Apostolok gyűlése és végzése, hogy a pogányokból lett hívőkre a törvény jármát ne tegyék
1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. 2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. 3 Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. 4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. 5 Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. 6 Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. 7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. 8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; 9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. 10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? 11 Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is. 12 Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. 13 Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! 14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, 15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: 16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: 17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. 18 Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. 19 Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; 20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. 21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák. 22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. 23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! 24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: 25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, 26 Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. 28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, 29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! 30 Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet. 31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen. 32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték. 33 Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz. 34 De Silásnak tetszék ott maradni. 35 Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
Pál második téritői útja
36 Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak. 37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. 38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. 39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba; 40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól. 41 És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.
A controvérsia sobre a circuncisão
1 At 15.24Alguns homens, descendo da Judeia, ensinavam At 1.15;At 15.3,22,32aos irmãos: Se não vos At 15.5;Gl 5.2s.; cp.1Co 7.18;Gl 2.11,14circuncidardes segundo At 6.14o rito de Moisés, não podeis ser salvos. 2 Tendo tido Paulo e Barnabé uma grande contenda e At 15.2,7discussão com eles, cp.Gl 2.2os irmãos resolveram que Paulo, e Barnabé, e alguns outros dentre eles subissem At 15.4,6,22-23;At 16.4;At 11.30aos apóstolos e presbíteros em Jerusalém acerca dessa questão. 3 Eles, pois, At 20.38;21.5;Rm 15.24; cp.1Co 16.6,11;2Co 1.16;Tt 3.13;3Jo 6sendo acompanhados até uma parte do caminho pela igreja, passavam pela At 11.19Fenícia e Samaria, cp.At 14.27;At 15.4,12narrando a conversão dos gentios, 4 e davam grande alegria a todos os irmãos. Chegados a Jerusalém, foram bem recebidos pela igreja, pelos apóstolos e pelos presbíteros e referiram tudo o que Deus tinha feito com eles. 5 Mas levantaram-se alguns que tinham sido cp.At 5.17;24.5,14;26.5;28.22da seita dos Mt 3.7; cp.At 26.5fariseus e que haviam crido, dizendo: É necessário circuncidar os gentios e mandar-lhes que observem a Lei de Moisés.
O concílio em Jerusalém
6 Reuniram-se, pois, os apóstolos e os presbíteros para tratar dessa questão. 7 Havendo uma grande discussão, levantou-se Pedro e disse:
Irmãos, vós sabeis que há muito tempo cp.At 10.19s.Deus escolheu-me dentre vós, para que da minha boca ouvissem os gentios a palavra do At 20.24evangelho e cressem. 8 Deus, At 1.24que conhece os corações, apresentou testemunho a favor deles, At 10.47dando-lhes o Espírito Santo, como também a nós, 9 cp.At 10.28,34;11.12e não fez distinção alguma entre nós e eles, At 10.43purificando os seus corações pela fé. 10 Agora, pois, por que cp.At 5.9provais a Deus, pondo um jugo sobre a cerviz dos discípulos, o qual cp.Mt 23.4;Gl 5.1nem nossos pais, nem nós podemos suportar? 11 Mas cremos que Rm 5.15; cp.3.24;2Co 13.1-4;Ef 2.5-8pela graça do Senhor Jesus seremos salvos, assim como eles.
O parecer de Tiago
12 Toda a assembleia calou-se e escutava a Barnabé e a Paulo, que contavam quantos Jo 4.48milagres e prodígios Deus fizera entre os gentios por meio deles. 13 Depois de terminarem, At 12.17Tiago respondeu:
Irmãos, ouvi-me. 14 2Pe 1.1; cp.At 15.7Simão acaba de relatar como Deus primeiramente visitou os gentios, para tomar deles um povo para o seu nome. 15 Com isso concordam as palavras cp.At 13.40;Am 9.11-12dos profetas, como está escrito:
16 Depois disto, cp.Jr 12.15voltarei
e reedificarei o tabernáculo de Davi, que está caído;
reedificarei as suas ruínas
e tornarei a levantá-lo,
17 para que o resto dos homens busque ao Senhor,
sim, todos os gentios Tg 2.7;Dt 28.10;Is 63.19;Jr 14.9;Dn 9.19, etc.que têm sido chamados pelo meu nome,
18 diz o Senhor, Is 45.21que faz essas coisas conhecidas desde o princípio do mundo.
