Atos 7

István első vértanú prédikácziója, elragadtatása és halála

1 Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek? 2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, 3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. 4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok: 5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. 6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig. 7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen. 8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát. 9 A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala, 10 És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá. 11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. 12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. 13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét. 14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. 15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink; 16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól. 17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban, 18 Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. 19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak. 20 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. 21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. 22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. 23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. 24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett. 25 És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg. 26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? 27 De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk? 28 Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit? 29 E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék. 30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. 31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá: 32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. 33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. 34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba. 35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban. 36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok. 38 Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja; 39 A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának, 40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele. 41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. 42 Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? 43 Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl. 44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala. 45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig; 46 Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének. 47 Salamon építe pedig néki házat. 48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: 49 A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? 50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket? 51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; 53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. 54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene. 55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, 56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. 57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának; 58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. 59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! 60 Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

A defesa de Estêvão

1 O sumo sacerdote perguntou: Porventura, é isso verdade? 2 Estêvão respondeu:

*At 22.1Irmãos e pais, ouvi. *Sl 29.3; cp.1Co 2.8O Deus da glória *Gn 11.31;15.7, etc.apareceu a nosso pai Abraão, estando ele na Mesopotâmia, antes de habitar em Harã, 3 e disse-lhe: *Gn 12.1Sai da tua terra e dentre tua parentela, e vem para a terra que eu te mostrar. 4 Então, saiu da terra dos caldeus e habitou em Harã. *Gn 12.5Dali, depois de falecer seu pai, passou por ordem de Deus para esta terra onde vós agora habitais; 5 e nela não lhe deu herança nem sequer o espaço de um pé; e *Gn 12.7;17.8, etc.prometeu dar-lha em posse e depois dele à sua posteridade, não tendo ele ainda filho. 6 *Gn 15.13s.Deus disse que a sua posteridade seria peregrina em terra estrangeira e que a escravizariam e maltratariam por quatrocentos anos; 7 eu, disse Deus, julgarei a nação da qual forem escravos, *Êx 3.12e, depois disso, sairão e me servirão neste lugar. 8 *Gn 17.10ss.Deu-lhe a aliança da circuncisão; assim, *Gn 21.2-4Abraão gerou a Isaque e o circuncidou ao oitavo dia; e *Gn 25.26Isaque gerou a *Gn 29.31ss.;30.5ss.;35.23ss.Jacó, e Jacó, aos doze *cp.At 2.29patriarcas. 