bem em o desejar; 19 *1Rs 5.3,5;2Sm 7.5,12-13;1Cr 22.8-10todavia, tu não edificarás a casa ao meu nome, porém teu filho, que há de sair de teus lombos, esse edificará a casa a meu nome. 20 Jeová cumpriu a palavra que falou, pois eu *1Cr 28.5-6fui suscitado em lugar de Davi, meu pai, me assento no trono de Israel como Jeová prometeu, e edifiquei a casa ao nome de Jeová, Deus de Israel. 21 Ali, constituí um lugar para a arca, *1Rs 8.9em que está a Aliança de Jeová, que ele fez com nossos pais quando os tirou da terra do Egito.

Oração de dedicação do templo a Deus

22 *1Rs 8.54Pôs-se Salomão diante do altar de Jeová, na presença de toda a congregação de Israel, *Êx 9.33;Ed 9.5estendeu as mãos para o céu 23 e disse: Jeová, Deus de Israel, *1Sm 2.2;2Sm 7.22não há Deus como tu em cima no céu nem embaixo na terra. *Dt 7.9;Ne 1.5;9.32Tu guardas a aliança e a misericórdia para com os teus servos que andam diante de ti de todo o seu coração. 24 Tu guardaste ao teu servo Davi, meu pai, o que lhe prometeste; pela tua boca o disseste e pela tua mão o cumpriste, assim como hoje se vê. 25 Agora, Jeová, Deus de Israel, guarda ao teu servo Davi, meu pai, o que lhe prometeste, dizendo: *1Rs 2.4Não te faltará diante de mim um sucessor, que se assente no trono de Israel, contanto que seus filhos tomem cuidado com os seus caminhos, para andarem diante de mim como tu o fizeste. 26 Agora, Jeová, Deus de Israel, cumpra-se a tua palavra *2Sm 7.25que disseste ao teu servo Davi, meu pai.

27 Porém habitará verdadeiramente Deus sobre a terra? Eis que *Sl 139.7-16;Is 66.1;Jr 23.24;At 7.49o céu e o céu dos céus não te podem conter; quanto menos esta casa que edifiquei! 28 Contudo, atende, Jeová, meu Deus, a oração do teu servo e à sua súplica, para ouvires o clamor e a oração que o teu servo faz hoje diante de ti, 29 *2Cr 7.15;Ne 1.6a fim de que os teus olhos estejam abertos de noite e de dia sobre esta casa, sobre este lugar, do qual disseste: O meu nome estará ali; para ouvires a oração que o teu servo fará, voltado para este lugar. 30 Ouve a súplica do teu servo e do teu povo de Israel, *Dn 6.10quando orarem voltados para este lugar. Ouve no céu, lugar da tua habitação; e, quando ouvires, perdoa.

31 *Êx 22.8-11Se alguém pecar contra o seu próximo, e lhe for exigido que jure, e ele vier a jurar diante do teu altar nesta casa, 32 ouve no céu, move-te e julga os teus servos, *Dt 25.1condenando ao ímpio, para fazeres recair o seu proceder sobre a sua cabeça e justificando ao justo, para lhe retribuíres conforme a sua justiça.

33 *Lv 26.17,25;Dt 28.25,48Quando o teu povo de Israel tiver sido derrotado diante do inimigo, por ter pecado contra ti, *Lv 26.40-42se se voltarem a ti, e confessarem o teu nome, e orarem, e fizerem súplicas a ti, voltados para esta casa; 34 então, ouve no céu, perdoa o pecado do teu povo de Israel e torna a levá-los à terra que deste a seus pais.

35 *Lv 26.19;Dt 11.16-17;2Sm 24.10-13Quando o céu se tiver fechado, e não houver chuva, por terem pecado contra ti, se orarem voltados para este lugar, confessarem o teu nome e se converterem dos seus pecados, quando os afligires, 36 então, ouve no céu e perdoa os pecados dos teus servos, do teu povo de Israel, *1Sm 12.23;Sl 27.11quando lhes ensinares o bom caminho em que andem; *1Rs 18.1,41-45;Jr 14.22envia chuva sobre a tua terra que deste ao teu povo em herança.

37 *Lv 26.16,25-26;Dt 28.21-23,38-42Se houver na terra fome ou peste, se houver crestamento ou mangra, gafanhotos ou lagarta; se o seu inimigo os sitiar na terra das suas cidades, seja qual for a praga que houver, seja qual for a enfermidade que houver, 38 toda oração e súplica que qualquer homem ou todo o povo de Israel fizer, conhecendo cada um a chaga do seu coração e estendendo as mãos para esta casa, 39 ouve no céu, lugar da tua habitação, perdoa, move-te e retribui a cada um conforme os seus caminhos e *1Sm 2.3;16.7segundo vires o seu coração *1Cr 28.9;Jr 17.10;Jo 2.24-25(pois tu, só tu, conheces os corações de todos os filhos dos homens.), 40 para que se temam todos os dias em que viverem na terra que deste a nossos pais.

41 Também, quanto ao estrangeiro, que não é do teu povo de Israel, quando vier dum país longínquo por causa do teu nome 42 (porque hão de ouvir do teu grande nome, *Êx 13.3;Dt 3.24e da tua mão poderosa, e do teu braço estendido.); quando vier e orar voltado para este lugar, 43 então, ouve no céu, lugar da tua habitação, e faze tudo o que o estrangeiro te pedir, *Js 4.23;1Sm 17.46para que todos os povos da terra conheçam o teu nome, temendo-te, como faz o teu povo de Israel, e para que saibam que o teu nome foi invocado sobre esta casa que edifiquei.

