1 Samuel 3

Sámuel először kap kijelentést és az Úr hű prófétájának bizonyul

1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. 2 És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), 3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: 4 Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! 5 És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék. 6 És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le. 7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje. 8 És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket. 9 Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. 10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! 11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. 12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. 13 Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. 14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. 15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. 16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. 17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked! 18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik. 19 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. 20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett. 21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.

Visão de Samuel e o seu chamamento profético

1 O *1Sm 2.11,18menino Samuel ministrava a Jeová diante de Eli. Naqueles dias, a *Sl 74.9;Ez 7.26;Am 8.11-12palavra de Jeová era preciosa; não havia visão manifesta. 2 Estando Eli deitado no seu lugar (Ora, os *1Sm 4.15seus olhos tinham começado a escurecer, e ele não podia ver.), 3 e ainda não se havendo apagado a *Êx 25.31-37;Lv 24.3lâmpada de Deus, e estando Samuel também deitado no templo de Jeová, onde estava a arca de Deus, 4 chamou Jeová a Samuel. Este respondeu: *Is 6.8Eis-me aqui. 5 Correndo a Eli, disse-lhe: Eis-me aqui, pois tu me chamaste. Ele respondeu: Eu não te chamei; torna a deitar-te. Ele foi e deitou-se. 6 Jeová tornou a chamar outra vez a Samuel, que, levantando-se, foi a Eli e disse: Eis-me aqui, pois me chamaste. Eli respondeu-lhe: Não te chamei, meu filho; torna a deitar-te. 7 *1Co 13.11Samuel ainda não conhecia a Jeová, cuja palavra ainda não lhe havia sido revelada. 8 Tornou Jeová a chamar a Samuel pela terceira vez. Ele, levantando-se, foi a Eli e disse: Eis-me aqui, pois me chamaste. Então, entendeu Eli que Jeová chamava ao menino. 9 Por isso, disse Eli a Samuel: Vai deitar-te; se alguém te chamar, responderás: Fala, Jeová, porque o teu servo ouve. Foi, pois, Samuel e deitou-se no seu lugar.

10 Então, veio Jeová, parou e chamou como das outras vezes: Samuel, Samuel! Respondeu ele: Fala, pois o teu servo ouve. 11 Disse Jeová a Samuel: Eis que *2Rs 21.12;Jr 19.3vou fazer uma coisa em Israel, a qual todo o que a ouvir, ficar-lhe-ão tinindo ambos os ouvidos. 12 Naquele dia, *1Sm 2.27-36darei contra Eli pleno cumprimento de tudo o que tenho falado a respeito da sua casa. 13 *1Sm 2.29-31Eu já lhe disse que julgarei a sua casa para sempre, por causa *1Sm 2.22da iniquidade de que ele tinha ciência, pois trouxeram *1Sm 2.12,17,22seus filhos uma maldição sobre si, e *Dt 17.12;21.18ele não os repreendeu. 14 Por isso, jurei à casa de Eli que a *Lv 15.31;Is 22.14iniquidade dela nunca jamais será expiada com sacrifícios nem com ofertas de cereais.

Samuel conta a visão a Eli

15 Samuel ficou deitado até pela manhã, quando *1Cr 15.23abriu as portas da Casa de Jeová. Mas ele temia relatar *1Sm 3.10a visão a Eli. 16 Chamou Eli a Samuel e disse: Samuel, meu filho. Este respondeu: Eis-me aqui. 17 Eli perguntou-lhe: Que é o que Jeová te falou? peço-te que não mo encubras; *2Sm 3.35assim te faça Deus e ainda mais, se me encobrires alguma coisa de tudo o que te falou. 18 Samuel referiu-lhe tudo e nada lhe encobriu. Então, disse Eli: *Êx 34.5-7;Lv 10.3;Jó 2.10;Is 39.8Ele é Jeová; faça o que lhe parecer bem.

19 *1Sm 2.21Crescia Samuel, e *Gn 21.22;28.15Jeová era com ele; *1Sm 9.6não deixou nenhuma das suas palavras cair no chão. 20 Todo o Israel, *Jz 20.1desde Dã até Berseba, conheceu que Samuel foi confirmado como profeta de Jeová. 21 Jeová tornou a aparecer em Siló, *1Sm 3.10pois ali se revelou a Samuel pela sua palavra.