Mateus 8

Jézus bélpoklost gyógyít

1 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. 2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. 4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

Jézus meggyógyítja a százados szolgáját

5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, 6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. 7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. 8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. 11 De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: 12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. 13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

Jézus meggyógyítja Péter napát és más betegeket

14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. 15 És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik. 16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; 17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

Jézus két tanítványt útbaigazít

18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.

19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. 20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. 21 Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. 22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

Jézus lecsendesíti a háborgó tengert

23 És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. 24 És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. 25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. 26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. 27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

Jézus meggyógyít két ördöngőst

28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. 29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30 Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. 31 Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! 32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben. 33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala. 34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.

A cura dum leproso

1 Quando Jesus desceu do monte, acompanharam-no grandes multidões. 2 *Mt 8.2-4;Mc 1.40-44;Lc 5.12-14Aproximando-se um leproso, *Mt 9.18;15.25;18.26;20.20;Jo 9.38;At 10.25adorava-o, dizendo: Senhor, se quiseres, bem podes tornar-me limpo. 3 Jesus, estendendo a mão, tocou-o, dizendo: Quero; fica limpo. No mesmo instante, ficou limpa a sua lepra. 4 Disse-lhe Jesus: *Mt 9.30;12.16;17.9;Mc 1.44;3.12;5.43;7.36;8.30;9.9;Lc 4.41;8.56;9.21Olha, não o digas a alguém, mas *Mc 1.44;Lc 5.14;17.14;Lv 13.49;14.2ss.vai mostrar-te ao sacerdote e fazer a oferta que Moisés ordenou, para lhes servir de testemunho.

A cura do criado dum centurião

5 *Mt 8.5-13;Lc 7.1-10Tendo Jesus entrado em Cafarnaum, chegou-se a ele um centurião e rogou-lhe: 6 Senhor, o meu criado jaz em casa *vd.Mt 4.24paralítico, padecendo horrivelmente. 7 Disse-lhe ele: Eu irei curá-lo. 8 Mas o centurião respondeu: Senhor, não sou digno de que entres em minha casa; porém dize somente uma palavra, e o meu criado há de sarar. 9 Pois também eu sou homem sujeito à autoridade, e tenho soldados às minhas ordens, e digo a um: Vai ali, e ele vai; a outro: Vem cá, e ele vem; e ao meu servo: Faze isto, e ele o faz. 10 Jesus, ouvindo isso, admirou-se e disse aos que o acompanhavam: Em verdade vos afirmo que nem mesmo em Israel achei tamanha fé. 11 Digo-vos que *Lc 13.29; cp.Is 49.12;59.19;Ml 1.11muitos virão do Oriente e do Ocidente e hão de sentar-se com Abraão, Isaque e Jacó no reino dos céus; 12 mas *cp.Mt 13.38os filhos do reino serão lançados nas *Mt 22.13;25.30trevas exteriores; *Mt 13.42,50;22.13;24.51;25.30;Lc 13.28ali haverá o choro e o ranger de dentes. 13 Disse Jesus ao centurião: Vai-te, e, *Mt 9.29; vd.9.22como creste, assim te seja feito. Naquela mesma hora, sarou o criado.

A cura da sogra de Pedro. Muitos curados

14 *Mt 8.14-16;Mc 1.29-34;Lc 4.38-41Tendo entrado Jesus na casa de Pedro, viu que a sogra deste estava de cama e com febre; 15 e, tocando-lhe a mão, a febre a deixou. Ela se levantou e o servia. 16 À tarde, trouxeram-lhe muitos *vd.Mt 4.23-24;8.33endemoninhados; ele, com a sua palavra, expeliu os espíritos e curou todos os doentes; 17 para se cumprir o que foi dito pelo profeta Isaías: *Is 53.4Ele mesmo tomou as nossas enfermidades e carregou com as nossas doenças.

Jesus põe à prova uns que iam segui-lo

18 Vendo Jesus uma multidão ao redor de si, *Mc 4.35;Lc 8.22mandou passar para a outra margem do lago. 19 *Mt 8.19-22;Lc 9.57-60Chegou um escriba e disse-lhe: Mestre, seguir-te-ei para onde quer que fores. 20 Respondeu-lhe Jesus: As raposas têm covis, e as aves do céu, pousos; mas *Mt 9.6;12.8,32,40;13.41;16.13,27s.;17.9;10.28;26.64;Mc 8.38;Lc 12.8;18.8;21.36;Jo 1.51;3.13s.;6.27;12.34;At 7.56; cp.Dn 7.13o Filho do Homem não tem onde reclinar a cabeça. 21 Um outro discípulo disse-lhe: Senhor, deixa-me ir primeiro enterrar meu pai. 22 Porém Jesus respondeu-lhe: *Mt 9.9;Mc 2.14;Lc 9.59;Jo 1.43;21.19Segue-me e deixa que os mortos enterrem os seus mortos.

Jesus acalma uma tempestade

23 *Mt 8.23-27;Mc 4.36-41;Lc 8.22-25Entrando ele na barca, seus discípulos acompanharam-no. 24 Eis que se levantou no mar tão grande tempestade, que as ondas cobriam a barca; mas Jesus dormia. 25 Os discípulos, aproximando-se, acordaram-no, dizendo: Salva-nos, Senhor, que perecemos. 26 Ele lhes disse: Por que temeis, *Mt 6.30;14.31;16.8homens de pouca fé? Então, erguendo-se, repreendeu os ventos e o mar; e fez-se grande bonança. 27 Todos se maravilharam, dizendo: Que homem é este que até os ventos e o mar lhe obedecem?

A cura de dois endemoninhados gadarenos

28 *Mt 8.28-34;Mc 5.1-17;Lc 8.26-37Tendo ele chegado à outra banda, à terra dos gadarenos, dois endemoninhados, em extremo furiosos, de modo que ninguém podia passar por aquele caminho, saindo dos túmulos, vieram-lhe ao encontro. 29 Eles gritaram: *Jz 11.12;2Sm 16.10;19.22;1Rs 17.18;2Rs 3.13;2Cr 35.21;Mc 1.24;5.7;Lc 4.34;8.28;Jo 2.4Que temos nós contigo, Filho de Deus? Vieste aqui atormentar-nos antes do tempo? 30 Ora, a alguma distância deles pastava uma grande manada de porcos. 31 Os demônios rogavam-lhe: Se nos expeles, envia-nos para a manada de porcos. 32 Disse-lhes Jesus: Ide. Tendo eles saído, passaram para os porcos; toda a manada precipitou-se pelo declive no mar, e ali se afogaram. 33 Os pastores fugiram, foram à cidade, contaram todas essas coisas e o que tinha acontecido aos *vd.Mt 4.24endemoninhados. 34 Então, a cidade toda saiu ao encontro de Jesus; e, ao verem-no, rogaram-lhe que se retirasse daqueles termos.