Atos 9

Saul megtérése és első élményei Damaskusban és Jeruzsálemben

1 Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, 2 Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. 3 És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: 4 És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? 5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 6 Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. 7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. 8 Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba. 9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. 10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! 11 Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. 12 És látá Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. 13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben: 14 És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. 15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. 16 Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. 17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. 18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; 19 És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. 20 És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. 21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? 22 Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus. 23 Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék: 24 De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésök. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; 25 A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban. 26 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében. 28 És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben: 29 És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala őt megölni. 30 Megtudván azonban az atyafiak, levivék őt Czézáreába, és elküldék őt Tárzusba. 31 A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala.

Péter meggyógyítja Éneást és feltámasztja Tábitát

32 Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is. 33 Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolcz esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala. 34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele. 35 És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz. 36 Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. 37 Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. 38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. 39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. 40 Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. 41 És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen. 42 És tudtára lőn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban. 43 És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon nevű tímárnál.

A conversão de Saulo

1 *At 9.1-22; cp.At 22.3-16;26.9-18Saulo, *At 8.3;At 9.13,21respirando ainda ameaças e morte contra os discípulos do Senhor, dirigiu-se ao sumo sacerdote 2 e pediu-lhe *At 22.5;26.10; cp.At 9.14,21cartas para as *cp.Mt 10.17sinagogas de *Gn 14.15, etc.;2Co 11.32;Gl 1.17Damasco, a fim de que, caso achasse alguns que fossem do *At 19.9,23;22.4;24.14,22; cp.At 18.25s.;Jo 14.6Caminho, tanto homens como mulheres, os levasse presos a Jerusalém. 3 Caminhando ele, ao aproximar-se de Damasco, *cp.1Co 15.8subitamente resplandeceu em redor dele uma luz do céu; 4 *cp.At 22.7;26.14e, caindo em terra, ouviu uma voz dizer-lhe: Saulo, Saulo, por que me persegues? 5 Ele perguntou: Quem és tu, Senhor? Respondeu o Senhor: Eu sou Jesus, a quem tu persegues; 6 mas levanta-te e entra na cidade, e *At 9.16dir-te-ão o que te é necessário fazer. 7 Os homens que viajavam com ele *cp.At 26.14pararam, emudecidos, *cp.At 22.9;Jo 12.29s.ouvindo sim a voz, mas sem ver a ninguém. 8 Levantou-se Saulo da terra e, *cp.At 22.11;At 9.18abrindo os olhos, nada viu; e, guiando-o pela mão, conduziram-no a *Gn 14.15, etc.;2Co 11.32;Gl 1.17Damasco. 9 Esteve três dias sem ver e não comeu, nem bebeu.

Ananias visita a Saulo

10 Ora, havia em Damasco um discípulo chamado *At 22.12Ananias, e disse-lhe o Senhor em *At 10.3,17,19;11.5;12.9;16.9s.;18.9visão: Ananias! Respondeu ele: Eis-me aqui Senhor! 11 O Senhor ordenou-lhe: Levanta-te e vai à rua que se chama Direita e procura na casa de Judas a um homem de *At 9.30;At 11.25;21.39;22.3Tarso, chamado Saulo; pois ele está orando 12 e tem visto um homem, por nome Ananias, entrar e *At 9.17;Mc 5.23; cp.At 6.6impor-lhe as mãos para recuperar a vista. 13 Mas Ananias respondeu: Senhor, eu tenho ouvido a muitos acerca desse homem, *At 8.3quantos males fez aos *At 9.32,41;At 26.10;Rm 1.7;15.25-26,31;16.2,15;1Co 1.2, etc.teus santos em Jerusalém; 14 e aqui *At 9.2,21tem autoridade dos principais sacerdotes para prender a todos os que *At 7.59invocam o teu nome. 15 Mas o Senhor disse-lhe: Vai, porque *cp.At 13.2;Rm 1.1;Gl 1.15;Ef 3.7;Rm 9.23este é para mim um vaso escolhido para levar o meu nome perante *Rm 6.5;11.13;15.16;Gl 1.16;2.7ss.;Ef 3.2,8;1Tm 2.7;2Tm 4.17; cp.At 22.21;26.17os gentios e *At 25.22s.;26.1,32; cp.2Tm 4.16os reis, bem como perante os filhos de Israel; 16 pois *At 20.23;21.11; cp.21.4,13;1Ts 3.3; esp.2Co 6.4s.;11.23-27eu lhe mostrarei quanto lhe é necessário padecer pelo meu nome. 17 Partiu Ananias, e entrou na casa, e, *At 9.12;Mc 5.23; cp.At 6.6impondo-lhe as mãos, disse: *At 22.13Saulo, irmão, o Senhor Jesus, que te apareceu no caminho por onde vinhas, enviou-me para que recuperes a vista e fiques *At 2.4cheio do Espírito Santo. 18 Logo, lhe caíram dos olhos umas como escamas, e recuperou a vista. Levantando-se, foi batizado; 19 e, depois de tomar alimento, ficou fortalecido.