44 Se o teu povo sair à guerra contra os seus inimigos, seja qual for o caminho por que o enviares, *2Cr 14.11-12e orarem a Jeová voltados para a cidade que escolheste e para a casa que edifiquei ao teu nome, 45 ouve, no céu, a sua oração e a sua súplica e defende a sua causa.

46 Se pecarem contra ti *Sl 130.3-4;Pv 20.9;1Jo 1.8-10(pois não há homem que não peque.), e estiveres irado contra eles e os entregares nas mãos dos seus inimigos, de sorte que os levem cativos *Lv 26.34-39;2Rs 17.6,18;25.21para a terra do inimigo, quer longe quer perto; 47 todavia, *Lv 26.40-42;Ne 9.2se, na terra para onde forem levados cativos, caírem em si, e se converterem, e orarem a ti na terra dos que os levaram cativos, dizendo: *Ed 9.6-7;Ne 1.6Pecamos, obramos perversamente, procedemos iniquamente; 48 *Dt 4.29;1Sm 7.3-4;Ne 1.9se voltarem a ti de todo o seu coração e de toda a sua alma, na terra dos seus inimigos, que os levaram cativos, e orarem a ti *Dn 6.10;Jn 2.4voltados para a sua terra, que deste a seus pais, para a cidade que escolheste e para a casa que edifiquei ao teu nome, 49 ouve, no céu, lugar da tua habitação, a sua oração e a sua súplica, defende a sua causa, 50 perdoa ao teu povo que houver pecado contra ti e bem assim todas as transgressões que tiverem cometido contra ti *2Cr 30.9;At 7.10e dá-lhes mover a compaixão aos que os levarem cativos, para que estes se compadeçam deles 51 (*Êx 32.11-12;Dt 9.26-29pois são o teu povo e a tua herança que tiraste do Egito, *Dt 4.20;Jr 11.4do meio da fornalha de ferro.) 52 *1Rs 8.29para que os teus olhos estejam abertos à súplica do teu povo de Israel, a fim de os ouvires sempre que a ti clamarem. 53 Porque tu, ó Senhor Jeová, os separaste dentre todos os povos da terra, para tua herança, *Êx 19.5-6;Dt 9.26-29como falaste por intermédio do teu servo Moisés, quando tiraste do Egito a nossos pais.

Salomão abençoa ao povo

54 *2Cr 7.1Tendo Salomão acabado de fazer a Jeová toda esta oração e súplica, *2Cr 6.13levantou-se de diante do altar de Jeová, onde estava ajoelhado com as mãos estendidas para o céu. 55 Pôs-se em pé e *1Rs 8.14;Nm 6.23-26abençoou a toda a congregação de Israel em alta voz, dizendo: 56 Bendito seja Jeová, que deu descanso ao seu povo de Israel, segundo tudo o que prometeu! *Js 21.45;23.14-15Não falhou nem sequer uma palavra de toda a boa promessa que fez por intermédio do seu servo Moisés. 57 Seja conosco Jeová, nosso Deus, assim como foi com nossos pais; *Js 1.5;1Sm 12.22;Rm 8.31;Hb 13.5não nos deixe, nem nos abandone, 58 para *Sl 119.36;Jr 31.33que incline a si os nossos corações, a fim de que andemos nos seus caminhos e guardemos os seus mandamentos, os seus estatutos e os seus juízos, que ordenou a nossos pais. 59 Que estas minhas palavras, com que supliquei diante de Jeová, estejam presentes de dia e de noite a Jeová, nosso Deus, para que defenda ele a causa do seu servo e a causa do seu povo de Israel, como cada dia o exigir; 60 *1Rs 8.43a fim de que todos os povos da terra saibam que *1Rs 18.39;Jr 10.10-12Jeová é Deus; não há outro. 61 *Dt 18.13;2Rs 20.3Seja perfeito o vosso coração com Jeová, nosso Deus, para andardes nos seus estatutos e guardardes os seus mandamentos, como hoje o fazeis.

62 *2Cr 7.4-10O rei e todo o Israel com ele *2Sm 6.17-19;Ed 6.16-17ofereceram sacrifícios diante de Jeová. 63 Para o sacrifício de ofertas pacíficas, que fez a Jeová, ofereceu Salomão vinte e dois mil bois e cento e vinte mil ovelhas. *Ed 6.15-18;Ne 12.27Assim, o rei e todos os filhos de Israel dedicaram a Casa de Jeová. 64 No mesmo dia, consagrou o rei o meio do átrio que estava diante da Casa de Jeová, pois ali ofereceu o holocausto, a oferta de cereais e a gordura das ofertas pacíficas, porque *2Cr 4.1o altar de bronze que estava diante de Jeová era pequeno demais para nele caberem o holocausto, a oferta de cereais e a gordura das ofertas pacíficas. 65 Nesse tempo, *1Rs 8.2;Lv 23.34-42celebrou a festa Salomão, e, com ele, todo o Israel, congregado em grande número *Nm 34.8;Js 13.5desde a entrada de Hamate *Gn 15.18;Êx 23.31;Js 13.3até a torrente do Egito, diante de Jeová, nosso Deus, por sete dias e mais sete dias, a saber, quatorze dias. 66 Ao oitavo dia, despediu ele o povo, que abençoou ao rei e se foi para as suas tendas alegre e de coração contente por toda a bondade que Jeová manifestara a Davi, seu servo, e a Israel, seu povo.