Isaías 51

Az igazak haza térnek nagy nyomorúságból és öröm van Sionban

1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok! 2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt. 3 Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava! 4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom. 5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket. 6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. 7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! 8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre! 9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? 10 Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! 11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj! 12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?! 13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? 14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: 15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem? 16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! 17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd! 18 Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt. 19 E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged? 20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől. 21 Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! 22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! 23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!

A restauração e salvação de Israel

1 *Is 51.7;46.3;48.12Escutai-me, vós os que *Sl 94.15;Pv 15.9seguis a justiça, que buscais a Jeová; olhai para a *Gn 17.15-17rocha de que fostes cortados e para a caverna do poço de que fostes cavados. 2 Olhai para *Is 29.22;41.8;63.16Abraão, vosso pai e para Sara, que vos deu à luz; porque, *Gn 12.1;15.5;Dt 1.10;Ez 33.24estando ele só, o chamei, e o abençoei, e o multipliquei. 3 Pois Jeová *Is 40.1;49.13conforta a Sião, conforta todos os *Is 52.9lugares desolados e faz o seu *Is 35.1;41.19deserto como o *Gn 2.8;Jl 2.3Éden e o seu ermo, *Gn 13.10como o jardim de Jeová; nela, se achará *Is 25.9;41.16;65.18;66.10gozo e alegria, ação de graças e som de música.

4 *Sl 50.7;78.1Atendei-me, povo meu, e escutai-me, nação minha; porque *Is 2.3;Dt 18.18;Mq 4.2de mim sairá a lei, e *Is 1.27;42.4o meu juízo, estabelecê-lo-ei para *Is 42.6;49.6a luz dos povos. 5 Perto está *Is 46.13;54.17a minha justiça, já saiu a minha salvação, e *Is 40.10os meus braços julgarão os povos; *Is 42.4;60.9as ilhas me aguardarão, e *Is 59.16;63.5no meu braço confiarão. 6 *Is 40.26Levantai os vossos olhos para os céus, e olhai para a terra cá embaixo, porque *Is 13.13;34.4;Sl 102.25-26;Mt 24.35;Hb 1.10-12;2Pe 3.10os céus desaparecerão como o fumo e a terra envelhecerá como um vestido, e os seus moradores perecerão da mesma maneira; *Is 51.8;45.17a minha salvação, porém, será para sempre, e a minha justiça não será abolida.

7 *Is 51.1Escutai-me, vós os que seguis a justiça, povo em cujo *Sl 37.31coração está a minha lei; não temais *Is 25.8;54.4;Mt 5.11;At 5.41o opróbrio dos homens, nem vos perturbeis por causa dos seus vilipêndios. 8 Pois *Is 50.9a traça os consumirá como a um vestido, e *Is 14.11;66.24o bicho os comerá como à lã; *Is 51.6a minha justiça, porém, será para sempre, e a minha salvação, de geração em geração.

9 *Is 51.17;52.1Desperta-te, desperta-te, veste-te de fortaleza, ó braço de Jeová; desperta-te como *Êx 6.6;Dt 4.34nos dias da antiguidade, nas gerações dos tempos antigos. Porventura, não és tu o que cortou em pedaços a *Is 30.7;Sl 89.10Raabe, aquele que traspassou *Is 27.1;Sl 74.13;Ez 29.3ao dragão? 10 Não és tu o que *Is 11.15-16;50.2;63.11-12secou o mar, as águas do grande abismo; o que fez do fundo do mar um caminho, para que por ele *Is 63.9,16;Êx 15.13;Sl 106.10passassem os remidos? 11 *Is 35.10;44.23;48.20;49.13;Jr 30.18-19;31.11-12;33.11Os resgatados de Jeová voltarão e, *Is 60.19;61.7com júbilo, virão para Sião; e alegria sempiterna descansará sobre as suas cabeças. Eles alcançarão gozo e alegria, e a tristeza e o gemido *Is 25.8;60.20;65.19;Ap 7.17;21.1,4;22.3fugirão.

12 Eu, eu sou o que vos *Is 51.3conforta; quem és tu, para teres medo de um *Is 2.22;Sl 118.6homem, que morre, e do filho do homem, que se tornará *Is 40.6-7;1Pe 1.24como feno? 13 Quem és tu que *Is 17.10;Dt 6.12;8.11te esqueces de Jeová, teu Criador, o qual *Is 40.22;45.12,18;48.13;Jó 9.8;Sl 104.2estendeu os céus e fundou a terra; e que o dia todo *Is 7.4;10.24temes continuamente por causa do furor do opressor, quando se prepara para destruir? Onde está o furor do *Is 49.26;54.14opressor? 14 *Is 48.20;52.2O exilado cativo depressa será solto e não morrerá para ir à *Is 38.18sepultura, *Is 33.16;49.10nem lhe faltará o pão. 15 Pois eu sou Jeová, teu Deus, *Sl 107.25;Jr 31.35que agito o mar, de modo que bramem as suas ondas; Jeová dos Exércitos é o seu nome. 16 *Is 59.21;Dt 18.18Pus as minhas palavras na tua boca e, *Is 49.2;Êx 33.22na sombra da minha mão, te escondi, para que eu *Is 65.17;66.22plante os céus, funde a terra e diga a Sião: Tu és o meu povo.

17 *Is 51.9;52.1Desperta-te, desperta-te, põe-te de pé, Jerusalém, que *Is 29.9;63.6;Jó 21.20;Jr 25.15bebeste da mão de Jeová o cálice do seu furor, que bebeste da taça de atordoamento e a esgotaste. 18 De todos os filhos que ela teve, *Is 49.21;Sl 88.18;142.4não há nenhum que a guie; e, de todos os filhos que ela criou, não há nenhum que a tome pela mão. 19 Essas duas coisas te sobrevieram; quem se condoerá de ti? *Is 8.21;9.20;14.30A desolação e a destruição, a fome e a espada! Como te consolarei? 20 Teus filhos já desmaiaram, *Is 5.25;Jr 14.16jazem nas esquinas de todas as ruas, como um *Dt 14.5antílope tomado no laço; cheios estão do *Is 42.25furor de Jeová, *Is 66.15da repreensão de teu Deus.

21 Agora, ouve isto, ó tu que estás *Is 54.11aflita e *Is 51.17;29.9;63.6embriagada, porém não de vinho. 22 Assim diz o teu Senhor Jeová e teu Deus, que *Is 3.12-13;49.25;Jr 50.34pleiteia a causa do teu povo: Eis que tiro da tua mão o *Is 51.17cálice de atordoamento, a taça do meu furor; tu não o tornarás mais a beber, 23 mas eu *Is 49.26;Jr 25.15-17,26,28;Zc 12.2o porei nas mãos dos que te afligem, os quais diziam à tua alma: *Js 10.24Abaixa-te, para que passemos. Tu punhas as tuas costas como o chão e como a rua para os que passavam.