Isaías 40

Az Úr eljön népe megváltására

1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. 3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! 4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. 5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. 6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7 Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. 8 Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! 9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! 10 Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. 11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

Az Úr a hasonlíthatatlanul hatalmas és dicső

12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? 13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? 14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? 15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16 És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. 17 Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. 18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? 19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; 20 A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. 21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? 22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; 23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; 24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: 25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. 26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. 27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! 28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! 29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. 30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Promessas consoladoras

1 *Is 12.1;49.13;51.3,12;52.9;61.2;66.13;Jr 31.10-14;Sf 3.14-17;2Co 1.4Consolai, consolai o meu povo, diz o vosso Deus. 2 *Is 35.4;Zc 1.13Falai ao coração de Jerusalém e clamai-lhe que está acabada *Is 41.11-13;49.25;54.15,17a sua milícia, que está perdoada *Is 33.24;53.5-6,11a sua iniquidade e que já recebeu *Jr 16.18;Zc 9.12;Ap 18.6em dobro da mão de Jeová por todos os seus pecados.

3 *Mt 3.3;Mc 1.3;Lc 3.4-6;Jo 1.23Eis a voz do que clama: *Ml 3.1;4.5-6Preparai no deserto o caminho de Jeová, endireitai no ermo uma estrada para o nosso Deus. 4 Todo o vale será *Ez 17.24exaltado, e todo monte e outeiro será abatido; o torto far-se-á direito, e os lugares escabrosos, planos. 5 *Is 6.3;Hc 2.14A glória de Jeová se revelará, e *Is 52.10;Jl 2.28toda a carne juntamente a verá, pois a *Is 1.20;34.16;58.14boca de Jeová o disse.

6 Eis a voz do que diz: Clama. E respondeu um: Que hei de clamar? *Jó 14.2;Sl 102.11;103.15;1Pe 1.24-25Toda a carne é erva, e toda a sua glória como a flor do campo; 7 *Sl 90.5-6;Tg 1.10-11seca-se a erva, e cai a flor, porque *Is 40.24;11.4;Jó 4.9;41.21o hálito de Jeová nela assopra; na verdade, o povo é erva. 8 Seca-se a erva, cai a flor, mas *Is 55.11;59.21;Mt 5.18a palavra do nosso Deus subsistirá para sempre.

9 Sobe a *Is 52.7um alto monte, Sião, tu que anuncias *Is 61.1boas-novas, levanta a tua voz com força, Jerusalém; tu que anuncias boas-novas; levanta-a, não temas; dize às *Is 44.26cidades de Judá: *Is 25.9;35.2Eis aí o vosso Deus! 10 Eis que o Senhor Jeová virá como um *Is 9.6-7valente, e *Is 59.16,18o seu braço dominará por ele; eis que *Is 62.11;Ap 22.12o seu galardão está com ele, a sua recompensa, diante dele. 11 Como pastor, *Jr 31.10;Ez 34.12-14,23,31;Mq 5.4;Jo 10.11,14-16ele apascentará o seu rebanho; entre os seus braços, ajuntará os cordeirinhos, e os levará no seu seio, e guiará meigamente as paridas.

A incomparável grandeza de Jeová

12 Quem *Is 48.13;Jó 38.8-11;Sl 102.25-26;Hb 1.10-12mediu as águas com o seu punho e repartiu os céus a palmos? Quem pôs numa medida o pó da terra e pesou os montes com peso e os outeiros em balanças? 13 *Rm 11.34;1Co 2.16Quem dirigiu o Espírito de Jeová ou, como seu *Is 41.28conselheiro, o ensinou? 14 *Jó 38.4Com quem tomou ele conselho? Quem o instruiu e lhe ensinou a vereda do juízo? Quem lhe *Jó 21.22;Cl 2.3ensinou conhecimento e lhe mostrou o caminho de entendimento? 15 Eis que *Jr 10.10as nações são reputadas como a gota de água que está a cair de um balde e como *Is 17.13;29.5o pó miúdo nas balanças; eis que as ilhas são como uma aresta de pó que se levanta. 16 Não basta o *Is 37.24Líbano para queimar, nem bastam *Sl 50.9-11;Mq 6.6-7;Hb 10.5-9os seus animais para um holocausto. 17 *Is 29.7Todas as nações são como nada diante dele; são por ele reputadas *Is 30.28como se não fossem e como caos.

