2 Reis 9

Izráel országa. Jéhu királylyá kenetvén megöli Jórámot, Akháziát és Jézabelt

1 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba. 2 És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába, 3 És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne időzz. 4 És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba. 5 És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiőnk közül? És monda: Te veled, fejedelem! 6 Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen, 7 Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen. 8 És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben; 9 És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát. 10 Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott. 11 És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét! 12 És mondának: Hazugság! Mondd meg az igazat. És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen. 13 Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik! 14 Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen. 15 De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe. 16 És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot. 17 Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog? 18 És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza. 19 Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. 20 Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt. 21 Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele. 22 És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz! 23 Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia? 24 Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben. 25 És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta: 26 Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint. 27 Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt. 28 És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában. 29 Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében. 30 És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon. 31 És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa? 32 Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember. 33 És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt. 34 Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya. 35 De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit. 36 És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén, 37 És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!

A mensagem de Eliseu a Jeú. Jeú é ungido rei de Israel

1 Chamou o profeta Eliseu a um dos *2Rs 2.3filhos dos profetas e disse-lhe: *2Rs 4.29Cinge os teus lombos, *1Sm 10.1;16.1;1Rs 1.39toma na mão este vaso de óleo e vai a *2Rs 8.28-29Ramote-Gileade. 2 Quando lá chegares, procura a *2Rs 9.14,20;1Rs 19.16-17Jeú, filho de Josafá, filho de Ninsi; entra, e *2Rs 9.5,11faze-o levantar-se dentre os seus irmãos, e leva-o para uma câmara interior. 3 Tomando o vaso de óleo, derrama-lho sobre a cabeça e dize: Assim diz Jeová: *2Cr 22.7Acabo de ungir-te rei sobre Israel. Então, abre a porta, foge e não te demores. 4 Assim, foi o mancebo, *2Rs 9.1o jovem profeta, a Ramote-Gileade. 5 Quando chegou, eis que estavam sentados os capitães do exército; ele disse: Capitão, tenho que te dar uma mensagem. Perguntou-lhe Jeú: A qual de todos nós? Respondeu ele: A ti, capitão. 6 Jeú levantou-se e entrou na casa; o mancebo derramou-lhe o óleo sobre a cabeça e disse: Assim diz Jeová, Deus de Israel: *2Rs 9.3Acabo de ungir-te rei sobre o povo de Jeová, sobre Israel. 7 Ferirás a casa de Acabe, teu amo, para *Dt 32.35,43que eu vingue da *2Rs 9.32-37mão de Jezabel *1Rs 18.4;21.15,21,25o sangue dos profetas, meus servos, e o sangue de todos os servos de Jeová. 8 Pois perecerá toda a casa de Acabe; e *2Rs 10.17;1Rs 21.21exterminarei da casa de Acabe *1Sm 25.22todo homem, *2Rs 14.26;Dt 32.36tanto escravo como livre em Israel. 9 *1Rs 14.10-11;15.29Farei a casa de Acabe *1Rs 16.3-5,11-12como a casa de Jeroboão, filho de Nebate, e como a casa de Baasa, filho de Aías. 10 *2Rs 9.35-36;1Rs 21.23Os cães comerão a Jezabel no campo de Jezreel, e não haverá quem a enterre. Então, ele abriu a porta e fugiu.

11 Saindo Jeú aos servos do seu amo, um deles lhe perguntou: *2Rs 9.17,19,22Vai tudo bem? Para que te veio a ti *Jr 29.26;Os 9.7;Mc 3.21este louco? Ele lhes respondeu: Vós conheceis o homem e o que me diria. 12 Eles replicaram: É falso; dize-no-lo, te pedimos. Tornou-lhes Jeú: Assim e assim me falou, dizendo: Assim diz Jeová: Acabo de ungir-te rei sobre Israel. 13 Então, *Mt 21.7-8;Mc 11.7-8se apressaram e, tomando cada um o seu vestido, os puseram debaixo dele em cima dos degraus, e *2Sm 15.10;1Rs 1.34,39tocaram a trombeta, e disseram: Jeú é rei!

Jeú mata ao rei Jeorão

14 Jeú, filho de Josafá, filho de Ninsi, conspirou contra Jeorão. (*2Rs 8.28;1Rs 22.3Ora Jeorão defendia a Ramote-Gileade, ele e todo o Israel, por causa de Hazael, rei da Síria. 15 porém *2Rs 8.29o rei Jeorão tinha voltado para se curar em Jezreel das feridas que os siros lhe fizeram, quando pelejava contra Hazael, rei da Síria.). Disse Jeú: Se isso é o vosso parecer, não escape ninguém, nem saia da cidade para ir dar a nova em Jezreel. 16 Subiu Jeú a um carro e foi a Jezreel; porque Jeorão estava de cama ali. *2Rs 8.29Acazias, rei de Judá, tinha descido a visitar a Jeorão.

