1 Samuel 18

Dávid Jonatán barátságába jut, a nép dicséri, Saul gyűlöli

1 Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét. 2 És Saul magához vevé őt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja házához. 3 És szövetséget kötének Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét. 4 És Jonathán leveté felső ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét. 5 És elméne Dávid mindenüvé, a hová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé őt, és kedves lőn az egész nép előtt, és a Saul szolgái előtt is. 6 És a mint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben tánczoljanak, dobokkal, vígassággal és tomborákkal. 7 És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét. 8 Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezeret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezeret, így hát már csak a királyság hiányzik néki. 9 Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sőt azután is. 10 Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala. 11 És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle. 12 És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék. 13 És Saul elbocsátá őt magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejő vala a nép előtt. 14 És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt. 15 Mikor pedig látta Saul, hogy ő igen eszesen viseli magát, félni kezde tőle. 16 De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert ő előttük méne ki és jöve be. 17 És monda Saul Dávidnak: Ímé idősebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az Úrnak harczait; mert azt gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által. 18 Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izráelben, hogy a királynak veje legyek? 19 De történt abban az időben, mikor Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból való Hadrielnek adták őt feleségül.

Dávid megnyeri Mikált feleségül

20 Mikál, a Saul leánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog. 21 És monda Saul: Néki adom őt, hogy ő legyen veszedelmére és a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak másodízben: Légy tehát most az én vőm. 22 És megparancsolá Saul az ő szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Ímé a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a királynak. 23 És elmondák a szolgák Dávid előtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog előttetek, hogy a király vejévé legyen valaki, holott én szegény és megvetett ember vagyok? 24 És megmondák Saulnak az ő szolgái, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid. 25 Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kiván a király más jegyajándékot, hanem csak száz Filiszteus előbőrét, hogy bosszút állj a király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztítani. 26 Megmondák azért az ő szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A kitűzött napok még el sem telének, 27 Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a Filiszteusok közül kétszáz férfit; és elhozá Dávid előbőreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És néki adá Saul az ő leányát, Mikált, feleségül. 28 Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti őt: 29 Akkor Saul még inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lőn Dávidnak teljes életében. 30 A Filiszteusok vezérei pedig gyakran betörnek vala, de valahányszor betörének, Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben viselé magát; azért felette híressé lőn az ő neve.

Amizade de Jônatas para com Davi

1 Tendo Davi acabado de falar com Saul, ligou-se a *Gn 44.30alma de Jônatas com a de Davi, e *1Sm 20.17;Dt 13.6;2Sm 1.26Jônatas amou-o como a si mesmo. 2 Naquele dia, Saul o tomou e *1Sm 17.15não lhe permitiu que tornasse para a casa de seu pai. 3 *1Sm 20.8-17Jônatas e Davi fizeram aliança, porque Jônatas o amava como a si mesmo. 4 *1Sm 17.38;Gn 41.42;Et 6.8Despojou-se Jônatas da capa de que estava vestido e deu-a a Davi e bem assim a sua armadura, incluindo a sua espada, o seu arco e o seu cinto. 5 Saiu Davi aonde quer que Saul o enviava e conduzia-se com prudência; Saul deu-lhe o mando sobre a gente de guerra, e isso pareceu bem a todo o povo e também aos servos de Saul.

O cântico das mulheres indigna a Saul

6 Ao virem eles, na ocasião da volta de Davi, depois de morto o filisteu, *Êx 15.20-21;Jz 11.34;Sl 68.25;149.3as mulheres saíram de todas as cidades de Israel, cantando e dançando, ao encontro do rei Saul, com tambores, com alegria e com instrumentos de música. 7 As mulheres, tangendo, *1Sm 21.11;29.5;Êx 15.21respondiam umas as outras:

*1Sm 21.11Saul matou os seus milhares,

*2Sm 18.3E Davi, as suas dezenas de milhares.

8 Saul irou-se em extremo, e desagradou-lhe este incidente. Ele disse: A Davi elas deram dez milhares e a mim, milhares. *1Sm 15.28Que lhe falta senão só o reino? 9 Daquele dia em diante não via Saul a Davi com bons olhos.

