Az álszenteskedés büntetése
1 Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. 2 Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. 3 Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. 4 Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. 5 Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
Az igaz isteni tisztelet áldása
6 Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? 7 Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? 8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. 9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; 10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. 11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. 12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. 13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: 14 Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!
Observação devida e indevida do jejum
1 Is 40.6,8Clama em alta voz, não cesses, levanta como trombeta a tua voz e anuncia ao meu povo a sua Is 43.27;48.8;50.1;59.12transgressão e à casa de Jacó, os seus pecados. 2 Contudo, Is 1.11;Tt 1.16me buscam cada dia e têm prazer em conhecerem os meus caminhos; como uma nação que praticou Is 48.1;Jr 7.9-10a justiça Is 1.4,28;59.13e não abandonou o juízo do seu Deus, pedem-me juízos retos, têm prazer Is 29.13;57.3;Sl 119.150;Tg 4.8em se chegarem a Deus. 3 Por que temos nós Ml 3.14;Lc 18.12jejuado, dizem eles, e tu não atentas? Por que temos afligido as nossas almas, e tu não o sabes? Eis que, Is 22.12-13;Zc 7.5-6no dia do vosso jejum, prosseguis as vossas empresas e exigis que se façam todos os vossos trabalhos. 4 Eis que jejuais para Is 3.14-15;59.6contendas e rixas e para ferirdes com punho iníquo; não jejuais hoje, de maneira que Is 1.15;59.2;Jl 2.12-14a vossa voz se faça ouvir no alto. 5 Acaso, pode tal jejum ser o que escolhi? O dia em que o homem humilha a sua alma? Consiste, porventura, em inclinar o homem a cabeça como junco e em estender debaixo de si 1Rs 21.27saco e cinza? Porventura chamará a isso jejum e Is 49.8;61.2dia aceitável a Jeová? 6 Acaso, não é este o jejum que escolhi — Ne 5.10-12;Jr 34.8romper as ligaduras da iniquidade, desatar as ligaduras do jugo, Is 1.17deixar ir livres os oprimidos e Is 58.9quebrar todo o jugo? 7 Acaso, não consiste ele em Is 58.10;Jó 31.19-20;Ez 18.7,16repartires o teu pão com o faminto Is 16.3-4;Hb 13.2e recolheres em casa os pobres desamparados? Em cobrires o Mt 25.35;Lc 3.11nu quando o vires e Dt 22.1-4;Lc 10.31-32não te esconderes da tua carne? 8 Então, romperá a tua luz Is 58.10como a aurora, e depressa nascerá Is 30.26;33.24;Jr 30.17;33.6a tua cura; a tua Is 62.1;Sl 85.13justiça irá diante de ti; a glória de Is 52.12;Êx 14.19Jeová será a tua retaguarda. 9 Então, Is 55.6;65.24;Sl 50.15clamarás, e Jeová responderá; chamarás, e ele dirá: Eis-me aqui.
Is 58.6Se tirares do meio de ti o jugo, o Pv 6.13estender do dedo e o Is 59.13;Sl 12.2falar iniquamente; 10 Is 58.7;Dt 15.7se abrires a tua alma ao faminto e fartares a alma aflita; então, nascerá Is 58.8;42.16;Jó 11.17;Sl 37.6a tua luz nas trevas, e a tua escuridão tornar-se-á como o meio-dia. 11 Is 49.10;57.18Jeová te guiará continuamente, Is 41.17;Sl 107.9fartará a tua alma mesmo em lugares áridos Is 66.14e fortificará os teus ossos; serás como um Is 27.3;Ct 4.15;Jr 31.12jardim regado e como um Jo 4.14;7.38manancial de águas cujas águas não falham. 12 Os que de ti procederem Is 49.8;61.4;Ez 36.10edificarão as antigas ruínas; Is 44.28levantarás os fundamentos de muitas gerações e serás chamado reparador Is 30.13;Am 9.11da brecha, restaurador de veredas para que o país se torne habitável.
13 Is 56.2,4,6;Êx 31.16-17;35.2-3;Jr 17.21-27Se apartares do sábado o teu pé e não prosseguires as tuas empresas no meu santo dia, se ao sábado chamares Sl 27.4;42.4;84.2,10deleitoso, santificado por Jeová e digno de honra; se o honrares, não seguindo Is 55.8os teus caminhos, nem te ocupando nas tuas empresas, nem Is 59.13falando as tuas palavras, 14 então, Is 61.10te deleitarás em Jeová. Eu te farei cavalgar sobre as Is 33.16;Dt 32.13;Hc 3.19alturas da terra e Is 1.19te alimentarei com a herança de teu pai Jacó, porque Is 1.20;40.5a boca de Jeová falou.