Hebreus 6

Óvás a hittől való elszakadástól

1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, 2 A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. 3 És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi. 4 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, 5 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, 6 És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől; 8 A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.

Intés állhatatosságra és az igéretbe való bizodalomra

9 De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. 11 Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen. 12 Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket. 13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. 14 Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. 15 És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet. 16 Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; 17 Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, 18 Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, 19 Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, 20 A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.

Exortação ao progresso

1 Por isso, *vd.Fp 3.13s.deixando a doutrina dos *Hb 5.12princípios elementares de Cristo, passemos à *vd.Hb 5.14perfeição, não lançando de novo o fundamento de arrependimento de *Hb 9.14; cp.Jo 8.21obras mortas e de fé em Deus, 2 *cp.At 19.3s.;Jo 3.25o ensino sobre batismos e *vd.At 6.6imposição de mãos, sobre *vd.At 17.31s.ressurreição de mortos e sobre juízo eterno. 3 Isso faremos, *vd.At 18.21se Deus o permitir. 4 Pois é impossível que os que uma vez foram *Hb 10.32; cp.2Co 4.4,6iluminados, e provaram *Ef 2.8; cp.Jo 4.10o dom celestial, e se tornaram *Hb 2.4; cp.Gl 3.2participantes do Espírito Santo, 5 *cp.1Pe 2.3e provaram a boa *vd.Ef 6.17palavra de Deus e os poderes do *cp.Hb 2.5mundo vindouro, 6 e depois caíram, *Hb 10.26s.; cp.1Jo 5.16;2Pe 2.21;Mt 19.26impossível é renová-los outra vez para o arrependimento, *cp.Hb 10.29visto que eles crucificam de novo para si o Filho de Deus e o expõem à ignomínia. 7 Pois a terra que tem embebido a chuva que cai muitas vezes sobre ela e produz ervas úteis àquelas *cp.2Tm 2.6por quem é também lavrada recebe de Deus a bênção; 8 mas, se produz espinhos e abrolhos, é rejeitada, está *cp.Dt 29.28perto de maldição, e o seu fim é ser queimada.

Espera melhorar as coisas deles

9 Porém, quanto a vós, *1Co 10.14;2Co 7.1;12.19;1Pe 2.11;2Pe 3.1;1Jo 2.7;Jd 3amados, estamos persuadidos de coisas melhores e mais vizinhas à salvação, ainda que assim falamos. 10 Pois *Pv 19.17;Mt 10.42;25.40; cp.At 10.4Deus não é injusto para se esquecer do *cp.1Ts 1.3vosso trabalho e da caridade que mostrastes para com seu nome, quando *Hb 10.32-34; cp.Rm 15.25servistes e ainda servis aos santos. 11 Desejamos que cada um de vós mostre o mesmo zelo, para *cp.Hb 10.22; vd.Lc 1.1complemento da sua *vd.Hb 3.6esperança até o fim; 12 para que não vos torneis indolentes, mas *Hb 13.7imitadores daqueles que, por *2Ts 1.4;Tg 1.3;Ap 13.10fé e por paciência, *cp.Hb 1.14herdam as promessas.

A promessa de Deus com juramento

13 Pois, *cp.Gl 3.15,18quando Deus fez a promessa a Abraão, como não teve outro maior por quem jurasse, *Gn 22.16s.;Lc 1.73jurou por si mesmo, 14 dizendo: Certamente, abençoando, te abençoarei e, multiplicando, te multiplicarei; 15 assim, *cp.Gn 12.4; cp.Gn 21.5tendo Abraão esperado com paciência, alcançou a promessa. 16 *cp.Gl 3.15Pois os homens juram pelo que é maior que eles, e *cp.Êx 22.11o juramento para confirmação é para eles o fim de todas as contendas. 17 Por isso, Deus, determinando mais abundantemente mostrar aos *Hb 11.9herdeiros da promessa *Sl 110.4;Pv 19.21;Hb 6.18a imutabilidade do seu conselho, interpôs um juramento, 18 para que, por duas coisas imutáveis, nas quais é *Tt 1.2; cp.Nm 23.19impossível que Deus minta, tenhamos uma poderosa consolação, nós que, como refúgio, nos temos apressado em lançar mão da *Hb 3.6;7.19esperança proposta, 19 a qual temos como âncora segura e firme da alma e que *Lv 16.2;Hb 9.2s.entra também no interior do véu, 20 *vd.Hb 4.14; cp.Jo 14.2onde Jesus, como precursor, entrou por nós, quando se tornou *vd.Hb 5.6; cp.Hb 2.17sumo sacerdote para sempre, segundo a ordem de Melquisedeque.