10 Ao outro dia, *1Sm 16.14o espírito maligno, enviado de Deus, apoderou-se de Saul, *1Sm 19.23-24e profetizava dentro da casa; e Davi tocava a harpa com a sua mão, *1Sm 16.23como o fazia todos os dias. *1Sm 19.9Saul tinha na mão a sua lança, 11 que *1Sm 19.10;20.33arrojou, dizendo: Traspassarei a Davi contra a parede. Davi, porém, desviou-se de diante dele por duas vezes. 12 *1Sm 18.15,29Saul temia a Davi, *1Sm 16.13,18porque Jeová era com Davi e *1Sm 16.14;28.15se tinha retirado dele. 13 Por isso, Saul o afastou de si e o fez comandante de mil homens. *1Sm 18.16;2Sm 5.2Ele saía e entrava diante do povo. 14 Davi conduzia-se com prudência em todos os caminhos, e *1Sm 16.18Jeová era com ele. 15 Vendo Saul que ele se conduzia com muita prudência, tinha medo dele. 16 Mas *1Sm 18.5todo o Israel e Judá amavam a Davi, porque saía e entrava diante deles.

Saul intenta matar Davi pela astúcia

17 Disse Saul a Davi: *1Sm 17.25Eis aqui Merabe, minha filha mais velha, que te darei por mulher, contanto que sejas homem de valor e pelejes as *1Sm 17.36,47;25.28;Nm 21.14batalhas de Jeová. Pois Saul dizia consigo: Não seja a minha mão contra ele, *1Sm 18.21,25mas sim a dos filisteus. 18 Respondeu Davi a Saul: *1Sm 9.21;18.23;2Sm 7.18Quem sou eu, e qual é a minha vida ou a família de meu pai em Israel, para vir a ser genro do rei? 19 Mas, tendo chegado o tempo em que Merabe, filha de Saul, devia ser dada a Davi, foi ela dada por mulher a *2Sm 21.8Adriel, *Jz 7.22;1Rs 19.16meolotita. 20 *1Sm 18.28Mical, filha de Saul, amava a Davi. Contaram-no a Saul, e isso lhe agradou. 21 Disse Saul: Eu lha darei, para que ela lhe sirva de laço e *1Sm 18.17para que a mão dos filisteus seja contra ele. Pelo que disse Saul a Davi: *1Sm 18.26Pela segunda vez, virás hoje a ser meu genro.

Mical, a filha de Saul, ama a Davi e casa com ele

22 Ordenou Saul aos seus servos: Falai em segredo a Davi: Eis que tu estás no agrado do rei, e todos os seus servos te amam; agora, consente em ser genro do rei. 23 Os servos de Saul falaram essas palavras aos ouvidos de Davi, que respondeu: Parece-vos pouca coisa ser genro do rei, *Gn 34.12;29.20sendo eu pobre e de nenhuma valia? 24 Os servos de Saul lhe referiram isso, dizendo: Desta maneira falou Davi. 25 Então, disse Saul: Assim direis a Davi: O rei não deseja *Êx 22.17dote, mas cem prepúcios de filisteus, *1Sm 14.24para tomar vingança dos inimigos do rei. Ora, *1Sm 18.17Saul pensava em fazer Davi cair por mão dos filisteus. 26 Tendo os servos de Saul referido essas palavras a Davi, agradou-lhe tornar-se genro do rei. *1Sm 18.21Antes de se terem expirado os dias, 27 levantou-se Davi, e partiu, *1Sm 18.17ele e seus homens, e matou dentre os filisteus duzentos homens; *2Sm 3.14trouxe os prepúcios deles e deu-os em número completo ao rei, para ser seu genro. Saul deu-lhe por mulher sua filha Mical. 28 Viu Saul e conheceu que Jeová era com Davi; e Mical, filha de Saul, também o amava. 29 Saul temia ainda mais a Davi e continuamente se fazia seu inimigo.

30 Saíram os régulos dos filisteus à campanha; e, sempre que saíam, *1Sm 18.5conduzia-se Davi com mais prudência do que todos os servos de Saul; e o seu nome tornou-se muito querido.