Daniel 9

Dániel bűnbánati imája Izráel népéért

1 Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán; 2 Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain. 3 És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban. 4 És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait. 5 Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. 6 És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének. 7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened. 8 Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened. 9 A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene; 10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által. 11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene! 12 És teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben. 13 A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra. 14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára. 15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk! 16 Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk. 17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott. 18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. 19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.

Isteni kijelentés a hetven hétről

20 És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért. 21 És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. 22 És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. 23 A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást! 24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. 25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. 26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. 27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

A oração de Daniel

1 No primeiro ano de *Dn 5.31;11.1Dario, filho de Assuero, da raça dos medos, o qual foi constituído rei sobre o reino dos caldeus, 2 no primeiro ano do seu reinado, eu, Daniel, entendi pelos livros o número dos anos, a saber, setenta anos, de que falou a palavra de Jeová ao profeta *2Cr 36.21;Ed 1.1;Jr 25.11-12;29.10;Zc 7.5Jeremias, em que se haviam de cumprir as desolações de Jerusalém.

3 Voltei o meu rosto para o *Dn 9.20Senhor Deus, a fim de implorar com oração e súplicas, em jejum, e saco, e cinza. 4 Orei a Jeová, meu *Dt 7.21;Ne 9.32Deus, confessei e disse: Ó Senhor, Deus grande e terrível, que *Dt 7.9guardas a aliança e a misericórdia para com os que te amam e observam os teus mandamentos; 5 temos *Sl 106.6pecado, temo-nos havido perversamente, procedido impiamente e nos temos *Lm 1.18,20rebelado, *Dn 9.11;Sl 119.176;Is 53.6desviando-nos dos teus preceitos e dos teus juízos; 6 nem temos *Jr 44.4-5,21escutado os teus servos, os profetas, que falaram em teu nome aos nossos *Dn 9.8reis, e aos nossos príncipes, e a nossos pais, e a todo o povo da terra. 7 Ó Senhor, a ti pertence *Dn 9.18;Jr 23.6;33.16a justiça, porém a nós, *Sl 44.15;Jr 2.26-27;3.25confusão de rosto, como hoje se vê, aos homens de Judá, aos habitantes de Jerusalém e a todo o Israel, que estão perto e que estão longe, em todos os *Dt 4.27;2Rs 17.6-7;Jr 24.9;Ez 39.23-24;Am 9.9países para onde os tens lançado, por causa das suas transgressões que cometeram contra ti. 8 Ó Jeová, a nós pertence confusão de rosto, aos nossos *Dn 9.6reis, aos nossos príncipes e a nossos pais, porque temos *Dn 9.5pecado contra ti. 9 Ao Senhor, nosso Deus, pertencem *Ne 9.17;Sl 130.4as misericórdias e os perdões, porque nos temos *Dn 9.5-6;Sl 106.43;Jr 14.7rebelado contra ele, 10 nem temos obedecido à voz de Jeová, nosso Deus, para andarmos nas suas leis, que *2Rs 17.13-15;18.12nos propôs pelos seus servos, os profetas. 11 *Lv 26.14-39;Dt 28.15-68;2Rs 17.18-23;Is 1.4-6;Jr 8.5-10Todos os de Israel têm transgredido a tua lei, desviando-se, para não obedecerem à tua voz; por isso, tem sido a maldição derramada sobre nós e bem assim o juramento que está escrito na lei de Moisés, servo de Deus, porque temos pecado contra ele. 12 Ele acaba *Is 44.26;Jr 44.2-6;Lm 2.17;Zc 1.6de confirmar as suas palavras, que falou contra nós e contra os nossos *Jó 12.17;Sl 82.2-7;148.11juízes que nos julgaram, trazendo sobre nós um grande mal; pois, debaixo de todo o céu, *Lm 1.12;2.13;Ez 5.9nunca se fez o que se tem feito a Jerusalém. 13 Como está escrito na *Dn 9.11;Lv 26.14-45;Dt 28.15-68lei de Moisés, todo este mal nos é sobrevindo; contudo, não temos *Jó 36.13;Is 9.13;Jr 2.30;5.3implorado o favor de Jeová, nosso Deus, para nos *Jr 31.18convertermos das nossas iniquidades e termos discernimento na tua verdade. 14 Jeová *Jr 31.28;44.27vigiou sobre o mal e o trouxe sobre nós, pois Jeová, nosso Deus, é *Dn 9.7;Sl 51.14justo em todas as obras que faz, e nós *Dn 9.10não temos obedecido à sua voz. 15 Agora, Senhor, nosso Deus, que *Dt 5.15tiraste ao teu povo, com mão poderosa, da terra do Egito *Ne 9.10;Jr 32.20e adquiriste para ti renome, como hoje se vê; temos *Dn 9.5pecado, temos procedido impiamente. 16 Ó Senhor, segundo toda a *Dn 9.14tua justiça, apartem-se da tua cidade Jerusalém, *Dn 9.20;Sl 87.1-3;Jl 3.17;Zc 8.3teu santo monte, *Jr 32.31-32a tua ira e o teu furor, pois, por causa dos nossos pecados e por causa das iniquidades de nossos pais, servem de *Ez 5.14opróbrio Jerusalém e o teu povo a todos os que nos rodeiam. 17 Agora, pois, Deus nosso, escuta a oração do teu servo e as suas súplicas e, *Dn 9.19por amor do Senhor, *Nm 6.24-26;Sl 80.3,7,19faze brilhar o teu rosto sobre o teu santuário, que está *Lm 5.18desolado. 18 *Is 37.17Inclina, Deus meu, os teus ouvidos e ouve; abre os teus olhos *Sl 80.14e contempla as nossas desolações e a cidade que é *Jr 7.10-12chamada do teu nome; pois não é por causa das *Dn 9.7nossas justiças que *Jr 36.7apresentamos perante ti as nossas súplicas, mas por causa das tuas grandes misericórdias. 19 Ó Senhor, perdoa; ó Senhor, escuta e põe mãos à obra; *Sl 44.23;74.10-11não te demores, por amor de ti mesmo, Deus meu, porque a tua cidade e o teu povo são chamados do teu nome.

