Az Assirusok megszállják Jeruzsálemet
1 És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé. 2 És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felső tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján. 3 És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró. 4 És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol? 5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál? 6 Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak. 7 És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Ő-é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg. 8 Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok. 9 Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért. 10 És most talán az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt! 11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára. 12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?! 13 És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit! 14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket. 15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe! 16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jőjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét. 17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szőlő földére. 18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az ő földét Assiria királyának kezéből? 19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezemből? 20 Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből? 21 Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki! 22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.
Senaqueribe invade Judá
1 2Rs 18.13Ora, no décimo quarto ano do Is 1.1rei Ezequias, subiu Senaqueribe, rei da Assíria, contra as cidades fortificadas de Judá e as tomou. 2 Is 36.2—38.8; 2Rs 18.17—20.11;2Cr 32.9-24O rei da Assíria enviou de Laquis a Jerusalém ao rei Ezequias Rabsaqué com um grande exército. Este parou junto ao Is 7.3aqueduto da piscina superior no caminho do campo do lavandeiro. 3 Então, saíram a ter com ele Is 22.20Eliaquim, filho de Hilquias, mordomo, Is 22.15Sebna, secretário, e Joá, filho de Asafe, cronista-mor.
4 Disse-lhes 2Rs 18.19Rabsaqué: Dizei a Ezequias: Assim diz o grande rei, o rei da Assíria: Que confiança é essa em que te estribas? 5 Digo, o teu conselho e poder para a guerra são tão somente palavras vãs. Em quem, pois, agora, confias, visto que 2Rs 18.7hás rebelado contra mim? 6 Eis que confias no Egito, Ez 29.6-7no bordão desse caniço esmagado, sobre o qual, se o homem se firmar, ele se lhe meterá pela mão e a traspassará; Is 30.3,5,7;Sl 146.3assim é Faraó, rei do Egito, para todos os que nele confiam. 7 Mas, se me disseres: Confiamos em Jeová, nosso Deus, não é este aquele Dt 12.2-5;2Rs 18.4-5cujos altos e altares Ezequias tirou, dizendo a Judá e a Jerusalém: Diante deste altar adorareis? 8 Agora, pois, dá penhores ao rei da Assíria, meu amo, e dar-te-ei dois mil cavalos, se da tua parte puderes achar homens para montar neles. 9 Como, então, poderás Is 37.29pôr em fuga um só capitão dos menores dos servos do meu amo e Is 20.5;30.2-5,7;31.3confiar no Egito para obteres cavalos e carros? 10 Porventura, subi eu, agora, sem Jeová contra esta terra para a destruir? 1Rs 13.18;22.6,12Disse-me Jeová: Sobe contra esta terra e destrói-a.
11 Então, disseram Eliaquim, Sebna e Joá a Rabsaqué: Rogamos-te que fales aos teus servos na Ed 4.7;Dn 2.4língua aramaica, pois nós a entendemos; e não nos fales Is 36.13na língua dos judeus aos ouvidos do povo que está em cima do muro. 12 Mas Rabsaqué respondeu-lhes: Enviou-me, porventura, o meu amo ao teu amo e a ti para falar essas palavras? Não me enviou aos homens que estão sentados em cima do muro, para que, juntamente convosco, comam o seu excremento e bebam a sua urina?
13 Então, Rabsaqué se pôs em pé 2Cr 32.18e, gritando em alta voz na língua dos judeus, disse: Ouvi as palavras do grande rei, do rei da Assíria. 14 Assim diz o rei: Is 37.10Não vos engane Ezequias, porque não vos poderá livrar. 15 Nem tampouco vos faça Ezequias Is 36.18,20;37.10-11confiar em Jeová, dizendo: Jeová, na verdade, nos livrará; esta cidade não será entregue nas mãos do rei da Assíria. 16 Não deis ouvidos a Ezequias. Pois assim diz o rei da Assíria: Fazei as vossas pazes comigo e saí para mim; coma cada um de vós da sua 1Rs 4.25;Mq 4.4;Zc 3.10vinha e da sua figueira e beba cada um Pv 5.15as águas da sua cisterna; 17 até que eu venha e vos transfira para uma terra que é semelhante a vossa terra, terra de trigo e de mosto, terra de pão e de vinho. 18 Guardai-vos não vos iluda Ezequias, dizendo: Is 36.15Jeová nos livrará. Acaso, os deuses das nações livraram cada um a sua terra das mãos do rei da Assíria? 19 Onde estão os deuses de Is 10.9-11;37.11-13;Jr 49.23Hamate e Arpade? Onde estão os deuses de Sefarvaim? Livraram 2Rs 17.6eles de minha mão a Samaria? 20 1Rs 20.23,28Entre todos os deuses das terras, quais são os que livraram da minha mão a sua terra, para que Is 36.15Jeová possa livrar da minha mão a Jerusalém?
21 Eles, porém, se calaram e não lhe responderam palavra. Pois o rei ordenou, dizendo: Não lhe respondais. 22 Então, Is 36.3;22.20Eliaquim, filho de Hilquias, mordomo, e Is 22.15Sebna, secretário, e Joá, filho de Asafe, cronista-mor, vieram ter com Ezequias, rasgados os vestidos, e lhe referiram as palavras de Rabsaqué.