9 Os patriarcas, *Gn 37.11,28;45.4;39.2,21s.tendo inveja de José, venderam-no para o Egito; mas Deus era com ele, 10 e livrou-o de todas as suas tribulações, *Gn 39.21;41.40-46;Sl 105.21e deu-lhe graça e sabedoria perante Faraó, rei do Egito, que o constituiu governador do Egito e de toda a sua casa. 11 *Gn 41.54s.;42.5Sobreveio, porém, uma fome em todo o Egito e em Canaã e grande tribulação, e nossos pais não achavam que comer. 12 Mas, quando *Gn 42.2Jacó soube que havia trigo no Egito, enviou ali nossos pais pela primeira vez; 13 na segunda, *Gn 45.1-4José descobriu-se a seus irmãos, e sua linhagem tornou-se manifesta a Faraó. 14 Tendo *Gn 45.9s.José enviado mensageiros, mandou vir seu pai Jacó, e toda a sua parentela, isto é, *cp.Gn 46.26s.;Êx 1.5;Dt 10.22setenta e cinco pessoas. 15 *Gn 46.5;49.33;Êx 1.6Jacó desceu ao Egito, e ali morreu ele e nossos pais; 16 foram trasladados para *cp.Gn 23.16;50.13; cp.Gn 33.19;Js 24.32Siquém e postos num túmulo que Abraão comprou por um certo preço em prata aos filhos de Emor, em Siquém. 17 À proporção que se aproximava o tempo da promessa que Deus fez a Abraão, *Êx 1.7s.crescia o povo e multiplicava-se no Egito, 18 até que se levantou ali outro rei, que não conhecia a José. 19 Esse rei *Êx 1.10-11,16ss.usou de astúcia contra a nossa raça e afligiu nossos pais, a ponto de fazê-los enjeitar seus filhos, para que não vivessem. 20 Por esse tempo, *Êx 2.2nasceu Moisés e era formosíssimo. Por três meses, criou-se na casa de seu pai; 21 quando ele foi exposto, *Êx 2.5-6,10a filha de Faraó o recolheu e criou como seu próprio filho. 22 Moisés foi instruído em toda a *cp.1Rs 4.30;Is 19.11sabedoria dos egípcios e era poderoso em palavras e obras. 23 Mas, quando ele completou quarenta anos, *Êx 2.11s.veio-lhe ao coração visitar seus irmãos, os filhos de Israel. 24 Vendo um homem tratado injustamente, defendeu-o e vingou ao oprimido, matando o egípcio. 25 Ora, ele julgava que seus irmãos entendiam que por mão dele Deus os libertava; mas eles não o entenderam. 26 *Êx 2.13s.No dia seguinte, apareceu a dois, quando brigavam, e procurou reconciliá-los, dizendo: Homens, vós sois irmãos; para que maltratais um ao outro? 27 Mas o que fazia injúria ao seu próximo *Êx 2.14;At 7.35repelia-o, dizendo: Quem te constituiu chefe e juiz sobre nós? 28 Queres tu matar-me, como ontem mataste o egípcio? 29 *Êx 2.15,22Moisés, ouvindo isso, fugiu e tornou-se peregrino na terra de Midiã, onde gerou dois filhos. 30 Passados mais quarenta anos, *Êx 3.1s.apareceu-lhe no deserto do monte Sinai um anjo do Senhor, numa sarça em chama ardente. 31 Quando Moisés viu isso, maravilhou-se da visão; e, ao chegar-se para contemplá-la, ouviu-se esta voz do Senhor: 32 *Êx 3.6Eu sou o Deus de teus pais, o Deus de Abraão, de Isaque e de Jacó. Moisés ficou trêmulo e não ousava contemplá-la. 33 Disse-lhe o Senhor: *Êx 3.5Tira as sandálias dos teu pés, porque o lugar em que estás é uma terra santa. 34 *Êx 3.7Vi, com efeito, o sofrimento do meu povo no Egito, ouvi o seu gemido e desci para o livrar; *Êx 3.10vem, agora, e eu te enviarei ao Egito. 35 A esse Moisés, a quem *At 7.27não reconheceram, dizendo: Quem te constituiu chefe e juiz?, a esse enviou Deus como chefe e libertador por mão do anjo que lhe apareceu na sarça. 36 *Êx 12.41;33.1; cp.Hb 8.9Foi este que os conduziu para fora, fazendo *Êx 7.3;Jo 4.48prodígios e milagres na terra do Egito, no mar Vermelho e *Êx 16.35;Nm 14.33;Sl 95.8-10;Hb 3.8s.;At 7.42;At 13.18no deserto, por quarenta anos. 37 Este é Moisés, que disse aos filhos de Israel: *At 3.22;Dt 18.15Deus vos suscitará dentre vossos irmãos um profeta semelhante a mim. 38 Este é aquele que esteve *cp.Êx 19.17na igreja no deserto com o *cp.At 7.53anjo que lhe falava no monte Sinai e com os nossos pais; o qual recebeu *Rm 3.2;Hb 5.12;1Pe 4.11oráculos *cp.Dt 32.47;Hb 4.12de vida para vo-los dar, 39 e a quem nossos pais não quiseram obedecer; *Nm 14.3s.antes, o repeliram e nos seus corações voltaram ao Egito, 40 dizendo a Arão: *Êx 32.1-23Faze-nos deuses que vão adiante de nós; porque, quanto a este Moisés que nos tirou da terra do Egito, não sabemos o que foi feito dele. 41 *Êx 32.4,6Naqueles dias, fizeram um bezerro, e ofereceram sacrifício ao ídolo, e alegravam-se *Ap 9.20nas obras das suas mãos. 42 Mas Deus *Js 24.20;Is 63.10;Jr 19.13;Ez 20.30voltou deles a sua face e os entregou ao culto das hostes do céu, como está escrito no livro dos profetas:

*Am 5.25ss.Oferecestes-me, porventura, vítimas e sacrifícios

*At 7.36por quarenta anos no deserto, ó casa de Israel,

43 e não levantastes a tenda de Moloque

e a estrela do deus Renfã,

figuras que fizestes para as adorar?

