Anániás és Safira
1 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. 2 És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. 3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? 4 Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. 5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. 6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. 7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. 8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. 9 Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged. 10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. 11 És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala. 12 Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának. 13 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket; 14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. 15 Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök, 16 És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.
Az apostolok fogsága és kiszabadulása
17 De felkelvén a főpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok felekezete, betelének irigységgel, 18 És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe tevék őket. 19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozván őket, monda: 20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit! 21 Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat előhozzák. 22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték, 23 Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk. 24 A mint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez? 25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet. 26 Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket. 27 Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, 28 Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. 29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. 30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. 31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. 32 És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek. 33 Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.
Gamáliel tanácsa
34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. 35 És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! 36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. 37 Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik őt követték, szétszórattak. 38 Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; 39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok. 40 Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. 41 Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. 42 És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
Ananias e Safira
1 Mas um homem chamado Ananias, com sua mulher Safira, vendeu uma propriedade 2 e At 5.3reteve parte do preço, sabendo-o também sua mulher; e, levando uma parte, At 4.35,37depositou-a aos pés dos apóstolos. 3 Pedro disse-lhe: Ananias, por que encheu Mt 4.10; cp.Lc 22.3;Jo 13.2,27Satanás o teu coração, para que mentisses cp.At 5.4,9ao Espírito Santo At 5.2e retivesses parte do preço do terreno? 4 Porventura, se não o vendesses, não seria ele teu; e, vendido, não estava o preço no teu poder? Como formaste esse desígnio no teu coração? Não mentiste aos homens, mas a Deus. 5 Ananias, ao ouvir essas palavras, At 5.10; cp.Ez 11.13caiu e expirou; e sobreveio At 5.11;At 2.43grande temor a todos os ouvintes. 6 Levantando-se os moços, cp.Jo 19.40amortalharam-no e, levando-o para fora, sepultaram-no.
7 Depois de um intervalo de cerca de três horas, entrou sua mulher, não sabendo o que tinha sucedido. 8 Pedro perguntou-lhe: Dize-me se vendestes por At 5.2tanto o terreno? Ela respondeu: Sim; por tanto. 9 Mas Pedro disse-lhe: Por que é que vós combinastes cp.At 15.10provar o cp.At 5.4Espírito do Senhor? Eis à porta os pés dos que sepultaram teu marido, e eles te levarão a ti para fora. 10 Imediatamente, caiu aos pés dele e expirou. Entrando os mancebos, acharam-na morta e, levando-a para fora, sepultaram-na junto a seu marido. 11 Sobreveio grande temor a toda a igreja e a todos os que ouviram essas coisas.
Os apóstolos fazem muitos milagres
12 Faziam-se muitos Jo 4.48milagres e prodígios entre o povo pelas mãos dos apóstolos. Todos estavam de comum acordo no At 3.11;Jo 10.23Pórtico de Salomão; 13 dos outros, porém, nenhum ousava ajuntar-se a eles, mas At 2.47; cp.4.21o povo os engrandecia. 14 Cada vez mais At 2.47;11.24se agregavam 2Co 6.15crentes ao Senhor, homens e mulheres em grande número, 15 a ponto de levarem os enfermos até pelas ruas e os porem em leitos e enxergões, para que, ao passar Pedro, cp.At 19.12ao menos a sua sombra cobrisse algum deles. 16 Também das cidades circunvizinhas de Jerusalém afluía uma multidão, trazendo enfermos e atormentados de espíritos imundos, os quais eram todos curados.
