Lamentações 1

A puszta és megalázott Jeruzsálem kesereg és segítségért esedezik

1 Jaj! de árván ül a nagy népű város! Olyanná lőn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lőn! 2 Sírván sír éjjelente, s könny borítja az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek. 3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül ő a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözője utólérte a szorultságában. 4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szűzei nyögnek, csak keserűsége van néki. 5 Elnyomói főkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg őt az ő sok bűne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó előtt. 6 És elhagyta Sion leányát minden ő ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erőtelenül futnak az üldöző előtt. 7 Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, a melyek voltak eleitől fogva; mert az ő népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén. 8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelője megvetette, mert látták az ő mezítelenségét, ő maga pedig sóhajtoz és elfordul. 9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövőjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erőt rajtam!10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sőt látta, hogy pogányok mentek be az ő szent helyébe, a kikről azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe. 11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem! 12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az ő búsult haragjának napján! 13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok. 14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erőmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik előtt meg nem állhatok. 15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyűlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát. 16 Ezekért sírok én; szememből, szememből víz folyik alá, mert messze távozott tőlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség. 17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök. 18 Igaz ő, az Úr, mert az ő szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szűzeim és ifjaim fogságba menének! 19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek. 20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál! 21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te ezt cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én! 22 Jusson elődbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bűnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.

As tristezas da Sião cativa

1 Como está *Is 3.26sentada solitária a cidade que estava *Is 22.2cheia de povo!

Tornou-se *Is 54.4viúva a que era *1Rs 4.21;Ed 4.20;Jr 31.7grande entre as nações;

*2Rs 23.35;Jr 40.9Ficou sujeita ao trabalho forçado a que era princesa entre as províncias.

2 *Lm 1.16;Sl 6.6;77.2-6Chora amargamente durante a noite, e as suas lágrimas correm pelas faces;

entre todos os *Jr 2.25;3.1;22.20-22seus amantes, não há quem a conforte;

todos os seus amigos *Jó 19.13-14;Sl 31.11;Mq 7.5se têm havido aleivosamente com ela, têm-se-lhe tornado *Jr 4.30inimigos.

3 Judá foi *Jr 13.19ao exílio para sofrer a aflição e uma grande servidão;

ela habita *Lv 26.39;Dt 28.64-67entre as nações, não acha descanso;

todos os seus *2Rs 25.4-5perseguidores a têm alcançado no meio dos seus apertos.

4 Os caminhos de Sião pranteiam, porque *Lm 2.6-7;Is 24.4-6não há quem venha à assembleia solene;

todas as suas portas acham-se *Jr 9.11;10.22desertas, os seus sacerdotes suspiram;

as suas *Lm 2.10,21virgens estão aflitas, e ela *Jl 1.8-13amargurada.

5 Os seus adversários *Dt 28.43-44triunfam dela, os seus inimigos prosperam;

porque Jeová trouxe *Sl 90.7-8;Ez 8.17-18;9.9-10aflição sobre ela por causa da multidão das suas transgressões;

os seus pequeninos *Jr 39.9;52.27-30marcharam para o cativeiro adiante do adversário.

6 Da filha de Sião já se foi *Sl 132.13;Jr 13.18toda a sua glória;

os seus príncipes ficam sendo como veados que não acham pastagem

e *2Rs 25.4-5vão caminhando sem força adiante do perseguidor.

7 Nos dias da sua aflição e do seu andar errante, *Sl 42.4;77.3,5-9;Lc 15.17lembre-se Jerusalém de todas as suas *Is 5.1-4coisas apeticíveis que tivera desde os dias antigos.

Quando o seu povo ia caindo nas mãos do adversário e *Lm 4.17;Jr 37.7não havia quem os ajudasse,

os adversários a viram *Sl 79.4;Jr 48.27e zombaram das suas desolações.

8 Jerusalém *Lm 5.20;Is 59.2-13multiplicou os seus pecados; por isso, se tornou *Lm 1.17;Jr 2.23imunda.

Todos os que a honravam a desprezam, porque lhe *Jr 13.22,26viram a nudez.

Na verdade, ela *Lm 4.11,21-22dá suspiros e se volta para trás.

9 A sua *Jr 2.34;Ez 24.13imundície estava nas suas fraldas; não se lembrava do *Dt 32.29;Is 47.7;Jr 5.31seu fim.

Portanto, está *Is 3.8;Jr 13.17-18espantosamente abatida, *Ec 4.1;Jr 16.7não há quem a conforte.

