2 Reis 3

Izráel országa. Jórám országlása és Josafát a júdabeli királylyal együtt a moábiták ellen vívott háborúja

1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig. 2 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az ő atyja készíttetett volt. 3 De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól. 4 És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette. 5 De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izráel királyától. 6 Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt; 7 És elméne, és külde követeket Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya elszakadt tőlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid. 8 És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján. 9 És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak. 10 Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr azért hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket! 11 És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala. 12 És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya. 13 És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne utasíts el; mert az Úr gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket. 14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék; 15 Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta. 16 És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; 17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. 18 Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja. 19 És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel. 20 És lőn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jőnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel. 21 Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok ő ellenök harczolni, egybegyűlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az ő tartományuk határán. 22 És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha ő ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér. 23 És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb! 24 De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a Moábitákat, és azok megfutamodtak előttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot. 25 És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották. 26 Látván pedig a Moáb királya, hogy legyőzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak. 27 Akkor vevé az ő elsőszülött fiát, a ki ő helyette uralkodandó volt, és égőáldozatul megáldozá a kőfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ő földjökbe.

Eliseu salva três reis com os seus exércitos

1 Ora, Jorão, filho de Acabe, começou a reinar sobre Israel, em Samaria, no *2Rs 1.17décimo oitavo ano de Josafá, rei de Judá, e reinou doze anos. 2 Fez o mal aos olhos de Jeová; porém não tanto como seu pai nem sua mãe, pois *2Rs 10.18,26-28;Êx 23.24tirou a coluna de Baal que *1Rs 16.31-32seu pai tinha feito. 3 Todavia, *1Rs 12.28-32se apegou aos pecados de Jeroboão, filho de Nebate, *1Rs 14.9,16com que este fez pecar a Israel; não se apartou deles.

4 Ora, Mesa, rei de Moabe, era criador de ovelhas e *2Sm 8.2;Is 16.1-2pagava seu tributo ao rei de Israel com a lã de cem mil cordeiros e de cem mil carneiros. 5 *2Rs 1.1Quando, porém, Acabe morreu, rebelou-se o rei de Moabe contra o rei de Israel. 6 O rei Jorão saiu, nesse tempo, de Samaria e fez revista de todo o Israel. 7 Mandou dizer a Josafá, rei de Judá: O rei de Moabe rebelou-se contra mim; irás comigo à guerra contra Moabe? Respondeu ele: Subirei; *1Rs 22.4como tu és, sou eu; o meu povo, como teu povo; os meus cavalos, como os teus cavalos. 8 Então, perguntou Jorão: Por que caminho havemos de subir? Respondeu ele: Pelo caminho do deserto de Edom. 9 *2Rs 3.1Partiram o rei de Israel, o *2Rs 3.7rei de Judá e o *1Rs 22.47rei de Edom; e andaram rodeando com uma marcha de sete dias; não havia água para o exército nem para as bestas que os seguiam. 10 Disse o rei de Israel: Ai! Jeová chamou estes três reis para os entregar nas mãos de Moabe. 11 Perguntou, porém, Josafá: *1Rs 22.7Não há aqui algum profeta de Jeová, para, por meio dele, consultarmos a Jeová? Respondeu um dos servos do rei de Israel: Aqui está *2Rs 2.25Eliseu, filho de Safate, *1Rs 19.21;Jo 13.4-5,13-14que derramava água sobre as mãos de Elias. 12 Disse Josafá: A palavra de Jeová está com ele. Desceram a estar com ele o rei de Israel, o rei de Judá e o rei de Edom.

O conselho de Eliseu

13 *Ez 14.3-5Eliseu disse ao rei de Israel: Que tenho eu contigo? *1Rs 18.19;22.6-11,22-25Vai ter com os profetas de teu pai e com os profetas de tua mãe. Respondeu-lhe o rei de Israel: Não; porque Jeová chamou estes três reis para os entregar nas mãos de Moabe. 14 Disse Eliseu: *2Rs 5.16;1Rs 17.1Pela vida de Jeová, em cuja presença estou, se não fosse respeitar eu a presença de Josafá, rei de Judá, sem dúvida, não te daria atenção, nem te veria. 15 Agora, porém, *1Sm 16.23;1Cr 25.1trazei-me um menestrel. Quando o menestrel tocava, veio *1Rs 18.46;Ez 1.3a mão de Jeová sobre Eliseu. 16 Ele disse: Assim diz Jeová: Enchei este vale de covas. 17 Pois assim diz Jeová: Não sentireis vento, nem vereis chuva; contudo, este vale se encherá de água; e bebereis vós, e os vossos servos, e as vossas bestas. 18 Isso é ainda pouco aos olhos de Jeová; ele também entregará os moabitas nas vossas mãos. 19 *2Rs 3.25Ferireis todas as cidades fortalecidas e todas as cidades escolhidas, e cortareis todas as árvores boas, e entupireis todas as fontes de água, e danificareis com pedras todos os terrenos bons. 20 Pela manhã, *Êx 29.39-40ao tempo de se oferecer a oblação, eis que vinham as águas pelo caminho de Edom, e a terra se encheu de água.

Mesa é derrotado

21 Quando todos os moabitas ouviram que os reis haviam subido para pelejarem contra eles, convocaram-se a si mesmos, a saber, todos os que estavam em idade de pegar armas e mesmo para cima, e esperaram nas fronteiras. 22 Levantando-se de madrugada, e raiando o sol sobre as águas, viram os moabitas diante de si as águas vermelhas como sangue. 23 Disseram: É sangue; sem dúvida, os reis são destruídos e, de parte a parte, se mataram; agora, ó Moabe, à presa. 24 Tendo os moabitas chegado ao arraial de Israel, levantaram-se os israelitas e feriram-nos, de modo que fugiram diante deles; e os israelitas entraram na terra, ferindo aos moabitas. 25 *2Rs 3.19Arrasaram as cidades; sobre todos os bons terrenos, lançaram cada um a sua pedra, e os entulharam; entupiram todas as fontes de água e cortaram todas as boas árvores, até que só a *Is 16.7;Jr 48.31,36Quir-Haresete lhe deixaram ficar as pedras. Contudo, os fundeiros a cercaram e a feriram. 26 Vendo o rei de Moabe que a peleja lhe ia sendo adversa, tomou consigo setecentos homens que puxavam de espada, para abrir caminho até o rei de Edom; porém não puderam. 27 Então, ele tomou seu filho primogênito, que havia de reinar em seu lugar, e o *Am 2.1;Mq 6.7ofereceu em holocausto sobre o muro. Suscitou-se grande ira contra Israel; retiraram-se dele e voltaram para sua terra.