19 Por isso, cp.At 15.28;At 21.25eu julgo que não se deve perturbar os gentios que se estão convertendo a Deus, 20 mas escrever-lhes que se abstenham das At 15.29; cp.Dn 1.8;1Co 8.7-13;10.7-8,14-28;Ap 2.14,20viandas oferecidas aos ídolos, da fornicação, Gn 9.4;Lv 3.17;7.26;17.10,14;19.26;Dt 12.16,23;15.23;1Sm 14.33dos animais sufocados e do sangue. 21 Pois At 13.15;2Co 3.14s.Moisés, desde tempos antigos, tem, em cada cidade, homens que o pregam nas sinagogas, onde é lido todos os sábados.
A decisão enviada a Antioquia
22 Então, pareceu bem At 15.2aos apóstolos e aos presbíteros com toda a igreja escolher homens dentre eles e enviá-los a vd.At 11.20; (não13.14, etc.)Antioquia com Paulo e Barnabé; e escolheram Judas, chamado Barsabás, At 15.27,32,40;At 16.19,25,29;17.4,10,14s.;18.5; cp.2Co 1.19;1Ts 1.1;2Ts 1.1;1Pe 5.12e Silas, homens principais entre At 15.1os irmãos, 23 enviando, por mão deles, a seguinte carta: Os apóstolos e os presbíteros, irmãos, aos irmãos dentre os gentios em Antioquia, na Mt 4.24; cp.At 15.41;Gl 1.21Síria e At 6.9Cilícia, At 23.26;Tg 1.1; cp.2Jo 10s.saúde. 24 Visto que soubemos que At 15.1alguns dentre nós, aos quais não demos mandamento, vos tem Gl 1.7;5.10perturbado com palavras, subvertendo as vossas almas, 25 At 15.28pareceu-nos bem, chegados a um acordo, escolher homens e enviá-los a vós com os nossos amados Barnabé e Paulo, 26 que têm At 9.23ss.;14.19exposto as suas vidas pelo nome de nosso Senhor Jesus Cristo. 27 Enviamos, pois, At 15.22,32Judas e At 15.22Silas, que também, por palavras, dirão as mesmas coisas. 28 Pois pareceu bem ao At 15.8; cp.At 5.32Espírito Santo e At 15.19,25a nós não vos impor maior peso além destas coisas necessárias: 29 que vos abstenhais de At 15.20coisas sacrificadas aos ídolos, At 15.20de sangue, de animais sufocados e de fornicação; dessas coisas fareis bem de vos guardar. Saúde.
A leitura da carta do concílio
30 Despedidos eles, At 15.22s.desceram a Antioquia e, tendo reunido a congregação, entregaram a carta. 31 A congregação, tendo-a lido, regozijou-se pelo conforto que lhe trouxe. 32 At 15.22,27Judas e At 15.22Silas, que eram também At 13.1profetas, consolaram At 15.1os irmãos com muitas palavras e os fortaleceram. 33 Tendo-se demorado ali por algum tempo, foram pelos irmãos despedidos Mc 5.34;At 16.36;1Co 16.11; cp.Hb 11.31em paz aos que os At 15.22tinham enviado.Alguns manuscritos inserem o v. 34: Mas pareceu bem a Silas ficar ali.34 [Mas pareceu bem a Silas ficar ali.] 35 Mas At 12.25Paulo e Barnabé demoraram-se em Antioquia, ensinando e At 8.4pregando com muitos outros At 13.12a palavra do Senhor.
A segunda viagem missionária. A separação entre Paulo e Barnabé
36 Alguns dias depois, disse Paulo a Barnabé: Voltemos agora para visitar os irmãos por At 13.4,13-14,51;14.6,24s.todas as cidades em que temos anunciado a palavra do Senhor, para ver como passam. 37 Barnabé queria levar consigo também At 12.12João, que tinha por sobrenome Marcos. 38 Mas Paulo não achou justo levar consigo a quem At 13.13os tinha deixado desde a Panfília e que não os tinha acompanhado no trabalho. 39 Houve tal desavença, que se separaram um do outro, e Barnabé, levando consigo a Cl 4.10;At 12.12;At 15.37Marcos, navegou para At 4.36Chipre. 40 Mas Paulo, tendo escolhido a At 15.22Silas, partiu, At 14.26;At 11.23encomendado pelos irmãos à graça do Senhor. 41 Ele passou Mt 4.24; cp.At 15.23pela Síria e At 6.9Cilícia, fortalecendo as igrejas.
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)