As setenta semanas e o príncipe ungido

20 Estando eu ainda *Dn 9.3;Dn 10.12;Sl 145.18;Is 58.9falando, e orando, e confessando o meu pecado e o pecado *Is 6.5do meu povo de Israel, e apresentando as minhas súplicas diante de Jeová, meu Deus, a favor do santo monte do meu Deus; 21 sim, estando eu falando em oração, o varão *Dn 8.16;Lc 1.19,26Gabriel, que eu tinha visto ao princípio na visão, enviado a *Is 6.2;Ez 1.11,14voar rapidamente, *Dn 8.18;10.10,16,18tocou-me mais ou menos ao tempo da *Êx 29.39;1Rs 18.36;Ed 9.4-5oblação da tarde. 22 Ele me instruiu, falou comigo e disse: Ó Daniel, saí agora mesmo para te dar *Dn 8.16;10.21;Zc 1.9,14discernimento. 23 No *Dn 10.12princípio das tuas súplicas saiu o mandamento, e eu sou vindo para te informar, pois és *Dn 10.11,19;Lc 1.28muito amado. Portanto, considera tu a coisa *Mt 24.15e entende a visão.

24 Setenta *Lv 25.8;Nm 14.34;Ez 4.6semanas estão decretadas sobre o teu povo e sobre a tua santa cidade para consumir a transgressão, para dar fim aos pecados, para *2Cr 29.24;Is 53.10;Rm 5.10expiar a iniquidade, para trazer a *Is 51.6,8;56.1;Jr 23.5-6;Rm 3.21-22justiça eterna, para selar a visão e profecia e *Sl 2.2,6;Is 61.1;Lc 4.18para ungir o *Lc 1.35;At 3.14santíssimo. 25 Sabe, pois, e entende que desde a saída *Ed 4.24;6.1-15;Ne 2.1-8;3.1da palavra para restaurar e para edificar a Jerusalém até o *Jo 1.41;4.25Ungido, *Dn 8.11,25;Is 9.6o Príncipe, haverá sete *Dn 9.24semanas; e em sessenta e duas semanas estará reedificada com rua e fosso em tempos angustiosos. 26 Depois de sessenta e duas semanas, será *Is 53.8;Mc 9.12;Lc 24.26exterminado o Ungido e não terá nada; e o povo do príncipe que há de vir *Mt 24.2;Mc 13.2;Lc 19.43-44destruirá a cidade e o santuário; ele acabará num *Na 1.8dilúvio, e até o fim haverá guerra; *Dn 9.27desolações são determinadas. 27 Ele fará uma firme aliança com muitos por uma semana; na metade da semana, fará cessar o sacrifício e a oblação; sobre a asa das *Dn 11.31;Mt 24.15;Mc 13.14;Lc 21.20abominações virá o assolador; e até *Is 10.23;28.22a consumação, que é determinada, será derramada ira sobre o assolador.