17 Ora, a sentinela estava na torre em Jezreel, e viu a tropa de Jeú que vinha, e disse: Eu vejo uma tropa. Disse Jeorão: Toma um cavaleiro e envia ao seu encontro, para que pergunte: Há paz? 18 Foi-lhe o cavaleiro ao encontro e disse: Assim diz o rei: Há paz? Respondeu Jeú: *2Rs 9.19,22Que tens tu com a paz? Passa para trás de mim. A sentinela deu aviso, dizendo: O mensageiro chegou a eles, porém não volta. 19 Então, Jeorão enviou segundo cavaleiro, que chegou a eles e disse: Assim diz o rei: Há paz? Respondeu Jeú: Que tens tu com a paz? Passa para trás de mim. 20 A sentinela deu aviso, dizendo: Chegou até eles e não volta; e o *2Sm 18.27guiar do carro parece como o de *1Rs 19.17Jeú, filho de Ninsi, porque guia furiosamente.

21 Disse Jeorão: Aparelha o carro. Aparelharam-lhe o carro. Saiu *2Cr 22.7Jeorão, rei de Israel, e Acazias, rei de Judá, cada um no seu carro, e saíram ao encontro de Jeú e o acharam *2Rs 9.26;1Rs 21.1-7,15-19no campo de Nabote, jezreelita. 22 Jeorão, tanto que viu a Jeú, perguntou: Há paz, Jeú? Ele respondeu: Que paz, *1Rs 16.30-33;18.19;2Cr 21.13enquanto permanecem tantas fornicações de tua mãe Jezabel e as suas feitiçarias? 23 Então, voltou Jeorão as rédeas, e fugiu, e disse: *2Rs 11.14Há traição, Acazias. 24 *1Rs 22.34Jeú entesou o seu arco com toda a força e feriu a Jeorão por entre as espáduas; a flecha saiu-lhe pelo coração, e ele ficou prostrado no seu carro. 25 Então, disse Jeú ao seu capitão Bidcar: Levanta-o e *1Rs 21.1lança-o no campo da herdade de Nabote, jezreelita, pois lembra-te de como, quando eu e tu, montados, seguíamos a seu pai Acabe, pronunciou *1Rs 21.19,24-29Jeová esta *Is 13.1profecia contra ele: 26 Certamente, *1Rs 21.13vi ontem o sangue de Nabote e o sangue de seus filhos, diz Jeová; e neste campo *2Rs 9.21,25te retribuirei, diz Jeová. Agora, levanta-o e lança-o neste campo, conforme a palavra de Jeová.

Morte de Acazias

27 *2Cr 22.7,9Mas Acazias, rei de Judá, vendo isso, fugiu pelo caminho da casa do jardim. Jeú seguiu após ele e disse: Matai também a este no carro; e feriram-no na subida de Gur, que está junto a *Js 17.11;Jz 1.27Ibleão. Ele fugiu a Megido e ali morreu. 28 *2Rs 23.30Os seus servos levaram-no num carro a Jerusalém e sepultaram-no no seu sepulcro com seus pais, na Cidade de Davi.

29 *2Rs 8.25No ano undécimo de Jeorão, filho de Acabe, começou Acazias a reinar sobre Judá.

Jeú mata a Jezabel

30 Quando Jeú tinha chegado a Jezreel, Jezabel soube disso; *Jr 4.30;Ez 23.40ela pintou os olhos, adornou a cabeça e olhou pela janela. 31 Ao entrar Jeú pela porta, disse ela: *2Rs 9.18-22;1Rs 16.9-20Há paz, assassino do teu amo, Zinri? 32 Jeú levantou o rosto para a janela e disse: Quem está ao meu lado? Quem? Dois ou três eunucos olharam para ele. 33 Ele disse: Lançai-a daí abaixo. Lançaram-na abaixo; foram salpicados do sangue dela a parede e os cavalos; e ele a atropelou. 34 Tendo Jeú entrado, comeu e bebeu; e ele disse: Ide ver *1Rs 21.25aquela mulher maldita e sepultai-a, porque *1Rs 16.31é filha de rei. 35 Foram para a sepultar; porém não acharam dela senão a caveira, e os pés, e as palmas das mãos. 36 Pelo que voltaram e lho disseram. Ele disse: Esta é a palavra de Jeová por meio do seu servo Elias, tesbita, dizendo: *1Rs 21.23No campo de Jezreel, comerão os cães a carne de Jezabel; 37 o *Jr 8.1-3cadáver de Jezabel será como esterco sobre a face da herdade, no campo de Jezreel, de maneira que não dirão: Esta é Jezabel.