18 *Is 40.25;46.5;Êx 8.10;15.11;1Sm 2.2;Mq 7.18A quem, pois, podeis assemelhar a Deus? Ou que figura podeis comparar a ele? 19 *Is 41.7;44.10;Sl 115.4-8;Hc 2.18-19A imagem esculpida, o artífice a funde, o ourives a *Is 2.20;30.22cobre de ouro e forja para ela cadeias de prata. 20 Quem se acha sem recursos para fazer uma tal oferta, escolhe *Is 44.14;Jr 10.3,5uma madeira que não se corrompa; procura para si um artífice perito para erigir uma imagem esculpida *Is 41.7;46.7;1Sm 5.3-4que não se possa mover. 21 *Is 37.26;Sl 19.1;50.6;At 14.17;Rm 1.19Acaso, não sabeis? Acaso, não ouvis? Não se vos tem sido notificado *Is 44.8desde o princípio? Não tendes entendido *Is 48.13;51.13desde as fundações da terra? 22 É ele o que está sentado sobre *Jó 22.14;Pv 8.27a redondeza da terra, cujos habitantes são como *Nm 13.33gafanhotos; *Is 37.16;42.5;44.24;Jó 9.8é ele o que estende os céus como *Sl 104.2uma cortina e os desenrola como *Jó 36.29;Sl 18.11;19.4uma tenda, para neles habitar; 23 é ele o que reduz a nada *Is 34.12;Jó 12.21;Sl 107.40os príncipes e *Is 5.21;Jr 25.18-27torna em caos os juízes da terra. 24 Na verdade, *Is 17.10-11;Jó 15.30-33;18.16-19;Na 1.14não foram semeados; não foram mesmo semeados; não se arraigou o seu tronco; demais, *Is 40.7;30.33;2Sm 22.16ele assopra, eles se secam, e *Is 17.13;41.16a tempestade os leva como palha. 25 *Is 40.18A quem, pois, me assemelhareis, para que eu lhe seja igual? — diz o Santo. 26 *Is 51.6Levantai ao alto os vossos olhos e vede. *Is 42.5;48.12-13Quem criou estes? Foi aquele que faz sair um por um o exército deles; ele *Sl 147.4os chama a todos pelos seus nomes; *Sl 89.11-13por ser ele grande em força e forte em poder, *Is 34.16;48.13nem um só vem a faltar.

27 *Is 49.4,14Porque dizes, ó Jacó, e falas, ó Israel: O meu caminho está *Is 54.8escondido a Jeová, e *Jó 27.2;34.5;Lc 18.7-8o meu juízo passa desapercebido ao *Is 25.1meu Deus? 28 *Is 40.21Acaso, não sabes? Acaso, não ouves? O *Gn 21.33;Sl 90.2sempiterno Deus, Jeová, Criador dos fins da terra, não desfalece, nem se cansa; *Sl 147.5;Rm 11.33não se pode esquadrinhar o seu entendimento. 29 Ele dá força ao *Is 50.4;Jr 31.25cansado e *Is 41.10aumenta fortaleza ao que se acha debilitado. 30 *Jr 6.11;9.21Os jovens desfalecerão e se cansarão, *Is 9.17e os mancebos cairão; 31 porém os que esperam em Jeová *Jó 17.9;Sl 103.5;2Co 4.8-10,16renovarão as suas forças; *Êx 19.4;Dt 32.11;Lc 18.1;2Co 4.1,16;Gl 6.9;Hb 12.3subirão com asas como águias; correrão e não se cansarão; andarão e não desfalecerão.