Mateus 26

Utoljára jelenti Jézus szenvedéseit

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:

2 Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. 3 Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak, 4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. 5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.

Jézus megkenetése Bethániában

6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, 7 Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. 8 Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? 9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. 10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. 11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12 Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. 13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.

14 Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, 15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. 16 És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.

Páska és úrvacsorája

17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? 18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. 19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.

20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, 21 És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. 22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? 23 Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25 Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. 26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. 29 Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. 30 És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.

31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. 32 De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. 33 Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. 34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. 35 Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.

Gyötrődés a Gecsemáné kertjében

36 Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. 37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. 38 Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. 39 És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. 40 Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? 41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. 42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43 És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. 44 És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. 45 Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. 46 Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.

Júdás árulása

47 És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. 48 A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. 49 És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt. 50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. 51 És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. 52 Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. 53 Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? 54 De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? 55 Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. 56 Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.

Jézus elfogatása. Kihallgatás a főpapnál

57 Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. 58 Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. 59 A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; 60 És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, 61 Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. 62 És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? 63 Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? 64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. 65 Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását. 66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. 67 Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, 68 Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?

Péter megtagadja Jézust

69 Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. 70 Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. 71 Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. 72 És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. 73 Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. 74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. 75 És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.

O plano para tirar a vida a Jesus

1 *vd.Mt 7.28Tendo Jesus acabado todo esse discurso, disse a seus discípulos: 2 *Mt 26.2-5;Mc 14.1-2;Lc 22.1-2Sabeis que, de hoje a dois dias, celebrar-se-á *Jo 11.55;13.1a Páscoa; e o Filho do Homem será entregue para ser crucificado. 3 *Jo 11.47Depois, se reuniram os principais sacerdotes e os anciãos do povo no *Mt 26.58,69;Mc 14.54,66;15.16;Lc 11.21;22.55;Jo 18.15; cp.Mt 27.27pátio da casa do sumo sacerdote, chamado *Mt 26.57;Lc 3.2;Jo 11.49;18.13-14,24,28;At 4.6Caifás, 4 e *vd.Mt 12.14deliberaram prender a Jesus à traição e tirar-lhe a vida. 5 Mas diziam: Durante a festa, não, *Mt 27.24para que não haja tumulto entre o povo.

Jesus ungido em Betânia

6 *Mt 26.6-13;Mc 14.3-9; cp.Jo 12.1-8;Lc 7.37-39Estando Jesus em *vd.Mt 21.7Betânia, na casa de Simão, o leproso, 7 chegou-se a ele uma mulher que trazia um vaso de alabastro com precioso perfume e lho derramou sobre a cabeça, quando ele estava à mesa. 8 Vendo isso, seus discípulos indignaram-se e disseram: 9 Para que este desperdício? Pois o perfume podia ser vendido por muito dinheiro e ser este dado aos pobres. 10 Mas Jesus, percebendo isso, disse-lhes: Por que molestais essa mulher? Ela me fez uma boa obra. 11 Pois *Mc 14.7;Jo 12.8;Dt 15.11os pobres, sempre os tendes convosco, mas a mim nem sempre me tendes; 12 derramando ela este perfume sobre o meu corpo, fê-lo *vd.Jo 19.40para a minha sepultura. 13 Em verdade vos digo *Mc 14.9que, onde quer que for pregado em todo o mundo este evangelho, será também contado para memória sua o que ela fez.

O pacto da traição

14 *Mt 26.14-16;Mc 14.10-11;Lc 22.3-6Então, um dos doze, chamado *Mt 10.4;26.25,47;Mt 27.3;Jo 6.71;12.4;13.26;At 1.16Judas Iscariotes, procurou os principais sacerdotes 15 e lhes disse: Que me quereis dar, e eu vo-lo entregarei? *cp.Zc 11.12;Êx 21.32Eles lhe pesaram trinta moedas de prata. 16 Desde então, Judas buscava oportunidade para o entregar.

Os discípulos preparam a Páscoa

17 *Mt 26.17-19;Mc 14.12-16;Lc 22.7-13No primeiro dia dos *Êx 12.18-20Pães Asmos, vieram os discípulos a Jesus perguntar-lhe: Onde queres que façamos os preparativos para comeres a Páscoa? 18 Respondeu-lhes: Ide à cidade ter com *Mc 14.13;Lc 22.10certo homem e dizei-lhe que o Mestre diz: *cp.Jo 7.6,8O meu tempo está próximo; em tua casa celebrarei a Páscoa com meus discípulos. 19 Eles fizeram como Jesus lhes havia ordenado, e prepararam a Páscoa.

