Atos 1

Előszó. Krisztus mennybemenetele

1 Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, 2 Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának. 3 Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. 4 És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: 5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. 6 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? 7 Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. 8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. 9 És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. 10 És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, 11 Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe. 12 Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre. 13 És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia. 14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.

Mátyás apostollá választása

15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság): 16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust. 17 Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. 18 (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott. 19 És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.) 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el. 21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, 22 A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben. 23 Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást. 24 És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál, 25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson. 26 Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.

Prefácio

1 No primeiro livro relatei, ó *Lc 1.3Teófilo, todas as coisas que Jesus *Lc 3.23começou a fazer e a ensinar 2 até o dia em que *Mc 16.19;At 1.9,11,22foi recebido acima, depois de *Mt 28.19s.;Mc 16.15;Jo 20.21s.; cp.At 10.42haver dado preceitos pelo Espírito Santo aos *Mc 6.30apóstolos que *Jo 13.18; cp.At 10.41escolhera; 3 aos quais *Mt 28.17;Mc 16.12,14;Lc 24.34,36;Jo 20.19,26;21.1,14;1Co 15.5-7ele também, depois de haver padecido, apresentou-se vivo, dando disso muitas provas, aparecendo-lhes por espaço de quarenta dias e falando *cp.At 8.12;19.8;28.23,31das coisas concernentes ao reino de Deus. 4 Reunido a eles, ordenou-lhes *Lc 24.49que não saíssem de Jerusalém, mas que esperassem *At 2.33; cp.Jo 14.16,26;15.26a promessa feita pelo Pai, a qual (disse ele) de mim ouvistes; 5 pois *At 11.16;Mt 3.11João, na verdade, batizou com água, mas vós sereis batizados com o Espírito Santo, *At 2.1-4dentro de poucos dias.

A ascensão de Jesus

6 Eles, estando reunidos outra vez, perguntaram-lhe: Senhor, *Mt 17.11;Mc 9.12;Lc 17.20;19.11é agora, porventura, que restabeleces o reino a Israel? 7 Ele lhes respondeu: A vós não vos compete saber os tempos ou as épocas que *Mt 24.36;Mc 13.32o Pai fixou pela sua própria autoridade; 8 mas recebereis poder, *At 2.1-4ao descer sobre vós o Espírito Santo, e sereis *Lc 24.48;Jo 15.27minhas testemunhas tanto em Jerusalém como em toda a Judeia e *At 8.1,5,14Samaria e até *Mt 28.19;Mc 16.15; cp.Cl 1.23;Rm 10.18as extremidades da terra. 9 Tendo dito essas coisas, *At 1.2foi Jesus elevado à vista deles, e uma nuvem o recebeu e ocultou aos seus olhos. 10 Estando eles com os olhos fitos no céu, enquanto ele subia, eis que *cp.Lc 24.4;Jo 20.12dois varões com vestiduras brancas se puseram ao lado deles 11 e lhes perguntaram: *At 2.7; cp.13.31Galileus, por que estais olhando para o céu? Esse Jesus que dentre vós *Mc 16.19;At 1.2,9,22foi recebido no céu assim *Mt 16.27s.; cp.At 3.21virá do modo como o vistes ir para o céu.

Os apóstolos em Jerusalém

12 Então, *Lc 24.50,52voltaram para Jerusalém do *cp.Mt 21.1monte chamado Olival, que está perto de Jerusalém, na distância da jornada de um sábado. 13 Quando entraram, subiram ao *At 9.37,39;20.8; cp.Mc 14.15;Lc 22.12cenáculo, onde assistiam *At 1.13;Mt 10.2-4;Mc 3.16-19;Lc 6.14-16Pedro, João, Tiago e André; Filipe, Tomé, Bartolomeu e Mateus; Tiago, filho de Alfeu, e Simão, o zelote, e *Jo 14.22Judas, filho de Tiago. 14 Todos estes *At 2.42;6.4;Rm 12.12;Cl 4.2; cp.Ef 6.18perseveravam unanimemente em oração com *Lc 8.2s.as mulheres, e com Maria, *Mt 12.46mãe de Jesus, e com os irmãos dele.

A escolha de Matias

15 Naqueles dias, levantou-se Pedro no meio dos *Jo 21.23;At 6.3;9.30;10.23;11.1,12,29;12.17;14.2;15.1,3,22-23,32-33,40;16.2,40;17.6,10,14;18.18,27;21.7,17;22.5;28.14-15, etc.;Rm 1.13; cp.At 11.26irmãos (estava ali reunida uma multidão de cerca de cento e vinte pessoas) e disse: 16 Irmãos, convinha que se cumprisse a *At 1.20; cp.Jo 13.18;17.12Escritura que o Espírito Santo predisse por boca de Davi acerca de Judas, que *Mt 26.47;Mc 14.43;Lc 22.47;Jo 18.3foi o guia daqueles que prenderam a Jesus 17 porque era ele *Jo 6.70s.contado entre nós e tomou parte *At 1.25;At 20.24;21.19neste ministério. 18 (Ora, esse homem *cp.Mt 27.3-10adquiriu um campo com *Mt 26.14s.o preço da sua iniquidade e, precipitando-se de cabeça para baixo, arrebentou pelo meio, e todas as suas entranhas se derramaram; 19 e tornou-se isso conhecido de todos os habitantes de Jerusalém, de maneira que em *cp.At 21.40;Mt 27.8sua própria língua esse campo era chamado Aceldama, isto é, Campo de Sangue.) 20 Pois está escrito *Sl 69.25;109.8no livro dos Salmos:

Fique deserta a sua habitação,

e não haja quem nela habite;

e:

Tome outro o seu ministério.

21 É necessário, pois, que, dos homens que nos acompanharam todo o tempo em que *Lc 24.3o Senhor Jesus viveu entre nós, 22 *Mc 1.1-4começando desde o batismo de João até o dia em que dentre nós *At 1.2foi recebido acima, um destes se torne *At 1.8;2.32testemunha conosco da sua ressurreição. 23 Apresentaram dois — José, também chamado Barsabás, que tinha por sobrenome Justo, e *At 1.26Matias. 24 E, *cp.At 6.6;13.3;14.23orando, disseram: Tu, Senhor, *At 15.8;Rm 8.27;1Sm 16.7;Jr 17.10que conheces os corações de todos, mostra qual destes dois tens escolhido, 25 para tomar o lugar *At 1.17deste ministério e *cp.Rm 1.5;1Co 9.2;Gl 2.8apostolado, do qual Judas se transviou para ir ao seu próprio lugar. 26 A respeito deles *Lv 16.8;Js 14.2;1Sm 14.41s.;Ne 10.34;11.1, etc.; cp.Pv 16.33deitaram sortes; caiu a sorte sobre Matias, e foi ele contado com *At 2.14os onze apóstolos.