Hebreus 2

Krisztust kell teljességgel hallgatnunk

1 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. 2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: 3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, 4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.

Krisztus útja a szenvedéseken át a dicsőségbe

5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk. 6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? 7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, 8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. 9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. 10 Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, 12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. 13 És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. 14 Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, 15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. 16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. 17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. 18 Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

O perigo da desobediência

1 Por essa razão, é necessário atendermos, mais assiduamente, às coisas que ouvimos, 2 para que não suceda que delas nos *Pv 3.21desviemos. Pois, se a *vd.Hb 1.1palavra falada pelos *vd.At 7.53anjos ficou firme, *Hb 10.28e toda transgressão e desobediência receberam justa retribuição, 3 *Hb 10.29;12.25como escaparemos nós, se tivermos descuidado de tão grande *Hb 1.14;5.9;9.28; vd.Rm 11.14;1Co 1.21salvação? A qual, tendo sido anunciada ao princípio mediante o Senhor, foi *Mc 16.20;Lc 1.2; cp.1Jo 1.1confirmada a nós pelos que a ouviram; 4 dando Deus testemunho juntamente com eles, *vd.Jo 4.48por milagres, e prodígios, e por *Mc 6.14múltiplos poderes, *1Co 12.4,11;Ef 4.7e dons do Espírito Santo, distribuídos *vd.Ef 1.5segundo a sua vontade.

Jesus, pela sua morte, é coroado de glória; o nosso sumo sacerdote é idôneo e compassivo

5 Pois não a anjos sujeitou Deus o *Hb 6.5; vd.Mt 24.14; cp.Hb 1.6mundo vindouro, de que falamos. 6 Mas, *Hb 4.4em certo lugar, alguém *vd.1Ts 4.6testificou, dizendo:

*Sl 8.4Que é o homem, que te lembres dele?

Ou o filho do homem, que o visites?

7 Fizeste-o um pouco menor que os anjos,

coroaste-o de glória e de honra;

8 *1Co 15.27sujeitaste todas as coisas debaixo dos seus pés.

Pois sujeitando-lhe todas as coisas, nada deixou que lhe não esteja sujeito. Mas, agora, *cp.1Co 15.25não vemos ainda todas as coisas sujeitas a ele; 9 porém àquele Jesus, que foi *Hb 2.7feito um pouco menor que os anjos, nós o vemos, *vd.Fp 2.9;Hb 1.9por causa do sofrimento da morte, *At 2.33;3.13;1Pe 1.21coroado de glória e de honra, para que, *vd.Jo 3.16pela graça de Deus, *Mt 16.28;Jo 8.52provasse a morte *cp.Hb 6.20;7.25a favor de todo homem. 10 Pois *Lc 24.26convinha que aquele, *vd.Rm 11.36para quem são todas as coisas e por quem todas existem, conduzindo à glória muitos filhos, *Hb 5.9;7.28; cp.Lc 13.32aperfeiçoasse pelos sofrimentos *cp.At 3.15;5.31ao autor da salvação deles. 11 Pois tanto o que *Hb 13.12santifica como os que *vd.Hb 10.10são santificados vêm, todos, de *At 17.28um só; pela qual razão ele não se envergonha de lhes chamar *Sl 22.22;Mt 25.40;Mc 3.34s.;Jo 20.17irmãos, 12 dizendo:

Declararei o teu nome a meus irmãos;

no meio da congregação, te louvarei.

13 E outra vez:

Eu porei a minha confiança nele.

E de novo:

*Is 8.17s.Eis aqui estou eu e os filhos que Deus me deu.

14 Portanto, desde que os filhos têm *vd.Mt 16.17carne e sangue comum, *vd.Jo 1.14; cp.Hb 7.13também ele, semelhantemente, participou dessas coisas, para, *1Co 15.54-57; vd.2Tm 1.10pela morte, destruir *1Jo 3.8; cp.Jo 12.31aquele que tinha o poder da morte, isto é, ao Diabo, 15 e para libertar a todos os que, por *cp.Rm 8.15medo da morte, estavam toda a vida debaixo da escravidão. 16 Pois, certamente, não presta auxílio aos anjos, mas presta auxílio à descendência de Abraão. 17 Por onde importava que, em tudo, *Hb 2.14;Fp 2.7fosse ele feito semelhante a seus irmãos, para que *Hb 4.15s.;5.2viesse a ser um sumo *Hb 3.1;4.14s.;5.5,10;6.20;7.26,28;8.1,3;9.11; cp.10.21sacerdote misericordioso e fiel nas *Hb 5.1;Rm 15.17coisas referentes a Deus, a fim de *1Jo 2.2;4.10; cp.Dn 9.24fazer propiciação pelos pecados do povo. 18 Pois, naquilo em que ele mesmo sofreu, sendo *Hb 4.15tentado, pode socorrer aos que são tentados.