O traidor é indicado

20 *Mt 26.20-24;Mc 14.17-21À tarde, estava ele sentado à mesa com os doze discípulos. 21 Enquanto comiam, declarou Jesus: *Lc 22.21-23;Jo 13.21s.Em verdade vos digo que um de vós me trairá. 22 Eles, muitíssimo contristados, começaram um por um a perguntar-lhe: Porventura sou eu, Senhor? 23 Ele respondeu: *Jo 13.26; cp.Mt 18O que põe comigo a mão no prato, este é o que me trairá. 24 O Filho do Homem vai-se, *Mt 26.31,54,56;Mc 9.12;Lc 24.25-27,46;At 17.2s.;26.22s.;1Co 15.3;1Pe 1.10s.segundo está escrito a seu respeito, mas ai daquele por quem o Filho do Homem é traído! *Mc 14.21; cp.Mt 18.7Melhor fora para esse homem se não houvesse nascido. 25 *Mt 26.14Judas, que o traiu, perguntou: Porventura sou eu, *vd.Mt 23.7,10Mestre? Respondeu-lhe Jesus: *Mt 26.64;Mt 27.11;Lc 22.70Tu o disseste.

A ceia do Senhor

26 *Mt 26.26-29;Mc 14.22-25;Lc 22.17-20;1Co 11.23-25; cp.1Co 10.16Estando eles comendo, tomou Jesus o pão e, *vd.Mt 14.19tendo dado graças, partiu-o e deu aos discípulos, dizendo: Tomai e comei; este é o meu corpo. 27 Tomando o cálice, rendeu graças e deu-lho, dizendo: Bebei dele todos; 28 porque *cp.Hb 9.20este é o meu sangue, o sangue da aliança, que é derramado por *vd.Mt 20.28muitos para remissão de pecados. 29 Mas digo-vos que, desta hora em diante, não beberei deste fruto da videira, até aquele dia em que o hei de beber, novo, convosco no reino de meu Pai.

30 *Mt 26.30-35;Mc 14.26,31;Lc 22.31-34Tendo cantado um hino, saíram para o *vd.Mt 21.1monte das Oliveiras.

Pedro é avisado

31 Então lhes disse Jesus: A todos vós *vd.Mt 11.6;Zc 13.7serei esta noite uma pedra de tropeço, pois está escrito: Ferirei o pastor, e as ovelhas do rebanho *cp.Jo 16.32ficarão dispersas; 32 mas, depois que eu ressuscitar, *Mt 28.7,10,16;Mc 16.7irei adiante de vós para a Galileia. 33 Disse-lhe Pedro: Ainda que sejas para todos uma pedra de tropeço, nunca o serás para mim. 34 Declarou-lhe Jesus: *Jo 13.38;Mt 26.75Em verdade te digo que *cp.Mc 14.30esta noite, antes de cantar o galo, três vezes me negarás. 35 Replicou-lhe Pedro: *Jo 13.37Ainda que me seja necessário morrer contigo, de nenhum modo te negarei. Todos os discípulos disseram o mesmo.

Jesus em Getsêmani

36 *Mt 26.36-46;Mc 14.32-42;Lc 22.40-46Em seguida, foi Jesus com eles a um lugar chamado *Mc 14.32; cp.Lc 22.39;Jo 18.1Getsêmani e disse a seus discípulos: Sentai-vos aqui, enquanto eu vou ali orar. 37 Levando consigo a *Mt 17.1;Mc 5.37; cp.Mt 4.21Pedro e aos dois filhos de Zebedeu, começou a entristecer-se e angustiar-se. 38 Então lhes disse: *Jo 12.27A minha alma está numa tristeza mortal; ficai aqui e *Mt 26.40-41vigiai comigo. 39 Adiantando-se um pouco, prostrou-se com o rosto em terra e orou: Pai meu, se é possível, passe de mim *vd.Mt 20.22este cálice; *Mt 26.42;Mc 14.36;Lc 22.42;Jo 6.38todavia, não seja como eu quero, mas como tu queres. 40 Depois, voltou para seus discípulos e, encontrando-os dormindo, perguntou a Pedro: Nem ao menos *Mt 26.38uma hora pudestes vigiar comigo? 41 Vigiai e orai, para que não entreis em tentação; o *Mc 14.38espírito, na verdade, está pronto, mas a carne é fraca. 42 Tornando a retirar-se, orou: Pai meu, se este cálice não pode passar sem que eu o beba, faça-se a tua vontade. 43 Voltando outra vez, encontrou-os dormindo, porque estavam com os olhos pesados. 44 Deixando-os novamente, foi orar pela terceira vez, repetindo as mesmas palavras. 45 Então, voltou para os discípulos, dizendo-lhes: Agora, dormi e descansai; *Mc 14.41;Jo 12.27;13.1está próxima a hora, e o Filho do Homem está sendo traído nas mãos de pecadores. 46 Levantai-vos, vamo-nos! Pois o que me trai se aproxima.

