Ezékiás imádkozik. Ésaiás szabadulást igér
1 Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába. 2 És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához; 3 És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez. 4 Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az ő ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak. 5 És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. 6 És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái. 7 Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az ő földjére és fegyverrel vágatom le őt az ő földjében. 8 És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment. 9 És hallván Tirháka felől, a szerecsen király felől, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén: 10 Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem. 11 Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é? 12 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban voltak?13 Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva? 14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt; 15 És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet; 16 Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent. 17 Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait. 18 És az ő isteneiket a tűzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért vesztették el őket. 19 Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten! 20 Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam. 21 Ez az, a mit az Úr ő felőle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szűz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya. 22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellen emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen! 23 Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe. 24 Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét. 25 Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat; 26 És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mező füve, fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona. 27 És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat; 28 A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél. 29 Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendőben táplál a hulladék termése, a második esztendőben, a mi magától terem; de a harmadik esztendőben már vettek és arattok, szőlőket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek. 30 És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül. 31 Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt! 32 Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette. 33 Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. 34 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.
Az assiriaiak csodálatos leveretése. Sénakherib elvész
35 És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek. 36 És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt. 37 És lőn, mikor ő a Nisróknak, az ő Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ő fiai, levágták őt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ő fia, Esárhaddon uralkodék helyette.
Ezequias alarmado
1 2Cr 32.20-22;Is 37.1-38O que tendo ouvido o rei Ezequias, 2Rs 18.37rasgou os seus vestidos, 1Rs 21.27cobriu-se de saco e entrou na Casa de Jeová. 2 Enviou Eliaquim, mordomo, e Sebna, secretário, e os anciãos dos sacerdotes, 2Sm 3.31cobertos de saco, ao profeta Is 1.1;2.1Isaías, filho de Amós. 3 Eles lhe disseram: Assim diz Ezequias: Este dia é dia de angústia, de increpação e de contumélia, porque os filhos são chegados ao parto, e não há força para os dar à luz. 4 Js 14.12;2Sm 16.12Jeová, teu Deus, ouvirá talvez todas as palavras de Rabsaqué, a quem o rei da Assíria, seu amo, enviou 2Rs 18.35para afrontar ao Deus vivo, e repreenderá as palavras que Jeová, teu Deus, ouviu. Pelo que levanta a tua oração a favor Is 1.9do resto que ainda fica. 5 Foram os servos do rei Ezequias ter com Isaías. 6 Isaías disse-lhes: Assim direis ao vosso amo: Assim diz Jeová: Não tenhas medo das palavras que ouviste, com as quais 2Rs 18.17os servos do rei da Assíria me 2Rs 18.22-25,30,35blasfemaram. 7 Eis que estou para lhe dar um espírito, e 2Rs 7.6ouvirá uma nova e voltará para a sua terra; 2Rs 19.37e fá-lo-ei cair à espada na sua terra.
8 Voltou Rabsaqué e achou o rei da Assíria pelejando contra Js 10.29Libna, porque tinha sabido que o rei se havia retirado de 2Rs 18.14Laquis. 9 Ouvindo ele dizer de Tiraca, rei da Etiópia: Eis que ele é chegado para pelejar contra ti, tornou a enviar mensageiros a Ezequias, dizendo: 10 Assim falareis a Ezequias, rei de Judá: 2Rs 18.5Não te engane o teu Deus, no qual tu confias, dizendo: 2Rs 18.30Jerusalém não será entregue nas mãos do rei da Assíria. 11 Porque tu tens ouvido o que os reis da Assíria têm feito a todas as terras, destruindo-as totalmente; e serás tu poupado? 12 2Rs 18.33Porventura, os deuses das nações livraram os povos que meus pais destruíram: 2Rs 17.6Gozã, e Gn 11.31Harã, e Rezefe, e Is 37.12os filhos de Éden, que estavam em Telassar? 13 2Rs 18.34Onde está o rei de Hamate, e o rei de Arpade, e o rei da cidade de Sefarvaim, de Hena e de Iva?