Os apóstolos presos
17 Levantando-se, porém, o sumo sacerdote e todos os que estavam com ele (que eram da At 15.5seita dos Mt 3.7; cp.At 4.1saduceus), encheram-se de inveja, 18 prenderam os apóstolos e At 4.3os recolheram à prisão pública. 19 Mas Mt 1.20,24;2.13,19;28.2;Lc 1.11;2.9;At 8.26;12.7,23; cp.10.3;27.23um anjo do Senhor abriu de noite as portas do cárcere e, conduzindo-os para fora, disse-lhes: 20 Ide e, no templo, postos em pé, falai ao povo cp.Jo 6.63,68todas as palavras desta vida. 21 Tendo ouvido isso, entraram, cp.Jo 8.2ao amanhecer, no templo e ensinavam. Mas, comparecendo o At 4.6sumo sacerdote e os que estavam com ele, convocaram o Mt 5.22;At 5.27,34,41Sinédrio e todo o senado dos filhos de Israel e enviaram os oficiais ao cárcere para trazê-los. 22 Mas Mt 26.58;At 5.26os oficiais que lá foram não os acharam no cárcere; e, tendo voltado, relataram: 23 Achamos o cárcere fechado com toda a segurança e os guardas às portas, mas, abrindo-as, a ninguém achamos dentro. 24 Quando At 4.1;At 5.26o capitão do templo e os principais sacerdotes ouviram essas palavras, ficaram perplexos a respeito deles e do que viria a ser isso. 25 Chegou alguém e anunciou-lhes: Eis que os homens que metestes no cárcere estão no templo, postos em pé, e ensinando o povo. 26 Nisso, foi o At 5.24capitão com At 5.22os oficiais e os trouxe sem violência, porque At 4.21;At 5.13eles temiam ser apedrejados pelo povo. 27 Tendo-os trazido, os apresentaram no Mt 5.22;At 5.21,34,41Sinédrio. O sumo sacerdote interrogou-os, 28 dizendo: At 4.18Expressamente vos admoestamos que não ensinásseis nesse nome, e eis que tendes enchido Jerusalém com o vosso ensino At 2.23,36;3.14s.; cp.7.52;Mt 23.35;27.25e quereis trazer sobre nós o sangue desse homem. 29 Mas Pedro e os apóstolos responderam: At 4.19Importa antes obedecer a Deus que aos homens. 30 At 3.13O Deus de nossos pais At 2.24ressuscitou a Jesus, que vós At 10.39; cp.13.29;Gl 3.13;1Pe 2.24matastes, pendurando-o num madeiro; 31 At 2.33a este elevou Deus com a sua destra a At 3.15Príncipe e Lc 2.11Salvador, para dar Lc 24.47; cp.At 2.38arrependimento a Israel e remissão de pecados. 32 Nós somos Lc 24.48testemunhas dessas coisas, cp.Jo 15.26;At 15.28;Rm 8.16;Hb 2.4e bem assim o Espírito Santo, que Deus deu aos que lhe obedecem.
O parecer de Gamaliel
33 Mas eles, quando ouviram isso, At 7.54; cp.2.37se enfureceram e queriam matá-los. 34 Levantando-se, porém, At 5.21no Sinédrio um fariseu chamado At 22.3Gamaliel, Lc 2.46;5.17doutor da lei, acatado por todo o povo, mandou retirar os apóstolos por um pouco 35 e disse: Israelitas, atentai bem para o que ides fazer a estes homens. 36 Pois faz já algum tempo que Teudas se levantou, At 8.9; cp.Gl 2.6;6.3dizendo ser alguma coisa, ao qual se ajuntaram uns quatrocentos homens; ele foi morto, e todos quantos lhe obedeciam foram dissolvidos e reduzidos a nada. 37 Depois deste, levantou-se Judas, o galileu, nos dias do cp.Lc 2.2alistamento, e levou muitos consigo; este também pereceu, e todos quantos lhe obedeciam foram dispersos. 38 Agora, vos digo: não vos metais com esses homens, mas deixai-os; porque, se este conselho ou esta obra cp.Mc 11.30for de homens, se desfará; 39 mas, se é de Deus, não podereis desfazê-la, para que não sejais, porventura, achados até cp.At 11.17;Pv 21.30pelejando contra Deus. 40 Concordaram com ele; e, tendo chamado os apóstolos, Mt 10.17açoitaram-nos, e ordenaram-lhes que não falassem em o nome de Jesus, e soltaram-nos. 41 Eles, pois, saíram do Sinédrio, 1Pe 4.14,16regozijando-se por terem sido achados dignos de sofrer afrontas Jo 15.21pelo nome de Jesus. 42 E At 2.46todos os dias, no templo e em casa, não cessavam de ensinar e At 8.35;11.20;17.18;Gl 1.16pregar a Jesus, o Cristo.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)