Jesus é preso

47 *Mt 26.47-56;Mc 14.43-50;Lc 22.47-53;Jo 18.3-11Enquanto ele ainda falava, chegou *Mt 26.14Judas, um dos doze, e, com ele, uma grande multidão armada de espadas e varapaus, enviada pelos principais sacerdotes e pelos anciãos do povo. 48 O traidor lhes havia dado um sinal, dizendo: Aquele a quem eu beijar, esse é que é; prendei-o. 49 No mesmo instante, chegou-se a Jesus e disse: Salve, *vd.Mt 23.7;26.25Mestre! E o beijou. 50 Jesus perguntou-lhe: *Mt 20.13;22.12Amigo, a que vieste? Nisto se aproximou a escolta e, pondo as mãos em Jesus, prendeu-o. 51 *cp.Jo 18.10;Mc 14.47;Lc 22.50Um dos que estavam com Jesus estendeu a mão, puxou da *Lc 22.38espada e, dando um golpe no servo do sumo sacerdote, decepou-lhe uma orelha. 52 Então, Jesus lhe disse: Embainha a tua espada *cp.Gn 9.6;Ap 13.10pois todos os que tomam a espada morrerão à espada. 53 Acaso pensas que não posso rogar a meu Pai, e que ele não me mandará neste momento mais de doze *cp.Mc 5.9,15;Lc 8.30legiões de *cp.Mt 4.11anjos? 54 Como, pois, *Mt 26.24se cumpririam as Escrituras, que dizem que assim deve acontecer? 55 Naquela hora, disse Jesus à multidão: Viestes armados de espadas e varapaus para me prender, como se eu fora salteador? Todos os dias, *cp.Mc 12.35;14.49;Lc 4.20;19.47;20.1;21.37;Jo 7.14,28;8.2,20;18.20sentado no templo, eu ensinava, e não me prendestes. 56 Mas tudo isso aconteceu para que se cumprissem as Escrituras dos profetas. Então, todos os discípulos o deixaram e fugiram.

Jesus perante o Sinédrio

57 *Mt 26.57-68;Mc 14.53-65;Jo 18.12-13,19-24Aqueles que tinham prendido a Jesus levaram-no à casa *Mt 26.3de Caifás, sumo sacerdote, onde se haviam reunido os escribas e os anciãos. 58 *cp.Jo 18.15Pedro, porém, o ia seguindo de longe até *Mt 26.3o pátio da casa do sumo sacerdote e, entrando, sentou-se entre *Mt 5.25;Jo 7.32,45s.;18.3, etc.;19.6;At 5.22,26os oficiais de justiça para ver o fim. 59 Os principais sacerdotes e todo o *vd.Mt 5.22Sinédrio buscavam algum falso testemunho contra Jesus, para o entregarem à morte; 60 e não o acharam, não obstante se terem apresentado muitas testemunhas falsas. Mas, afinal, compareceram *Dt 19.15duas, afirmando: 61 Ele disse: *Mt 27.40;Mc 14.53;15.29;Jo 2.19; cp.At 6.14Posso destruir o santuário de Deus e reedificá-lo em três dias. 62 Levantando-se o sumo sacerdote, perguntou: Nada respondes? Que é o que estes depõem contra ti? 63 Jesus, porém, *Mt 27.12,14;Jo 19.9conservou-se calado. *Mt 26.63-66; cp.Lc 22.67-71O sumo sacerdote disse-lhe: *Lv 5.1Eu te conjuro *vd.Mt 16.16pelo Deus vivo que nos digas se tu és o Cristo, *vd.Mt 4.3o Filho de Deus. 64 Respondeu Jesus: *Mt 26.25Tu o disseste; contudo, vos declaro que vereis mais tarde o Filho do Homem sentado à direita do Todo-Poderoso e *vd.Mt 16.27s.vindo sobre as nuvens do céu. 65 Então, o sumo sacerdote *Mc 14.63;Nm 14.6;At 14.14rasgou as suas vestes, dizendo: Blasfemou! Acabais de ouvir agora mesmo a blasfêmia. 66 Que vos parece? Responderam eles: *Lv 24.16;Jo 19.7É réu de morte. 67 *Mt 26.67-68; cp.Lc 22.63-65;Jo 18.22Então, uns lhe *Mt 27.30;Mc 10.34cuspiram no rosto e lhe deram punhadas, e outros o esbofetearam, 68 dizendo: *Mc 14.65;Lc 22.64Adivinha-nos, ó Cristo, quem é o que te deu?

Pedro nega a Jesus

69 *Mt 26.69-75;Mc 14.66-72;Lc 22.55-62;Jo 18.16-18,25-27Entretanto, Pedro estava sentado fora *Mt 26.3no pátio; e uma criada, aproximando-se, disse-lhe: Também tu estavas com Jesus, o galileu. 70 Mas ele o negou diante de todos, exclamando: Não sei o que dizes. 71 Saindo para o alpendre, uma outra viu-o e disse aos que ali se achavam: Este também estava com Jesus, o nazareno. 72 Outra vez, Pedro o negou com juramento: Não conheço esse homem. 73 Logo depois, se aproximaram de Pedro os que ali estavam e disseram-lhe: Também tu és, certamente, um deles, pois até *Mc 14.70;Lc 22.59; cp.Jo 18.26a tua fala o revela. 74 Então, começou a praguejar e a jurar: Não conheço esse homem. Imediatamente, cantou o galo. 75 Pedro lembrou-se das palavras que Jesus proferira: *Mt 26.34Antes de cantar o galo, três vezes me negarás; e, saindo dali, chorou amargamente.