14 Tendo Is 37.14Ezequias recebido a carta da mão dos mensageiros, leu-a, subiu à Casa de Jeová e estendeu-a diante de Jeová. 15 Ezequias orou diante de Jeová e disse: Jeová, Deus de Israel, Êx 25.22que estás sentado sobre os querubins, 2Rs 5.15tu, só tu, és o Deus de todos os reinos da terra; tu fizeste o céu e a terra. 16 Sl 31.2;Is 37.17Inclina, ó Jeová, os teus ouvidos e ouve; 1Rs 8.29;2Cr 6.40abre, ó Jeová, os teus olhos, e vê, e ouve as palavras de Senaqueribe, com as quais enviou o seu mensageiro 2Rs 19.4a afrontar ao Deus vivo. 17 Verdade é, Jeová, que os reis da Assíria têm assolado as nações e as suas terras 18 e lançado os deuses delas no fogo, Is 44.9-20;At 17.29pois deuses não eram, mas obras de mão de homens, pau e pedra; por isso, os destruíram. 19 Agora, Jeová, nosso Deus, salva-nos das suas mãos, para 1Rs 8.42-43que todos os reinos da terra saibam 2Rs 19.15que tu, só tu, és Deus Jeová.
Isaías conforta a Ezequias
20 Então, Isaías, filho de Amós, mandou dizer a Ezequias: Assim diz Jeová, Deus de Israel: Já que me fizeste a tua súplica contra Senaqueribe, rei da Assíria, 2Rs 20.5eu te ouvi. 21 Esta é a palavra que Jeová falou acerca dele: A Jr 14.17;Lm 2.13virgem filha de Sião te desprezou e te escarneceu; a filha de Jerusalém contra ti Sl 109.25;Mt 27.39meneou a cabeça. 22 A quem 2Rs 19.4afrontaste e 2Rs 19.6blasfemaste? Contra quem levantaste a tua voz e ergueste os teus olhos ao alto? Contra o Is 5.24;30.11-15Santo de Israel. 23 2Rs 18.17Por meio dos teus mensageiros, afrontaste a Jeová e disseste: Com a multidão dos meus carros, subi eu ao alto dos montes, ao interior do Líbano; eu deitarei abaixo os seus altos cedros e os seus mais formosos ciprestes, entrarei na sua mais distante pousada, no bosque do seu 2Cr 26.10;Is 10.18campo fértil. 24 Eu tenho cavado e bebido águas estranhas e, com as plantas dos meus pés, Is 19.6secarei todos os rios do Egito.
25 Is 45.7Não ouviste como fiz isso já há muito tempo e o formei desde dias antigos? Is 10.5Agora, o executei, para que fosses tu o que reduzisses cidades fortificadas a montões de ruínas. 26 Por isso, os que nelas habitavam tinham pouca força, ficaram pasmados e confundidos; tornaram-se Sl 129.6como a erva do campo, e como a relva verde, e como o feno dos telhados, e como o trigo queimado antes de amadurecer. 27 Mas sei o teu assentar, o teu sair, o teu entrar e o teu furor contra mim. 28 Por causa do teu furor contra mim e porque a tua arrogância subiu aos meus ouvidos, portanto Ez 19.9;29.4porei o meu anzol no teu nariz e o meu freio nos teus beiços e 2Rs 19.33,36te farei voltar pelo caminho pelo qual vieste.
29 Isto te será por 2Rs 20.8-9;Êx 3.12sinal: este ano comereis o que nascer por si mesmo, e, no segundo ano, o que daí proceder, e, no terceiro ano, semeai e colhei, e plantai vinhas, e comei o seu fruto. 30 2Rs 19.4;2Cr 32.22-23O resto que escapar da casa de Judá tornará a lançar raízes para baixo e dará fruto para cima. 31 Porque de Jerusalém sairá um resto, e Is 10.20do monte de Sião os que escaparem; Is 9.7o zelo de Jeová fará isso. 32 Portanto, assim diz Jeová acerca do rei da Assíria: Is 8.7-10Não chegará a esta cidade, nem atirará aqui uma seta; tampouco virá perante ela com escudo, nem contra ela levantará uma trincheira. 33 2Rs 19.28Pelo caminho pelo qual veio, por ele mesmo voltará e não chegará a esta cidade, diz Jeová. 34 2Rs 20.6;Is 31.5Pois defenderei esta cidade para a salvar, 1Rs 11.12-13por amor de mim e por amor do meu servo Davi.
Deus fere os assírios e livra a Judá
35 2Cr 32.21Naquela noite, saiu 2Sm 24.16o Anjo de Jeová e feriu no arraial dos assírios cento e oitenta e cinco mil homens; e, ao levantarem-se pela manhã cedo, viram que todos eram cadáveres. 36 Então, se retirou 2Rs 19.7,28,33Senaqueribe, rei da Assíria, e foi, e voltou, e habitou em Jn 1.2Nínive. 37 Quando ele adorava na casa de Nisroque, seu deus, feriram-no à espada 2Rs 17.31Adrameleque e Sarezer, que escaparam para Gn 8.4;Jr 51.27a terra de Ararate. Em seu lugar reinou seu filho, Ed 4.2Esar-Hadom.