Assim, remover-vos-ei para além de Babilônia.

44 Nossos pais tiveram no deserto o *Êx 25.8-9;38.21tabernáculo do Testemunho, como ordenou o que falou a Moisés, dizendo que o fizesse conforme o modelo que tinha visto; 45 o qual também nossos pais, *Js 3.14ss.;18.1;23.9;24.18;Dt 32.49;Sl 44.2s.;Hb 4.8sob a direção de Josué, tendo-o por sua vez recebido, o introduziram na terra, ao conquistá-la das nações que Deus expulsou da presença deles, até os dias de Davi. 46 *2Sm 7.8ss.;Sl 132.1-5; cp.At 13.22Este achou graça diante de Deus e pedia o achar um tabernáculo para a casa de Jacó. 47 *1Rs 8.20Salomão, porém, edificou-lhe uma casa. 48 Mas *Lc 1.32o Altíssimo não habita em casas feitas por mãos; como disse o profeta:

49 *Is 66.1s.; cp.Mt 5.34s.O céu é o meu trono,

e a terra, o escabelo dos meus pés;

que casa me edificareis, diz o Senhor,

ou qual é o lugar do meu repouso?

50 Não fez, porventura, a minha mão todas essas coisas?

51 *Êx 32.9;33.3,5;Lv 26.41;Nm 27.14;Is 63.10;Jr 6.10;9.26Homens de dura cerviz e incircuncisos de coração e de ouvido, vós sempre resistis ao Espírito Santo; assim como fizeram vossos pais, também vós o fazeis. 52 *2Cr 36.15s.;Mt 23.31,37; vd.5.12A qual dos profetas não perseguiram vossos pais? Eles mataram os que dantes anunciaram a vinda do *At 22.14; cp.3.14;1Jo 2.1Justo, do qual *cp.At 3.14;5.28vós agora vos tornastes traidores e homicidas, 53 vós que recebestes a Lei por ministério *At 7.38;Gl 3.19;Hb 2.2; cp.Dt 33.2de anjos e não a guardastes.

A morte de Estêvão

54 Ouvindo isso, *At 5.33enfureceram-se nos seus corações e rangiam os dentes contra ele. 55 Mas Estêvão, *At 2.4cheio do Espírito Santo, *Jo 11.41fitou os olhos no céu, e viu a glória de Deus e Jesus em pé, à *Mc 16.19destra de Deus, 56 e disse: Eis que vejo *Jo 1.51os céus abertos e *Mt 8.20o Filho do Homem em pé, à destra de Deus. 57 Mas eles clamaram em alta voz, taparam os ouvidos, e, unânimes, arremeteram-se contra ele, 58 e, *Lv 24.14,16; cp.Lc 4.29lançando-o fora da cidade, apedrejaram-no. *cp.At 6.13;Dt 13.9s.;17.7As testemunhas *At 22.20depuseram as suas capas aos pés de um *At 8.1;22.20; cp.26.10moço chamado Saulo. 59 Apedrejavam a Estêvão, *cp.At 9.14,21;22.16;Rm 10.12-13s.;1Co 1.2;2Tm 2.22que invocava o Senhor e dizia: Senhor Jesus, recebe o meu espírito. 60 Ele, *Lc 22.41ajoelhando-se, clamou em alta voz: Senhor, *Mt 5.44; cp.Lc 23.34não lhes imputes este pecado. Tendo dito isso, *Dn 12.2;Mt 27.52;Jo 11.11s.;At 13.36;1Co 15.6,18,20;1Ts 4.13ss.;2Pe 3.4adormeceu.