Isaías 6

Ésaiás látja az Úr dicsőségét és elhivatik prófétává

1 A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; 2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; 3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! 4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel. 5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! 6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról; 7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett. 8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! 9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; 10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. 11 És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; 12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön; 13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!

A visão de Isaías

1 No ano em que morreu o rei *Is 1.1Uzias, *Jo 12.41;Ap 4.2-3;20.11vi Jeová sentado sobre um alto e elevado trono, e as orlas do seu vestido enchiam o templo. 2 Serafins estavam por cima dele; *Ap 4.8cada um tinha seis asas; com duas, cobria o rosto, com duas, cobria os pés e com duas, voava. 3 Um chamava ao outro e dizia: Santo, santo, santo é Jeová dos Exércitos; *Nm 14.21;Sl 72.19a terra toda está cheia da sua glória. 4 As bases das ombreiras moveram-se à voz do que clamava, e a casa encheu-se de fumo. 5 Então, disse eu: *Êx 33.20;Lc 5.8Ai de mim! Pois estou perdido, porque, sendo eu homem de *Êx 6.12,30lábios impuros e habitando no meio de um *Is 59.3;Jr 9.3-8povo de lábios impuros, os meus olhos viram o *Jr 51.57Rei, Jeová dos Exércitos.

A visão e comissão de Isaías

6 Então, voou para mim um dos serafins, tendo na sua mão uma brasa viva, que ele havia tomado de sobre o altar com uma tenaz. 7 Com a brasa *Jr 1.9;Dn 10.16tocou-me a boca e disse: Eis que esta brasa tocou os teus lábios; já se foi *Is 40.2;53.5-6,11;1Jo 1.7a tua iniquidade, e perdoado está o teu pecado. 8 Ouvi a *Ez 10.5;At 9.4voz de Jeová dizer: Quem enviarei eu, e quem irá por nós? *At 26.19Disse eu: Eis-me aqui; envia-me a mim. 9 Ele disse: *Ez 3.11;Am 7.15Vai e dize a este povo: Haveis de ouvir, porém não entendereis; *Mt 13.14-15;Mc 4.12;Lc 8.10;Jo 12.40;At 28.26-27;Rm 11.8haveis de ver, porém não percebereis. 10 *Dt 31.20;32.15;Sl 119.70Torna insensível o coração deste povo, endurece-lhe os ouvidos e fecha-lhe os olhos, *Jr 5.21para não suceder que, vendo com os olhos e ouvindo com os ouvidos, entenda no coração, e se converta, e seja sarado. 11 Então, disse eu: *Sl 79.5Até quando, Senhor? Ele respondeu: Até que sejam desoladas as *Lv 26.31;Is 1.7;3.8,26cidades e fiquem sem habitadores e as casas, sem homens, e a terra seja de todo desolada, 12 e Jeová tenha removido para longe os homens e sejam muitos os *Jr 4.29lugares abandonados no meio da terra. 13 Se ainda ficar nela a *Is 1.9;10.20-23;37.31;46.3décima parte, esta tornará a ser exterminada. Como terebinto e como *Jó 14.7carvalho, dos quais, depois de derrubados, ainda fica o tronco, assim *Dt 7.6;Ed 9.2a santa semente é o seu tronco.