Vê, Jeová, a minha *Sl 25.18;119.153;Dn 9.17-19aflição, pois o inimigo *Sl 74.23;Sf 2.10se tem engrandecido.

10 *Jr 12.10O adversário lhe pôs a mão sobre tudo o que havia de apeticível,

pois ela viu que lhe entravam no santuário *Sl 74.4-8;Is 64.10-11;Jr 51.51os pagãos,

acerca dos quais ordenaste *Dt 23.3que não entrassem na tua congregação.

11 Todo o seu povo está suspirando, *Jr 38.9;52.6está buscando pão;

deram as suas coisas apeticíveis a troco de mantimento para *1Sm 30.12fazerem reviver a alma.

Vê, Jeová, e atende, pois me tenho tornado *Jr 15.19desprezível.

12 Ó vós, todos os que passais, porventura, *Jr 18.16;48.27isso não vos toca?

Atendei *Jr 1.18e vede se há dor *Jr 2.13;Mt 24.21como a minha dor, que se me fez,

com a qual *Jr 30.23-24Jeová me afligiu no dia *Is 13.13;Jr 4.8do furor da sua ira.

13 Lá do alto, ele enviou um fogo que entra nos meus *Jó 30.30;Sl 22.14;Hc 3.16ossos e que os subjuga.

Estendeu uma *Jó 19.6;Sl 66.11rede aos meus pés, fez-me voltar para trás;

tornou-me *Jr 44.6desolado e desfalecido o dia todo.

14 *Pv 5.22;Is 47.6O jugo das minhas transgressões foi atado pela sua mão;

elas estão entretecidas, postas *Jr 28.13-14sobre o meu pescoço; ele fez tropeçar a minha força.

O Senhor *Jr 32.3,5;Ez 25.4,7entregou-me nas mãos daqueles a quem não posso resistir.

15 O *Is 41.2;Jr 13.24;37.10Senhor desprezou todos os meus valentes que estavam no meio de mim;

convocou contra mim uma assembleia solene para esmagar os meus *Jr 6.11;18.21mancebos;

o Senhor *Is 28.18;Mq 7.10;Ml 4.3;Lc 21.24pisou, como num lagar, a virgem, filha de Jeová.

16 Por essas coisas, eu ando *Lm 2.11,18;3.48-49;Jr 14.17chorando; os meus olhos destilam águas;

porque está longe de mim *Lm 1.2;Sl 69.20;Ec 4.1o consolador que há de fazer reviver a minha alma.

Desolados se acham *Lm 1.5;Jr 15.9os meus filhos, porque prevaleceu o inimigo.

17 *Is 1.15;Jr 4.31Estende Sião as suas mãos; não há quem a conforte;

Jeová *2Rs 24.2-4;Jr 12.9ordenou acerca de Jacó que lhe sejam adversários os que estão ao redor dele;

Jerusalém acha-se entre eles como uma mulher *Lm 1.8imunda.

18 *Sl 119.75;Jr 12.1Justo é Jeová, porque me tenho *1Sm 12.14-15;Jr 4.17rebelado contra as suas ordens.

Ouvi, rogo-vos, todos os povos, *Lm 1.12e vede a minha dor;

as minhas *Dt 28.32,41virgens e os meus mancebos já foram para o cativeiro.

19 *Lm 1.2;Jó 19.13-19Chamei os meus amantes; eles, porém, me enganaram.

Os meus *Lm 2.20;Jr 14.15sacerdotes e os meus anciãos expiraram na cidade,

enquanto buscavam para si mantimento *Lm 1.11para fazer reviver a sua alma.

20 Olha, Jeová, porque estou *Is 38.14;Jr 4.19angustiada; turbadas estão *Lm 2.11;Is 16.11as minhas entranhas;

transtornado dentro de mim está o meu coração, porque tenho multiplicado as minhas *Jr 14.20rebeliões.

De fora a *Dt 32.25;Jr 14.18;Ez 7.15espada mata os filhos, em casa como que anda a morte.

21 Ouviram que eu *Lm 1.4,8,11,22suspiro; não há quem me conforte.

Todos os meus inimigos souberam do meu mal, *Lm 2.15;Sl 35.15;Jr 50.11alegram-se de que tu o fizeste.

Hás de trazer o dia que proclamaste, e eles se tornarão *Is 14.5-6;47.6,11;Jr 30.16semelhantes a mim.

22 Venha diante de ti toda a sua maldade;

*Ne 4.4-5;Sl 137.7-8faze-lhes, como me fizeste a mim, por causa de todas as minhas transgressões.

Pois muitos são os meus suspiros, e desfalecido está o meu coração.