1 Reis 19

Illés Jézabel előtt fut

1 És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. 2 És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. 3 A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját. 4 Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! 5 És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél. 6 És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. 7 És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van. 8 És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.

Isten megjelenik Illésnek a Hóreb hegyén

9 És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? 10 Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 11 És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. 12 És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. 13 És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés? 14 És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 15 És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; 16 És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. 17 És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. 18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. 19 És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté. 20 És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked? 21 És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.

Jezabel ameaça a Elias

1 Referiu Acabe a Jezabel tudo o que Elias havia feito e *1Rs 18.40como matara todos os profetas à espada. 2 Jezabel enviou um mensageiro a Elias a dizer-lhe: *1Rs 20.10;2Rs 6.31Assim me façam os deuses e ainda mais, se eu amanhã, a esta hora, não fizer à tua vida o que fizeste à deles. 3 o que vendo, levantou-se, e, para conservar a vida, foi-se, e chegou a *Gn 21.31Berseba, que pertence a Judá, e ali deixou o seu criado. 4 Ele, porém, andou pelo deserto o caminho dum dia, e veio, e se assentou debaixo dum junípero; *Nm 11.15;Jr 20.14-18;Jn 4.3,8pediu para si a morte e disse: Basta; tira, Jeová, a minha vida, porque eu não sou melhor do que meus pais. 5 Deitou-se e dormiu debaixo de um junípero; eis que *Gn 28.11-15um anjo o tocou e lhe disse: Levanta-te e come. 6 Olhou ele e viu junto à cabeça um pão cozido sobre as brasas e uma botija de água. Comeu, e bebeu, e tornou a deitar-se. 7 Voltou segunda vez o anjo de Jeová, e tocou-o, e disse-lhe: Levanta-te e come, porque a viagem é demasiado longa para ti. 8 Levantou-se, e comeu, e bebeu, e, com a força daquela comida, caminhou *Êx 24.18;34.28;Dt 9.9-11,18;Mt 4.2quarenta dias e quarenta noites até *Êx 3.1;4.27Horebe, o monte de Deus.

Elias no monte de Horebe

9 Entrou ali numa caverna, onde pousou. Eis *Êx 33.21-22que lhe veio a palavra de Jeová, e lhe disse: Que fazes aqui, Elias? 10 Ele respondeu: *Êx 20.5;34.14Tenho sido zeloso por Jeová, Deus dos Exércitos, porque os filhos de Israel deixaram a tua aliança, *Rm 11.4derrubaram os teus altares e mataram à espada os teus profetas; eu, somente eu, fiquei, e procuram tirar-me a vida. 11 Foi-lhe dito: *Êx 19.20;24.12,18Sai para fora e põe-te no monte, diante de Jeová. Eis que passava Jeová, e um grande e forte vento fendia os montes e esmigalhava as penhas diante dele; porém Jeová não estava no vento; depois do vento, um terremoto; porém Jeová não estava no terremoto; 12 depois do terremoto, um fogo; porém Jeová não estava no fogo; e, depois do fogo, *Jó 4.16;Zc 4.6uma voz dum suave silêncio. 13 Ouvindo-a Elias, *Êx 3.6envolveu o rosto na sua capa e saindo para fora, pôs-se à entrada da caverna. Eis *1Rs 19.9que lhe veio uma voz e lhe disse: Que fazes aqui, Elias? 14 Ele respondeu: *1Rs 19.10Tenho sido zeloso por Jeová, Deus de Israel, porque os filhos de Israel deixaram a tua aliança, derrubaram os teus altares e mataram à espada os teus profetas; eu, somente eu, fiquei, e procuram tirar-me a vida.

15 Disse-lhe Jeová: Vai e torna ao teu caminho pelo deserto de Damasco; quando lá chegares, *2Rs 8.8-15ungirás a Hazael em rei sobre a Síria. 16 A *2Rs 9.1-10Jeú, filho de Ninsi, ungi-lo-ás rei sobre Israel; e a *1Rs 19.19-21;2Rs 2.9,15Eliseu, filho de Safate de Abel-Meolá, ungi-lo-ás para ser profeta em teu lugar. 17 *2Rs 8.12;13.3,22Quem escapar da espada de Hazael, *2Rs 9.14—10.25Jeú o matará; e quem escapar da espada de Jeú, Eliseu o matará. 18 *Rm 11.4Todavia, hei de reservar para mim sete mil em Israel; todos os joelhos que se não dobraram a Baal e toda boca que o *Os 13.2não beijou.

Eliseu torna-se o sucessor de Elias

19 Partiu dali Elias e achou Eliseu, filho de Safate, que andava lavrando com doze juntas de bois à sua frente, estando ele com a duodécima; chegando-se Elias a Eliseu, *2Rs 2.8,13-14;1Sm 28.14lançou a sua capa sobre ele. 20 Deixando este os bois, correu após Elias e disse: *Mt 8.21-22;Lc 9.61-62;At 20.37Permite-me beijar a meu pai e a minha mãe, e então te seguirei. Elias respondeu-lhe: Torna a voltar, pois que te fiz eu? 21 Voltou Eliseu de seguir a Elias, e tomou a junta de bois, e matou-os, e, com os aparelhos dos bois, *2Sm 24.22cozeu as carnes, e deu-as ao povo, e comeram. Então, se levantou, seguiu a Elias e *1Rs 18.43;2Rs 2.3o servia.