1 Samuel 23

Dávid megszabadítja Kehilla városát a Filiszteusoktól, elárulják, üldözik és csodálatosan megmenekül

1 Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket. 2 Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát. 3 A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára. 4 Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom. 5 Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait. 6 Lőn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte. 7 Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne. 8 És összegyűjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit. 9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot. 10 És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam. 11 Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön. 12 És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak. 13 Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel. 14 És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe. 15 Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala: 16 Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben. 17 És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz. 18 És szövetséget kötének ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marada, Jonathán pedig haza ment. 19 És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?! 20 Most azért minthogy lelkednek főkivánsága az, hogy lejőjj, óh király, jőjj le; és a mi gondunk lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt. 21 És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam! 22 Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondották nékem, hogy igen ravasz ő. 23 Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ő lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között. 24 Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában valának a mezőségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van. 25 És elméne Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse őt. Dávidnak azonban megizenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában. 26 És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És épen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei már körül is kerítették Dávidot és az ő embereit, hogy megfogják, 27 Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jőjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba. 28 Akkor megtére Saul Dávid üldözéséből, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.

Davi livra a Queila

1 Foi dito a Davi: Eis que os filisteus estão pelejando contra *Js 15.44;Ne 3.17-18Queila e saqueando as eiras. 2 *1Sm 23.4,6,9-12;2Sm 5.19,23Consultou Davi a Jeová, dizendo: Irei eu e ferirei estes filisteus? Respondeu Jeová a Davi: Vai, e ferirás aos filisteus, e salvarás a Queila. 3 Os homens de Davi disseram-lhe: Temos medo aqui em Judá, quanto mais se formos a Queila contra o exército dos filisteus? 4 Davi tornou a consultar a Jeová, que lhe respondeu: Levanta-te, desce a Queila, porque *Js 8.7;Jz 7.7eu hei de entregar os filisteus nas tuas mãos. 5 Foram Davi e seus homens a Queila e pelejaram contra os filisteus; Davi levou-lhes os gados e fez uma grande matança entre eles. Assim, salvou os habitantes de Queila. 6 *1Sm 22.20Ao fugir Abiatar, filho de Aimeleque, para Davi a Queila, desceu levando o éfode na mão.

7 Foi comunicado a Saul que Davi tinha ido a Queila. Disse Saul: Deus o entregou nas minhas mãos; está encerrado, porque entrou numa cidade que tem portas e ferrolhos. 8 Então, Saul mandou chamar todo o povo à peleja, para que descessem a Queila e sitiassem Davi e os seus homens. 9 Sabendo Davi que Saul lhe maquinava o mal, disse *1Sm 22.20ao sacerdote Abiatar: *1Sm 23.6;30.7Traze cá o éfode. 10 Davi disse: O teu servo acaba de ouvir, Jeová, Deus de Israel, que Saul se prepara para vir a Queila, a fim de destruir a cidade por minha causa. 11 Entregar-me-ão os cidadãos de Queila nas mãos dele? Descerá Saul como o teu servo ouviu? Rogo-te, Jeová, Deus de Israel, que o digas ao teu servo. Respondeu Jeová: Descerá. 12 Perguntou Davi: Acaso, os cidadãos de Queila me entregarão a mim e aos meus homens nas mãos de Saul? Respondeu Jeová: *1Sm 23.20;Jz 15.10-13Entregarão. 13 Davi e seus homens, que eram *1Sm 22.2;25.13cerca de seiscentos, levantaram-se, e partiram de Queila, e andaram *2Sm 15.20errantes para cá e para lá. Tendo sido dito a Saul que Davi escapara de Queila, deixou de sair. 14 Davi ficou no deserto, em lugares seguros, e permaneceu na região montanhosa, no deserto de *Js 15.55;2Cr 11.8Zife. Saul buscava-o todos os dias, *Sl 32.7mas Deus não o entregou nas suas mãos.

Davi e Jônatas fazem aliança

15 Vendo Davi que Saul saíra em busca da sua vida, permaneceu no deserto de Zife, em Horesa. 16 Levantou-se Jônatas, filho de Saul, e foi ter com Davi em Horesa, e *1Sm 30.6;Ne 2.18o confortou em Deus. 17 Disse-lhe: Não tenhas medo, pois não te achará a mão de Saul, meu pai. Tu reinarás sobre Israel, e eu serei o segundo depois de ti; *1Sm 20.31;24.20o que também Saul, meu pai, bem sabe. 18 *1Sm 18.3;20.12-17;2Sm 9.1Ambos fizeram aliança diante de Jeová; ficou Davi em Horesa, e Jônatas voltou para sua casa.

19 Depois, *1Sm 26.1;Sl 54, títulosubiram os zifitas a ter com Saul, em Gibeá, e disseram: Não se esconde Davi entre nós nos lugares seguros, em Horesa, no *1Sm 26.3outeiro de Haquilá, que está ao sul do deserto? 20 Agora, desce, ó rei, conforme é todo o desejo do teu coração, e a nós, *1Sm 23.12toca-nos entregá-lo nas mãos do rei. 21 Disse Saul: Benditos sejais de Jeová, *1Sm 22.8porque vos compadecestes de mim! 22 Ide, informai-vos ainda melhor, sabei e notai o lugar que frequenta e quem o tenha visto ali; pois se me diz que ele é muito astuto. 23 Vede, e informai-vos acerca de todos os esconderijos em que ele se oculta, e tornai a vir ter comigo sem falta, e eu irei convosco. Se ele estiver na terra, eu o buscarei entre todos os milhares de Judá.

24 Eles se levantaram e foram para Zife adiante de Saul; Davi e seus homens, porém, estavam no deserto de *1Sm 25.2;Js 15.55Maom, na Arabá, ao sul de Jesimom. 25 Saul e seus homens foram em busca dele. Isso foi dito a Davi. Pelo que desceu para a penha e ficou no deserto de Maom. O que tendo Saul ouvido, entrou no deserto para perseguir a Davi. 26 Saul ia duma banda do monte, e Davi e seus homens, da outra banda do monte. Davi fugiu apressadamente para escapar de Saul, porque Saul e seus homens *Sl 17.9cercavam a Davi e aos seus para os prender. 27 Porém chegou um mensageiro a Saul dizendo: Apressa-te e vem, porque os filisteus acabam de invadir a terra. 28 Tornou-se Saul, deixando de perseguir a Davi, e marchou contra os filisteus. Por isso, se chamou àquele lugar Sela-Hamalequote. 29 Davi subiu dali e habitou nos lugares seguros de *Js 15.62;2Cr 20.2En-Gedi.