Saulo prega em Damasco

*At 26.20Demorou-se alguns dias com *At 11.26;At 9.26,38os discípulos que estavam em Damasco; 20 e logo *At 13.5,14;14.1;17.2,10,17;18.4,19;19.8; cp.16.13;28.17nas sinagogas proclamava que Jesus era *Mt 4.3;At 13.33; cp.At 9.22Filho de Deus. 21 Pasmavam todos os que escutavam e diziam: Não é este o que *At 8.3;At 9.13;Gl 1.13,23perseguia em Jerusalém aos que *At 9.14invocavam esse nome e que tinha vindo cá para os levar presos aos principais sacerdotes? 22 Porém Saulo muito mais se fortalecia e confundia os judeus que habitavam em Damasco, provando que Jesus era o Cristo.

Saulo escapa dos judeus

23 Decorridos *cp.Gl 1.17-18muitos dias, *1Ts 2.16os judeus deliberaram entre si tirar-lhe a vida; 24 porém *At 20.3,19;23.12,30;25.3essa cilada chegou ao conhecimento de Saulo. *2Co 11.32s.Guardavam também as portas de dia e de noite para o matar. 25 Mas os discípulos tomaram-no de noite e desceram-no pela muralha, baixando-o numa *Mt 15.37alcofa.

Saulo em Jerusalém e Tarso

26 *At 22.17-20;26.20Tendo chegado a Jerusalém, tentava juntar-se com *At 11.26;At 9.19,38os discípulos; e todos tinham medo dele, não crendo que ele fosse discípulo. 27 Mas *At 4.36Barnabé, tomando-o consigo, levou-o aos apóstolos e contou-lhes como ele *At 9.3-6vira o Senhor no caminho, e que este lhe falara, e como *At 9.20,22em Damasco *At 9.29; cp.At 4.13,29pregara ousadamente em nome de Jesus. 28 Estava com eles em Jerusalém, entrando e saindo, 29 pregando com coragem em nome do Senhor. Ele falava e disputava com os *At 6.1helenistas; mas eles tratavam de tirar-lhe a vida, 30 o que, tendo sabido *At 1.15os irmãos, levaram-no até *At 8.40Cesareia *cp.Gl 1.21(?)e enviaram-no a *At 9.11Tarso.

A igreja cresce

31 Assim, pois, tinha *cp.At 5.11;8.1;16.5paz a igreja por toda a Judeia, Galileia e Samaria, sendo edificada e caminhando no temor do Senhor, e crescia no conforto do Espírito Santo.

A cura de Eneias

32 Passando Pedro por toda parte, desceu também *At 9.13aos santos que habitam em *cp.1Cr 8.12;Ed 2.33;Ne 7.37;11.35Lida. 33 Achou ali um homem chamado Eneias, que havia oito anos jazia numa cama, porque era paralítico. 34 Pedro disse-lhe: Eneias, Jesus Cristo te sara; levanta-te e faze a tua cama. Ele logo se levantou. 35 Viram-no todos os que moravam em Lida *1Cr 5.16;27.29;Ct 2.1;Is 33.9;35.2;65.10e Sarona, os quais *At 11.21; vd.2.47; cp.At 9.42se converteram ao Senhor.

A ressurreição de Dorcas

36 Havia em *Js 19.46;2Cr 2.16;Ed 3.7;Jn 1.3; cp.At 9.38,42s.;At 10.5,8,23,32;11.5,13Jope uma discípula por nome Tabita, que quer dizer Dorcas; ela estava cheia de boas obras e esmolas que fazia. 37 Naqueles dias, adoecendo ela, morreu; e, depois de a lavarem, puseram-na *At 9.39;At 1.13no cenáculo. 38 Como Lida era perto de Jope, *At 11.26os discípulos, ouvindo que Pedro se achava lá, enviaram-lhe dois homens e rogaram-lhe: Não te demores em vir ter conosco. 39 Pedro levantou-se e foi com eles. Tendo chegado, conduziram-no ao cenáculo; e todas *At 6.1as viúvas cercaram-no, chorando e mostrando-lhe túnicas e capas que Dorcas fazia, enquanto estava com elas. 40 Mas Pedro, *cp.Mt 9.25tendo feito sair a todos e *At 7.60;Lc 22.41pondo-se de joelhos, orou; e, voltando-se para o corpo, disse: *cp.Mc 5.41Tabita, levanta-te. Ela abriu os olhos e, vendo a Pedro, sentou-se. 41 Ele, dando-lhe a mão, levantou-a; e, chamando *At 9.13os santos e as viúvas, apresentou-lha viva. 42 Isso se tornou conhecido por toda *At 9.35Jope, e muitos creram no Senhor. 43 Pedro ficou em Jope por muitos dias, em casa de um *At 10.6curtidor chamado Simão.